Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

november 14-én, szombaton. 77 336. országos ülés 1903 n felfogása is, mert Rakovszky István t. kép­viselőtársam ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt a képviselőház plénumában annak a nézeté­nek és felfogásának adott kifejezést, hogy min­denekelőtt elsőrendű kötelességünk nekünk az, az adott viszonyok között, hogy az ország tör­vényenkivüli állapotát megszüntessük és erre a törvényhozásnak módot és alkalmat szolgáltas­sunk — és ez elérhető azáltal, hogy az ujonez­j avaslat megszakításával, az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása tűzessék ki a jövő hétfői ülés napirendjére. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mikor ezt az indítványt támogatom, ezzel nem akarom egyáltalában az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat fontosságát elvitatni és tudom azt, hogy mind­nyájunknak, de az országnak is óhaja és fontos érdeke az, hogy az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék. De épen azért, t. képviselőház, mert én e két javaslat között ellentétet felállítani nem akarok, ha választanom kell a között, hogy mi elsőbb­rangú szükség, az-e, hogy az ország a törvé­nyenkivüli állapotból kivezettessék, a mikor maga az igen t. miniszterelnök ur itt nyíltan bevallotta, hogy a kormányzási feladatok teljesítésére használt eszközöket törvényeseknek és alkotmányosaknak el nem ismeri, sőt azokat egyenesen alkotmányelleneseknek tartja, akkor, t. képviselőház, a miniszterelnöki székből elhang­zott ezen kijelentést nekünk meg kell szívlel­nünk, és igenis, minden erőnket fel kell hasz­nálni arra, hogy az országnak törvényenkivüli állapota megszüntettessék. Engedje meg a t. miniszterelnök ur, de alkotmányjogi érzékének nagy hiányára vall, hogyha a miniszterelnöki székében elsősorban a katonai hatalom érdekeit akarja szolgálni és nem keres itt módot arra, hogy az ország az általa is helytelenített tör­vényenkivüli állapotból kivezettessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Mi nem akarunk, t. ház, ennek a helyzetnek elérésére nehézséget csinálni, sőt épen alkalmat akarunk szolgáltatni arra; az indemniti tárgyalása pedig erre alkalmat szolgáltat, mert ezzel az általános politikai helyzet megvitatása lehetségessé válik. Nem adom fel a reményt, t. ház, hogy az indemnitás tárgyalása során el fog dőlni a ka­tonai javaslatok sorsa is és ha a képviselőház meg fogja szavazni az indemnitást, akkor nem fog nehézséget csinálni az ellenzék, hogy az ujoncz-törvényjavaslat is törvénynyé legyen, Épen ezért az országnak jól felfogott érdekében is támogatom Polónyi képviselő urnak azt az indít­ványát, hogy az ujoncz-törvényjavaslatnak félbe­szakításával az indemnitásról szóló törvényjavas­lat tüzezsék ki a hétfői ülés napirendjére. (He­lyeslés balfelöl.) Nyegre László jegyző: Bedő Albert! Bedő Albert: T. ház ! Rendes viszonyok közt jo­gosultan lehetne arról szó, hogy az indemnitás tár­gyaltassék. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Most azon­ban rendkívüli viszonyok közt vagyunk és épen a harmadéves katonák hazabocsátása sürgősen indokolja, hogy először a napirenden lévő tör­vényjavaslat tárgyaltassék. Én tehát Polónyi indítványával szemben a napirendnek az elnök ur által ajánlott megállapítását fogadom el. (Helyeslés jobbról és a középen.) Nyegre László jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Teljesen elismerem, hogy elvileg megáll az az álláspont, hogy előbb az indemni­tás szavaztassák meg, és azután következzék az a javaslat, a mely mostan napirenden van. In thesi elismerem, hogy ez a helyes sorrend. (Fel­Máltások a szélsöbaloldalon: Nahát! Zaj. Hall­juk ! Halljuk!) Szívesen el is fogadnám, ha biztosíték volna arra nézve, hogy az indemni­tási törvényjavaslat egy-két nap alatt letár­gyaltatik. Polónyi Géza: Hát erre a javaslatra mi a biztosíték ? (Zaj.) Nagy Ferencz: Ezt annál könnyebbnek tartanám a magam-szempontjából és az indem­nitás gyors letárgyalásában annál kevesebb ne­hézséget látok, — mert azt a álláspontot van szerencsém képviselni, — hogy az indemnitást nem tekintem bizalmi kérdésnek. Ezt annak idején ki is fejtettem, sőt hozzátettem, hogy addig, mig alkotmányos kormányunk van, — és az jelenleg kétségen kivül van, — (Ellenmon­dások a szélsöbaloldalon.) nem szabad az indem­nitást bizalmi kérdésnek tekinteni, mert a kon­zequencziákat véve, az országot olyan válságba sodorhatjuk, a melyet senki magára nem vál­lalhat, senki felelőségével nem fedezhet. Hiszen, hogy mi ilyen hosszú ideig ex-lex-állapotban vagyunk, ez csak azért lehetséges, mert a kor­mány elvállalja a felelőséget azért, hogy az állam gépezetének működését fentartja, és hogy utólag erre nézve felmentvényt kér a háztól. Önök pedig, a kik az indemnitást nem szavaz­zák meg, sőt azt megobstruálják, csakis azzal a gondolattal teszik, hogy nem akad Magyar­országon kormány, a mely a felelőséget az állami gépezet megakasztásáért elvállalná. B. Kaas Ivor; Osztrák politika! Nagy Ferencz: T. képviselőtársaimat emlé­keztetem arra a bizonyos zárt ülésre, a hol majdnem vád alá helyezési indítványt méltóz­tattak akarni tenni azért, mert a pénzügy­miniszter pénzt küldött Bécsbe a hadsereg és a diplomáczia költségeinek fedezésére. Polónyi Géza: Törvénytelenség! Nagy Ferencz: Azonban a konzekvencziák nemcsak ebben vannak, hanem az összes tiszt­viselők fizetésében, az állami kötelezettségek teljesítésében, mindenben. Hogyha csakugyan komolyan akarjuk venni azt az indemnitást, akkor nem marad más hátra, mint az állami fizetésképtelenséget és fizetés nem teljesítést proklamálni. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom