Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

54 335. országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. csak bizonyos összefüggésben álljon, hanem tökéletesen azonos legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A katonai intézetekben ezt a tantervet egyszerűen meg kell toldani a specziális katonai tudományokkal és viszont a polgári intézetek tantervéből el lehet hagyni oly tantárgyakat, a melyekre a katonának abszolúte szüksége nincsen, mint pl. a latin és a görög nyelvet. Ezeknek a kérdéseknek a megoldását azzal a miniszterelnöki programmal lehetetlen keresztülvinni, t. ház. Ha már most belenyulunk abba, hogy Magyarországon felállíttatnak katonai iskolák, a melyeket a miniszterelnök ur megjelölt, hogyha lesznek ilyen uj intézetek, hát akkor csináljuk meg azokat egyszerre, véglegesen és alaposan, az egész közvéleményt megnyugtató módon. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azzal a törekvéssel, a melyet a miniszterelnök maga elé tűzött, hogy katonai programmjával az ország közvéleményét meg fogja nyugtatni és békét fog előidézni, épen azért nem fog a miniszterelnök ur czélt érni, mert mindezeknek a kérdéseknek a megoldása, a mely kérdések felvettettek, az ő programmja szerint nem végleges. Az ő programmjában ezeket a kérdéseket most félig-meddig, fél rendszabályokkal valahogyan elcsititották, de nem irtották ki azokat a követeléseket, a melyek már mostan egy 35 éves alkotmányos és önálló nemzeti élet alatt kultúrájában, szellemében megerősödött nemzetben kifejlődtek és ennek a következménye lesz az, hogy ilyen küzdelmek, mint a milyenek most megakadályozták ennek a javaslatnak a tárgyalását, a jövőben újra és újra ismételten és talán mindig erősebb vehemencziával fognak fellépni, (Ugy van! Jbalfelul.) és meg lehet — ne adja Isten — akkor, mikor a külpolitikai viszonyok sokkal súlyosabbak és kedvezőtlenebbek lesznek, mikor az általános béke nem fogja ennek az alkotásnak és kifejlesztésnek a munkáját olyan szépen lehetővé tenni, mint most. (Ügy van! bal/elől.) A t. miniszterelnök ur maga elismerte beszédében, hogy a magyar közvéleményt már áthatotta az a követelés, hogy a hadseregbe vezényleti és szolgálati nyelvül a magyar nyelv hozassák be. Ebből a kijelentésből vonja le aztán a miniszterelnök ur azt a konzekvencziát, hogy ennek a követelésnek a megvalósítása jelenleg elháríthatatlan akadályokba ütközik, sőt konfliktust idéz elő a nemzet és a király közt. T. barátom, Papp Gréza, szintén bólint a fejével. Én vagyok az, a ki nem tudom elhinni, hogy a magyar királynak alkotmányos érzülete olyan csekély volna, hogy mikor ő saját miniszterelnöke által kijelenteti, hogy a nemzet közvéleményét ez a követelés áthatotta, akkor a magyar nemzet követelésével szembeálljon, a magyar nemzet elvitathatlan, fel nem adható joga útjába akadályul a maga felséges személyét helyezze. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Papp Géza: Törvényes jogai alapján! Okolicsányi László : Engedelmet kérek, jogai alapján nem, mert a magyar királynak nincsen olyan joga, hogy bármiféle idegen nyelvet a magyar hadseregbe behozhasson. B. Kaas Ivor: Neki nem kell a magyar nyelvet anyanyelvének tekinteni, de a magyar embernek igen! (Zaj.) Papp Géza: Az 1867 : XII. t,-cz. 11. §-a! Okolicsányi László: Kijelentem, hogy ebben a parlamentben alkotmányellenesebb kijelentést, mint ezt, még nem hallottam. Eddig mindig arról beszéltek, hogy ezen az oldalon egy többségnek, egy kormánynak kell lenni, a mely a saját álláspontjával fedezze a kormány álláspontját. Mostan a miniszterelnök ur megfordította a helyzetet. Most a király álláspontjával fedezi az ő saját álláspontját. Elismeri, hogy a közvélemény követeli ezt a dolgot és hogy az a közvélemény legszélesebb rétegeit áthatotta, de azt mondja, hogy nem lehet megvalósítani, mert a király ennek útjában áll. Hát szabad a király személyét igy a vitába belevonni. Hiszen rögtön provokálva van mindenki arra, hogy a király személyét igy belevigye a vitába! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Okolicsányi László: Ha a miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő bizonyos tanulságokat vont le ennek a hosszas válságnak a törtánetéből, hát fájdalom, nekünk is le kell vonnunk a tanulságokat és azok nagyon szomorúak. Eddig abban a meggyőződésben voltunk, hogy ebben az országban alkotmányosság van és alkotmányos fejedelem uralkodik. A válság alatt arról kellett meggyőződnünk, hogy mindig, valahányszor a magyar király magyar tanácsosaival érintkezett, azok meghallgatása után mindig olyan tényezőket hivatott magához, a kiknek Magyarország ügyeibe beleszólásuk nincsen és általuk a magyar tanácsosok véleményét mintegy felülbiráltatta. Az ügyek ilyetén kezelésének lehet csak betudni a chlopyi hadiparancsot és az ilyen események hozták azután magukkal azt a kijelentést, hogy a nemzet követelései konfliktust idéznének elő a nemzet és a király között. Mióta Ausztriával szövetséges viszonyban vagyunk és mióta a mostani dinasztia uralkodik, mindig az volt e nemzetnek végtelen szerencsétlensége, hogy saját fiai között a hűségnek, a hazafiságnak kétféle iránya és mértéke volt egymással szemben. Yoltak, a kiket a legfelsőbb körökben jó érzelmüeknek és dinasztikusoknak mondottak és a kiknek ez a kvalitása abból ered, hogy a mindenkori felséges urnak a kívánságait törekszenek kielégíteni, óvatosan kerülik azt, hogy neki valami kellemetlenséget mondjanak, vagy a Felség akaratával szembe helyezkedjenek. Ezeket jó hazafiaknak, hű embereknek, dinasztikusoknak, lojálisoknak szokták