Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-353
353.'országos ülés 1903 deczember 7-én, hétfőn. 117 Elnök: Rakovszky István képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: T. képviselőház! Én az utolsó ülés vége felé nem lehettem jelen és csak ma értesültem arról, hogy Tóth János képviselő ur akkor a következőket mondotta (olvassa): »De még egyet tudok. t. képviselőház: azt nevezetesen, hogy a politikai erkölcsöknek azt a módját, a közélet szanálásának azt a mértékét, a melyet az utolsó hetekben és hónapokban épen t. képviselőtársaim itt ezen az oldalon (a baloldalra mutat) hirdettek és mondottak, nevezetesen, hogy hivatalosan hirdették a nemzetnek itt a képviselőházban azt, hogy az állam és a nemzet érdekeire nézve milyen veszélyes az obstrukczió, és ugyanakkor ... itt közbeszólt Kubinyi Géza, hogy »nagyon érdekes«. Hát nagyon érdekes volna, hogyha a t. képviselő ur egyszer azt a Körber-esetből kifolyó fogadalmát, hogy ő, ha ez nem lesz a legerélyesebben visszautasítva, kilép a pártból, azt beváltaná és megvalósítaná. (Felkiáltások a jobboldalon: Azt már beváltotta!) Azután igy folytatja Tóth János t. képviselőtársam (olvassa): » . .. ugyanakkor mindent elkövettek arra nézve, hogy az állam érdekére és a nemzet érdekére szerintük veszélyes obstrukcziót ez a függetlenségi párt valahogyan abba ne hagyja.« Ekkor ismét Kubinyi Géza képviselő ur, szólott közbe, azt mondván (olvassa) : »Erre tessék felelni, ez a politikai erkölcs, a becsület!« T. képviselőház! Én kinyilatkoztattam itt és épen Justh Gyula képviselő ur volt az, a ki a fülem hallatára megerősítette szavaimnak igazságát, hogy én mindig az obstrukczió ellen voltam és cselekedtem olyannyira, hogy a mikor gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök urat azon a nevezetes napon leszavazták, én őt jjártomnak azon tagjaival szemben, a kik az obstrukczió mellett voltak, akkor is támogattam az által, hogy yele szavaztam. Én mindent megtettem, hogy az obstrukczió ne vitessék tovább és felhívom Tóth János t. képviselő urat, hogy bizonyítsa be, r hogy én titokban szítottam az obstrukcziót. Én mindig az obstrukczió ellen voltam, csak akkor, mikor gróf Tisza István beterjesztette a kettős ülésekre vonatkozó indítványát, akkor adtam kifejezést annak a nézetemnek, hogy minden fegyverrel, minden megengedett parlamenti ellenállással kell harczolni az ellen és nem szabad tűrni, hogy ez a nagy alkotmánysértés preczedenssé fejlődjék ki. Ez volt a szerepem a harczban, a melyet nyíltan vittem 8 napig. Nem biztattam senkit, de a mikor láttam, hogy az urak vissza akarnak vonulni, akkor a legerélyesebben foglaltam ellenük állást és szemükre vetettem, hogy minek izgatták fel és minek vitték bele a nemzetet ebbe a válságba, a mikor ők nem akarták a végletekig vinni a harczot. A t. képviselő ur czitált az ő beszédéből akkor és érthetem is, ha azon leszerelési, visszavonulási vagy kiegyenlítési eljárás után, a melyet folytattak, egy kicsit ingerült hangulatban volt. De azt hiszem, hogy a t. képviselő ur beszédének egy másik passzusa elkerülte az ő figyelmét, a mely passzus igy hangzik: »T. képviselőház ! Midőn azt látom, hogy a katonai kormányzat a maga követeléseivel és akaratával szemben a nemzet részéről ellenállási erőt nem talál, és hogy az egy mindennel és minden körülmények között megalkuvó törvényhozással és törvényhozási többséggel áll szemben, ez eszembe juttatja Tiberiust, a ki nagyon könnyen kormányozhatott, mert megvoltak a szenátorai: Homines ad servitutem parati.« Vájjon gróf Tisza Istvánnak lelkében nem villantak-e meg Tóth János t. képviselő urnak azon szavai akkor, mikor Kossuth Ferencz és ő hozzámentek felajánlani a kibékülést, én nem tudom és odaállítva akarom hagyni. Tóth János: Bocsánatot kérek, ha egy pár pillanatra személyes kérdés czimén igénybe veszem a t. ház türelmét. Én, mikor az előbbi ülésben felemiitettem a politikai erkölcsöket, ezt nem Rakovszky Istvánra értettem, mert ő az obstrukcziót mindenesetre mindenkor elitélte. Mégis, mikor Kossuth Ferencz elnökünk itt, a nemzet szine előtt bejelentette, hogy mi a rendkívüli eszközökkel való harczot abbahagyjuk, akkor a t. képviselő ur itt ezt a kijelentést indignálódva és gúnyos kaczajjal fogadta. Rakovszky István: Nevetséges is volt! Tóth János: Ezt a tényt, vagyis az obstrukczió abbanhagyását, a melyet a t. képviselő ur az országra nézve előnyösnek és helyesnek hirdetett, csak örömmel kellett volna konstatálnia, nem pedig gúnyos kaczajjal fogadnia. (Igaz! TJgy van! jobbról és a szélsőbal-oldalon.) Hogy én, vagy Kossuth Ferencz képviselő ur a t. miniszterelnök úrhoz odamentünk volna felajánlani a békét, ez nem áll, hanem az ország érdekében helyesnek tartottuk azt, hogy ha a rendkívüli eszközökkel való harczot tisztességes útonmódon abban tudjuk hagyni akként, hogy a nemzetnek jogok kiterjesztése terén jogokat tudunk szerezni s ez által a nemzeti politikát előbbre tudjuk vinni, akkor ettől a rendkívüli eszközökkel folytatott küzdelemtől elállunk. (Helyeslés jobbról és a szélsöbaloldalon.) Kérem ezt tudomásul venni. Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Münnich Aurél előadó: Lovászy t. képviselő ur beszédében többi között azt hangoztatta, hogy a tüzérségi hadapródiskola kérdése, ha nem volna olyan szomorú, nevetséges volna. Továbbá azt mondja, hogy a közös hadügyi kormány a magyar delegácziót félrevezette, azután pedig, hogy a magyar delegáczió határozatot hozott, a melynél fogva, ha legközelebb még egy tüzérhadapródiskolára volna szükség, ez feltétlenül Magyarországon állítandó fel és daczára ezen határozatnak, azután Traiskirchenben állíttatott fel egy tüzérhadapródiskola.