Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-336
72 .336. országos ülés 1903 (Szünet után,) (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja el.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a szokásnak megfelelően javaslatot óhajtanék tenni a t. háznak a legközelebbi ülés napirendjét illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn délelőtt tiz órakor tartsa, és annak napirendjére azon javaslatok tárgyalását tűzze ki, melyek a mai ülés napirendjére is ki voltak tűzve. (Helyeslés,) Polónyi Géza képviselő ur kivan ehhez hozzászólani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! A legutóbbi időben kormányzati arkánuni gyanánt kezeltetik a házszabály oly értelemben, hogy a kormányra néz^e kellemetlen vitáknak megszakításával más tárgyak tűzetnek ki napirendre. így töitént, t. képviselőház, most is, hogy a kormány a miniszterelnök ur programmheszédének vitatása közben egy napirendi inditvány alakjában ezen vitának megszakítását és egy éjjeli ülés fáradalmaival a katonai javaslatoknak napirendre tűzését forszírozta keresztül. T. képviselőház! A nemzet nagy rétegeiben az a jogos gyanú merült fel, hogy e napirendváltoztatás mögött egy parlamenti csiny rejlik. És a nemzetet e felfogásában megerősíteni van hivatva az a súlyos és illetékes nyilatkozat, a mely a tegnapi és a mai napilapokban megjelent, s a mely fokozni képes azt a gyanút, a mely ez irányban fenforog. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Ugyanis, t. képviselőház, nem az ellenzék, hanem at. szabadelvű párt táborából egy komolyság tekintetében soha kifogás alá nem eső képviselő részéről egy nyilatkozat jelent meg, — értem itt Ivánka Oszkár t. képviselőtársam nyilatkozatát — a mely leleplezi azon mindenesetre érdekfeszítő tényt, hogy a szabadelvű párt táborában ez idő szerint sokan vannak, a kik a párt kötelékében nem politikai bizalomból foglalnak helyet, . . . Domahidy Elemér: Kik azok? Polónyi Géza: Azt Ivánka Oszkár képviselő úrtól tessék megkérdezni, a ki e nyilatkozatában a következőket mondja: sokan voltunk, a kik ugy gondolkoztak, hogy a kormányelnök ur programijával szemben őket nem a politikai meggyőződés és bizalom, hanem kizárólag azon tény kényszeríti a kormányelnök támogatására, hogy az obstrukcziónak tápot ne nyújtsanak és illetőleg, hogy annak leszereléséhez ilyen módon immediate közreműködjenek. Ez a nyilatkozat, mondom, nem az ellenzék táborából, hanem a szabadelvű pártnak egy illetékes képviselőjétől ered. Ugyanaz a képviselő megmondja a nemzet szine előtt, hogy az ő meggyőződése szerint, a melyet ő a szabadelvű párt táborán beiül merített és a melyet, ha az szükséges november lí-én, szombaton. lesz, tényekkel is támogatni fog: arra az érett meggyőződésre jutott, hogy gróf Tisza István miniszterelnök urnak kabinetje csakis az erőszak alkalmazásával, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) csakis a házszabályok ellen irányzott csinynyel tarthatja fenn magát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Ezzel a nyilatkozattal nem szándékozom polemizálni; ez tőlem távol áll, de, mint politikai tényt, a mely kétségtelenül bir azzal az erővel a nemzet előtt is, hogy a kedélyekhez férkőzzék, itt a magam ^részéről álláspontom támogatására felhoztam. Álláspontom pedig az, hogy a katonai javaslatok napirendre tűzése, pláne azzal az indokolással, a melylyel a t. miniszterelnök ur ezt a tényét az éjfélig tartó zárt ülésen kisérte, a legnagyobb mértékben aggodalmat kelt az iránt, hogy ez a nyilatkozat a tényeknek megfelel, és hogy mi ezen ujonczjavaslatok tekintetében tényleg egy tervben lévő parlamenti csinynyel állunk szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy másik komoly lajiban azt is olvasom, t. ház, — és pedig, ismétlem, nem ellenzéki lapban — hogy a t. miniszterelnök ur taz is programmtörekvései közé sorozza, hogy ha pedig a parlamenti oppozicziót megtörnie nem sikerülne, ő egy oktrojált házszabály módosítással oszlatná fel a házat, és vinné a kérdéseket a nemzet szine elé- (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Derültség és felkiáltás jobb felöl: A »Borsszem Janlcó« közli ezt ?) Rigó Ferencz: Annál több esze van! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Mindezek a tények elég fontosak a parlamenti helyzetnek nemcsak súlyosbítására, de olyan mértékű elmérgesitésére, a melyből a kibontakozás merőben lehetetlenné válnék. Mandel Pál: Onmérgesités! (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Erre a közbeszólásra csak azért nem reflektálok, mert a parlamenti illem ellen kellene vétenem, ha a megfelelő »ön« szót tovább folytatnám, hogy a t. képviselő ur politikáját hűen jellemezzem. (Derültség és helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Én a magam részéről ezen kérdések tekintetében egy napirendi inditvány alakjában akarok módot nyújtani arra, hogy ezen kérdések itt lehetőleg tisztába hozassanak. Az én indítványom, illetőleg álláspontom az, hogy a miniszterelnök ur programmja feletti vitának megszakítása jogosulatlan, indokolatlan és czélszerütlen volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tehát az egyedüli helyes az lett volna, ha ez a vita folytattatok és a képviselőháznak mód és alkalom adatik arra, hogy ilyen súlyos politikai helyzetben meggyőződését nyilváníthassa és esetleg meggyőzze a nemzetet arról, hogy ezen tiszteletreméltó kormány iránt bizalommal nem viseltetik.
