Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

78 336. országos ülés 1903 november lí-én, szombaton. Ion. Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Ha pedig igy áll a dolog, én nem ellenzem, hogy az indeinnitás tűzessék ki napirendre, még a katonai javaslat előtt is, hanem akkor tessék legalább arra nézve garancziát nyújtani, hogy az az indemnitási törvényjavaslat egykét nap alatt megszavaztatik, (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) de ha ezt nem méltóztatnak elvállalni, (Folytonos zaj a baloldalon.) méltóztassanak nyilatkozni, (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) — hiszen ezt megtehetik minden elvi álláspont feladása nélkül, — akkor nincs más hátra, mint hogy fentartsuk igenis azt a napirendet, a melyet az elnök ur proponált, mert utóvégre az ex-lex miatt most már ne fájjon a fejünk, (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) mert a kormány elvállalta a felelőséget, a felmentés meg fog jönni, az állami gépezet nem akad meg, . . . Vészi József: Az mindegy, akármikor jön meg ? Nagy Ferencz: ... de a katonák bent maradnak és azokat ki kell eresztetni, és ezt nem érhetjük el máskép, mint ugy, ha a katonai javaslatokat mielőbb megszavazzuk; ezért az elnök ur által javasolt napirendet fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Miután a házszabályok értelmében . . . Polónyi Géza: Személyes kérdésben kénytelen vagyok nyilatkozni. Az előttem szólott t. képviselő ur, engem aposztrofálva, azt mondja, hogy nyújtsak garancziát a t. képviselő urnak. (Felkiáltások jobb felöl: Nem személyes kérdés! Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: A képviselő ur egyenesen hozzám szólott. Gr. Tisza István miniszterelnök: Csak sze mélyes megtámadtatás czimén lehet szólani! Polónyi Géza: Hiszen ezen a czimen szólok. Mihelyt a képviselő ur nekem egy házszabály-paragrafust mutat, a melyet erre alkalmazhatok, szívesen bocsátkozom vele tárgyalásba; most pedig csak annyit jelentek ki, hogy a garanczia nem itt van, hanem ott, tessék olyan politikai programmot adni, a mely bennünket megnyugtathat. (Helyeslés a baloldalon. Nagy zaj jobbfelöl és felkiáltások: A kisebbségnek nincs joga igy beszélni!) Akkor meglesz a garanczia. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): T. ház! A házszabályok értelmében a napirendhez négy szónok szólhat; a vitát tehát bezárom. Következik a határozathozatal. A kérdés az, hogy a napirendre nézve elfogadja-e a ház az elnök által tett indítványt szemben azon elleniuditványnyal, melyet Polónyi Géza képviselő ur adott be, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az elnök indítványát kívánják elfogadni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház az elnök indítványát elfogadja s ehhez képest kimondja, (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) hogy legközelebbi ülését hétfőn d. e. 10 órakor tartja s annak napirendjére ugyanazon két törvényjavaslat tárgyalását tűzi ki, a mely a mai ülés napirendjére volt kitűzve. Áttérünk az interpellácziók előterjesztésére Nyegre László jegyző: Nősz Gyula, az állami birtokvételek tárgyában a Tátrában, a belügyi és földmivelésügyi miniszterekhez. (Zaj minden oldalon.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Nosz Gyula: Igen tisztelt képviselőház! (Halljak! Halljuk! a baloldalon.) Végtelenül sajnálom, hogy interpelläcziómat a jelenlegi bizonytalan helyzetben kell elmondanom. Sajnálom ezt azért, mert azt hiszem, hogy interpelláczióm tárgya és iránya megérdemelte volna, hogy nyugodt időben nyugodtan gondolkozzunk felette. E mellett azonban, t. képviselőház, van egy kis reményem, hogy ezzel az interpelláczióval is hasznára leszek a közügynek. T. ház! Mi a végső oka a mai helyzetnek, illetőleg mire vezetendő vissza a mai válságos és bizonytalan helyzet? Nézetem szerint arra, hogy teljesen elveszett a bizalom a szavakban, tetteket pedig, a melyek bizalmat kelteni és megerősíteni képesek, már évek óta nem látunk. Nos, t. ház, én alkalmat akarok szolgáltatni az igen t. miniszterelnök urnak arra, hogy tegyen és, azt hiszem, bármilyen csekély jelentőségű ügyre vonatkozik is ez a tett, a legcsekélyebb tett is inkább használ a közügynek, mint a sok szó. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Interpellácziómat különben egy idézettel kell kezdenem, a mennyiben idézem az igen t. miniszterelnök ur múlt héten elhangzott programmbeszédének egyes szakaszait. Azt mondja a miniszterelnök ur (olvassa); »Mi ez országnak kormánya akarunk lenni, mi igyekezni fogunk felelőségünk teljes tudatában ez ország kormányzatát lehetőleg rendben tartani és rendben vinni tovább, de abban a rendben, a mely a törvények tiszteletében és pártatlan végrehajtásában áll és a mely megkívánja egyrészről azt, hogy a kormány akarata érvényesüljön a maga törvényes hatáskörében, de megkívánja másrészről azt is, hogy minden jogtalansággal, minden visszaéléssel szemben a kormány teljesítse kérlelhetetlenül a maga kötelességét.« Azt mondja folytatólag a t. miniszterelnök ur : ». .. A tekintélyt hatalmi szóval dekretálni nem lehet; az, hogy tekintélyt szerezzen magának, a tisztviselői kartól magától függ. Teljesítse kötelességét, hogy megszerezze a körülötte lakó polgárság tiszteletét, becsülését, vonzalmát és bizalmát, ne rideg érvényesítője legyen a paragrafusnak, hanem legyen hivatott tanácsadója a körülötte lakó népnek mindenféle ügyében, mindenféle bajában; érezze azt, hogy neki a közigazgatás terén is csak akkor lehet kellő hatást elérni, ha a nép bizalmát, szeretetét és rokonszenvét kiérdemelte. A kormány teljes ere-