Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

336. országos ülés 1903 november ík-én, szombaton. 69 és a miniszterelnökségnek ügyeskedése folytán sikerül ezt a két törvényjavaslatot keresztülvinni, hát uraim, ez önöknek siker, de csak mondvacsinált siker, mert akkor elérték azt, hogy a katonai kiképzésnek azt a turnusát, a melyet a honvédelmi miniszter ur, mint tábornok oly helyesnek és elengedhetetlennek tart, mert ezen turnus nélkül a hadsereg harczképessége, annak kiképzése nevezetes hátrányt szenvedne, sikerül megdönteni, hiszen világos dolog, hogy a régi katonáknak visszatartása nem mehet in infinitum. A póttartalékosok behívása megtöltheti a kaszárnyákat, de a kaszárnyák megtöltése nem czél, az csak fizetség, az csak a nép dolgozó elemeinek megkárosítása és elkeseritése. A mi pedig szükséges, az a fiatal ujonezoknak rendes kiképzése a rendes időben évről-évre. Ha önök most behívják a póttartalékosokat, azokat bent tartják, nem tudom, mennyi időre, és az ez évi ujonezokat be nem állítják, akkor jövő őszre, vagy a mikor, már két évi ujonezoknak betanítása szükséges és a hadsereg magyar részének csak egyharmada lesz olyan, a mely a harczképességben ki van tanítva. Csupa ujonczokból egy ily nagy állandó hadsereget fentartani nagyon meggondolandó kísérlet. (Egy hang balfelöl: A burok megmutatták, hogy lehet!) A burok megmutatták, csakhogy ott nem állott szemben Oroszországnak, Németországnak és Olaszországnak szövetséges hadserege. Tehát a turnusban való rendes kiképzés végett igenis szükséges ezen javaslatnak elfogadása. A többi, az csak póttartalék, az csak pótkávé; az nem segít a dolgon. Ezt önök is tudják, mi is tudjuk. Tehát itt azzal ne ámítsuk magunkat, hogy az argumentumoknak ilyen vagy amolyan forgatásával a helyzet megítélésében akár mi megtéveszthetők vagyunk, akár önök megtéveszthetnének. Itt van a dolognak sarkpontja és tengelye. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát önök ezt el akarják érni, akkor módokat is kell keresniök, melyek ezt biztosítják, a melyeket erről a részről felajánlottunk már többször, hisz már ismételve mondottuk, hogy tárgyaljanak velünk, hogy mi nem akarjuk sem az országnak anyagi kárát, sem a hadseregnek megbontását, hogy mi semmiféle zavart nem akarunk; szóval mi a rendes folyamatot óhajtjuk a saját érdekünkben, az önök érdekében is, a fejedelem érdekében is és a hadsereg érdekében is. Ez általános nemzeti óhajtás. De azt ne gondolják, hogy a nemzeti érdekeket, a népnek anyagi érdekeit egy militarizmus féktelen, határtalan és teljesen bizonytalan követeléseinek áldozatul vessük. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen hallottuk tegnap, nem itt, hogy a legközelebbi ujonczlétszámnál már követelni fognak 5700 ujoncztöbbletet a taraczkütegek részére. Csekélység. Én is azt mondom, hogy csekélység. Hanem már benne van az, hogy a követeléseknek, a melyeket a hadügyi kormány támaszt, tegyünk mindig eleget; itt is és a delegáczióban is, a melyet legközelebb összehívnak, de a nemzet követeléseit, jogait, azt mellőzik, a mennyire lehet, s csak a legnagyobb merészséggel, csak 10 hónapos obstrukczióval érte el az ellenzék azt a keveset, a melyet mint nagy vívmányt hozott le gróf Tisza István. Nem ingyen hozta. Arát, nagy árát követeli ennek tőlünk. Az egyik árára, ez a 8-ik pont, nem terjeszkedem ki; hiszen azt mindnyájan ismerjük. De konstatálom, hogy a 67-iki törvénynek mindig csak a 11-ik pontján lovagolnak a kormányok is, lovagol a kormánypárt is, a mely a felségjogokat állapítja meg, és ezt magyarázzák, nem a nemzet előnyére, magyarázzák nem is a törvény szerint szabatosan, hanem magyarázzák kitérjesztőleg és a nemzeti érdekek kárára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A többi pontokat, a melyeket egyszer gróf Khuen itt felhozott, hallgatással mellőzik. Rámutatott Gál Sándor t. képviselő ur, hogy a 12. §-ban a nemzet részére kikötött jogokat az a párt, a mely ezen az alapon áll és ezen az alapon a törvény végrehajtásával van megbízva, arra vállalkozott, mondom, a 12. §-ban foglalt követeléseket és jogokat szisztematicze mellőzik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ekkor jön a harmadik, a miről most szólni akarok: a 13, §. (Halljuk! a baloldalon,) A miniszterelnök ur szándékosan mindig közös hadsereget emlit. Hogy ez a közös hadsereg elnevezés a 11. §• fogalmazásával nem kvadrál, hogy ez az 1867 : XII. törvényezikkben nincs benne, hogy csak 1875-től kezdve hozták be, csempészték be a magyar törvényekbe a szabadelvű kormányok, azt sokszor kimutattuk. Várady Károly: Tisza és Fejérváry, két kedves alak. B. Kaas Ivor: De én t. barátommal szemben állítom azt, hogy igenis, minthogy benne van a törvényekben, hogy közös hadsereg, noha nem az 1867 : XII. törvényezikkben van benn, közös hadsereg van; a míg ezek a törvények igy szólnak és nincsenek abrogálva, addig a közös hadsereg elnevezése ellen jogi kifogást nem tehetünk, feltéve, hogy a közös hadsereg szót abban az értelmében veszszük, a mint az alaptörvény, az 1867: XII. törvény 11. §-a azt magyarázza. , De nem a 11. §-ról szólok. Én azon elközösitési törekvéssel és elmélettel szemben a 13. §-ra hivatkozom, arra a szakaszra, a melyre nézve Körber és Welsersheimb azt állítják — osztrák felfogás és osztrák paragrafus szerint, a mely nem azonos a mienkkel, — állítják a maguk elközösitési és összesitési elméletét és azt a követelésüket, hogy e hadseregkérdésekben pedig semmit sem határozhat a magyar országgyűlés törvényhozása, még a király bele-