Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

november 14-én, szombaton. 77 336. országos ülés 1903 n felfogása is, mert Rakovszky István t. képviselőtársam ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt a képviselőház plénumában annak a nézetének és felfogásának adott kifejezést, hogy mindenekelőtt elsőrendű kötelességünk nekünk az, az adott viszonyok között, hogy az ország törvényenkivüli állapotát megszüntessük és erre a törvényhozásnak módot és alkalmat szolgáltassunk — és ez elérhető azáltal, hogy az ujonezj avaslat megszakításával, az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása tűzessék ki a jövő hétfői ülés napirendjére. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mikor ezt az indítványt támogatom, ezzel nem akarom egyáltalában az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat fontosságát elvitatni és tudom azt, hogy mindnyájunknak, de az országnak is óhaja és fontos érdeke az, hogy az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék. De épen azért, t. képviselőház, mert én e két javaslat között ellentétet felállítani nem akarok, ha választanom kell a között, hogy mi elsőbbrangú szükség, az-e, hogy az ország a törvényenkivüli állapotból kivezettessék, a mikor maga az igen t. miniszterelnök ur itt nyíltan bevallotta, hogy a kormányzási feladatok teljesítésére használt eszközöket törvényeseknek és alkotmányosaknak el nem ismeri, sőt azokat egyenesen alkotmányelleneseknek tartja, akkor, t. képviselőház, a miniszterelnöki székből elhangzott ezen kijelentést nekünk meg kell szívlelnünk, és igenis, minden erőnket fel kell használni arra, hogy az országnak törvényenkivüli állapota megszüntettessék. Engedje meg a t. miniszterelnök ur, de alkotmányjogi érzékének nagy hiányára vall, hogyha a miniszterelnöki székében elsősorban a katonai hatalom érdekeit akarja szolgálni és nem keres itt módot arra, hogy az ország az általa is helytelenített törvényenkivüli állapotból kivezettessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Mi nem akarunk, t. ház, ennek a helyzetnek elérésére nehézséget csinálni, sőt épen alkalmat akarunk szolgáltatni arra; az indemniti tárgyalása pedig erre alkalmat szolgáltat, mert ezzel az általános politikai helyzet megvitatása lehetségessé válik. Nem adom fel a reményt, t. ház, hogy az indemnitás tárgyalása során el fog dőlni a katonai javaslatok sorsa is és ha a képviselőház meg fogja szavazni az indemnitást, akkor nem fog nehézséget csinálni az ellenzék, hogy az ujoncz-törvényjavaslat is törvénynyé legyen, Épen ezért az országnak jól felfogott érdekében is támogatom Polónyi képviselő urnak azt az indítványát, hogy az ujoncz-törvényjavaslatnak félbeszakításával az indemnitásról szóló törvényjavaslat tüzezsék ki a hétfői ülés napirendjére. (Helyeslés balfelöl.) Nyegre László jegyző: Bedő Albert! Bedő Albert: T. ház ! Rendes viszonyok közt jogosultan lehetne arról szó, hogy az indemnitás tárgyaltassék. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Most azonban rendkívüli viszonyok közt vagyunk és épen a harmadéves katonák hazabocsátása sürgősen indokolja, hogy először a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyaltassék. Én tehát Polónyi indítványával szemben a napirendnek az elnök ur által ajánlott megállapítását fogadom el. (Helyeslés jobbról és a középen.) Nyegre László jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Teljesen elismerem, hogy elvileg megáll az az álláspont, hogy előbb az indemnitás szavaztassák meg, és azután következzék az a javaslat, a mely mostan napirenden van. In thesi elismerem, hogy ez a helyes sorrend. (FelMáltások a szélsöbaloldalon: Nahát! Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Szívesen el is fogadnám, ha biztosíték volna arra nézve, hogy az indemnitási törvényjavaslat egy-két nap alatt letárgyaltatik. Polónyi Géza: Hát erre a javaslatra mi a biztosíték ? (Zaj.) Nagy Ferencz: Ezt annál könnyebbnek tartanám a magam-szempontjából és az indemnitás gyors letárgyalásában annál kevesebb nehézséget látok, — mert azt a álláspontot van szerencsém képviselni, — hogy az indemnitást nem tekintem bizalmi kérdésnek. Ezt annak idején ki is fejtettem, sőt hozzátettem, hogy addig, mig alkotmányos kormányunk van, — és az jelenleg kétségen kivül van, — (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) nem szabad az indemnitást bizalmi kérdésnek tekinteni, mert a konzequencziákat véve, az országot olyan válságba sodorhatjuk, a melyet senki magára nem vállalhat, senki felelőségével nem fedezhet. Hiszen, hogy mi ilyen hosszú ideig ex-lex-állapotban vagyunk, ez csak azért lehetséges, mert a kormány elvállalja a felelőséget azért, hogy az állam gépezetének működését fentartja, és hogy utólag erre nézve felmentvényt kér a háztól. Önök pedig, a kik az indemnitást nem szavazzák meg, sőt azt megobstruálják, csakis azzal a gondolattal teszik, hogy nem akad Magyarországon kormány, a mely a felelőséget az állami gépezet megakasztásáért elvállalná. B. Kaas Ivor; Osztrák politika! Nagy Ferencz: T. képviselőtársaimat emlékeztetem arra a bizonyos zárt ülésre, a hol majdnem vád alá helyezési indítványt méltóztattak akarni tenni azért, mert a pénzügyminiszter pénzt küldött Bécsbe a hadsereg és a diplomáczia költségeinek fedezésére. Polónyi Géza: Törvénytelenség! Nagy Ferencz: Azonban a konzekvencziák nemcsak ebben vannak, hanem az összes tisztviselők fizetésében, az állami kötelezettségek teljesítésében, mindenben. Hogyha csakugyan komolyan akarjuk venni azt az indemnitást, akkor nem marad más hátra, mint az állami fizetésképtelenséget és fizetés nem teljesítést proklamálni. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda-