Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

335. országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. 57 Okolicsányi László: Nem ismerem annyira ä katonai szabályokat, hogy tudnám azt, hogy szolgálaton kivül is lehetne a katonát arra kötelezni. Thaly Kálmán : Bizalmas intéssel, nem reglement-ban. Okolicsányi László: De ha igy van, akkor annál szomorúbb a helyzet és akkor annál sürgősebben és annál erélyesebben kell megtenni mindent, hogy ez a szégyenletes állapot megszüntettessék. Azt mondják, hogy nincsen elég magyar tiszt, és ez bizonyos tárgyi akadályát képezné annak, hogy a magyar szolgálati és vezérleti nyelv életbelóptettessék. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ez elől a hiány elől mi ezen az oldalon soha el nem zárkóztunk és tudjuk azt nagyon jól, hogy ennek a szomorú helyzetnek az oka szintén abban keresendő, hogy ez a hadsereg szellemében, érzelmében és irányában a magyar nemzettől idegen. (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) A magyar fiukat, a kik oda bejönnek, hogy ott kiképeztetésüket megszerezve, a tiszti pályára lépjenek, azokat olyan erős munkába veszik, hogy azokban a fiatal emberekben, mikor a jellemben való megerősödés, megszilárdulás még nincs befejezve, mikor az az ifjú nem lett meg férfiúvá, mikor még határozott karakterük ki nem domborodott, ki nem fejlődhetett, néhány év alatt sikerül — a legjobb hevesmegyei vagy hajdumegyei gyereket is — tökéletes, sült németté átgyúrni. Szomorú példákat tudok erre, t. miniszter ur. Tudok olyanokat, a kiknek régi, jó hangzású magyar nevük van, s alig egy-két esztendeig voltak ott a hadapród-iskolában vagy alreál-iskolában, s már azon kezdték, hogy német vizitkártyákat nyomattak maguknak, és egypár év múlva azután már a pajtásaikkal is csak törve beszélték a magyart, mintegy el akarván árulni azt, hogy ez nekik nehezükre esik, mert ők rendesen németül szoktak beszélni. Ez a szellem uralkodik végig az egész országon. Hogy lehet már most azt kívánni akármelyik magyar embertől, hogy a fiát arra a pályára adja, hogy ő, a ki hazája és nemzete szeretetében nőtt fel, hazája, anyanyelve szeretetében őszült meg, ő a fiát, családja fen tartóját, nevének folytatóját odaadja arra, hogy az majd megtagadja a magyar szót. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon. ) B, Kaas Ivor: Apját, anyját! Okolicsányi László: Hiszen nincs semmi kívánatosabb, mint az, hogy minél több magyar fiu legyen a hadseregben. Hiszen nálunk egy társadalmi szükséget elégítene ki ez, mert hány oly szerencsétlen apró exisztenczia van nálunk, a kinek elég szellemi képessége van, és a legnyomorultabb, rosszul dotált hivatalok után szaladgál, protekczióért könyörögve ajtóról-ajtóra, nem tud állást, alkalmazást kapni. (Igaz! a balés a szélsöbaloldalon.) Miért nem mennek ezek KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XIX. KÖTET. katonai pályára ? Hiszen nagyon derék, jóravaló tisztek lennének belőlük. De mikor ez a nagy ellentét, ez a kiegyenlíthetetlen ellentét fennáll a nemzetnek érzelmi világa és a hadsereg szelleme között, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor én bizonyos tiszteletreméltó jellemvonást látok abban, hogy nem akarják magukat odaadni a németnek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ily szellemnek, a mely a hadseregben még mindig fennáll, nagyon szomorú következményei is lehetnek, a mint hogy tudjuk, hogy volt reá eset. Megtörtént az, hogy mikor a hadsereget a külellenség megtámadta és hadseregünk egyik csatát a másik után vesztette, akkor a nemzet egy része egészen közönyösen nézte a dolgot, a másik része pedig tapsolt a felett, hogy a mi hadseregünket verik. Thaly Kálmán: 1866-ban volt ez! Okolicsányi László: Ily állapotokat, t. uraim, nem akarunk megújítani, és azért akarjuk a hadsereget és a nemzetet egymással lélekben, szellemben, gondolkozásban összehozni, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Es azért mondjuk mi azt, hogy e kérdéseknek végleges megoldása és e differencziák kiegyenlítése legnagyobb erejét képezné a hadseregnek, ez hozná közelebb egymáshoz a hadsereget és a nemzetet, a nemzetet és a királyt. Már most a gazdasági kérdések fontosságát tolják előtérbe. Kijelentem, hogy a vidéken tudakozódtam, és mondhatom, sehol nem találtam semmi nyomát annak, hogy ez a mostani ex-lexállapot valami gazdasági szerencsétlenséget idézett volna elő a magyar nemzet széles rétegeiben. Ez a gazdasági pangás, ezek a gazdasági bajok, a melyekről itt beszélnek . . . B. Kaas Ivor: Megvoltak évek óta! Okolicsányi Lászlő : , . . bizonyos érdekköröket érintenek, az meg lehet, de a magyar nemzet nagy tömegét nem érintik. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A túlnyomó többség, a széles rétegek helyzetéről beszélek. Milyen a helyzet? Az illetőnek a földje megvan, a földje olcsóbbá nem lett, a búzája drágább, mint volt azelőtt, a szarvasmarháját, birkáját, sertését kiküldi külföldre. Megkérdeztem: az a gazda teljesen jól érzi magát, a nagy tömeg teljesen jól érzi magát, még hozzá örül annak is, hogy a fia nem rukkol be katonának, hanem otthon szánt és ha az adót megfizeti, jó, ha nem fizeti meg, nem haj t ják végre. (Lgy hang jobb felől: Birka politika!) Végre is belátom azt, hogy egy rendezett helyzetnek előidézése, normális viszonyok létesisése minden esetre mindnyájunknak érdekében áll, ezt kívánja az országnak tekintélye is és erre mindnyájunknak őszintén és komolyan törekednünk kell. Ennek a tervnek az elérésére azonban nem az az ut, a melyet gr. Tisza István miniszterelnök ur programmja tartalmaz. Az a programm a nemzet jogait nem 8