Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

335. országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. 55 elfogadni ott fenn és pecsovicsoknak meg labanczoknak nevezik itt lenn. Van azután a hazafiaknak egy másik kategóriája, a mely megmondja a maga véleményét és a maga akaratát őszintén, akár tetszik az, akár nem, és a melyik a nemzet jogait, a nemzet alkotmányát többre becsüli, mint a felséges uraknak pillanatnyi jó vagy rossz kedvét. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha én ezt a kettőt összehasonlítom egymással, t. ház, én azt hiszem, hogy ugy a dinasztiának, mint a hazának az utóbbiak tesznek hasznosabb szolgálatot. Lojális és dinasztikus hazafiakról, a lojális és dinasztikus hűség megkülönböztetéséről Magyarországon mint valami érdemről beszélni, ez a legnagyobb képmutatás és szemforgatás, mert én nem ismerek itt a házban a különböző pártok között egyetlenegy olyan embert, a ki dinasztikus és lojális ne lenne . . . B. Kaas Ivor: Nincs egy republikánus sem az egész házban. Okolicsányi László: . . . a magyar nemzet nek annyira a vérében és természetében van — a király nem is személy, hanem fogalom minálunk — a király személyében való ragaszkodás, hogy még akkor is, hogy ha az a király, volt rá példa a történelemben, igazságtalan volt a nemzet iránt, mikor az a király szívtelennek bizonyult a nemzet iránt, a nemzet mindig kész volt azzal a királylyal ismét megkötni a békét és teljes őszinteséggel és lojalitással hódolni neki. Thaly Kálmán: Zsigmondot be is záratta a nemzet, mégis kibékült utóbb vele! Várady Károly: A czivillistát zsebrevágják minden évben! Okolicsányi László: A monarchia jelenlegi helyzetében pedig nincsen ennek a monarchiának olyan része, a mely a maga egységében konszolidáltabb volna és a mely az ezen monarchiához és dinasztiához való tartozást őszintébben kívánná és akarná, mint a magyar. Nézzenek a Lajtán túl, t. képviselőtársaim: a hány kis tartomány, mind másfelé gravitál. Rövid idő előtt, mikor Ausztriában utaztam, magam elszörnyűködtem és felháborodtam a felett, hogy a czentrifugális törekvések, akár grossdeutsch irányban, akár panszlávisztikus irányban, délen pedig olasz irányban nagy mértékben vannak ottan elterjedve. Azt hiszem, hogy mindenki megértheti és beláthatja ebben a házban azt, hogy ennek a dinasztiának fontosabb érdeke nem lehet, mint hogy Magyarországot az igazi szeretet és ragaszkodás legerősebb lánczaival bilincselje magához, nem lehet fontosabb érdeke, mint hogy azt a hűséget és szeretetet, a melylyel iránta ez a nemzet viseltetik .... Várady Károly: Viszonozzák is már egyszer századok után! Okolicsányi László : . . . tényekkel, valósággal, kézzelfogható értékes tényekkel honorálják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Farkas Ábrahám: Ezt nem tagadja senki! Okolicsányi László: Ha ez igy van, t. uraim, akkor találkozzék olyan miniszterelnök, olyan tanácsadója a magyar királynak, a ki meg meri mondani annak a királynak, hogy az ő és családjának exisztencziális érdeke az, hogy Magyarországra támaszkodjék. És az olyan miniszterelnök, a ki nyíltan és bátran mer a korona elé lépni, az érdemes arra, hogy Magyarországnak ügyeit vezesse és a kormány gyeplőjét a kezében tartsa. Es az ilyen miniszterelnök bizonyára nem fog konfliktust találni a magyar király és a magyar nemzet között; mert hiszen, ha az a király igazán alkotmányos, akkor nem kell egyéb, mint az, hogy a többség akarata megnyilatkozzék. Hiszen én nem hiszem, hogy önök között a túloldalon volna egyetlenegy olyan képviselő, a ki szivében ne óhajtaná, ne kívánná a magyar nyelv jogainak teljesmérvü érvényesítését a hadseregben. Farkas Ábrahám: Hogyne! Csak az utak különbözők! Okolicsányi László: Sokkal jobban ismerem t. képviselőtársamat, semhogy abban kételkedném, hogy ő is ezt akarja. Hanem, ha ez az érzés megvan a szivükben, miért nem mondják azt ki? Hiszen az időpont talán sohasem volt erre kedvezőbb, mint a mai. Kubik Béla: A vidéki szabadelvű pártiak mind az urak mellett szólnának! Farkas Ábrahám: Még sohasem volt rosszabb erőltetni, mint ebben az időpontban. (Ellenmondások a baloldalon.) Kubik Béla: Ha nem erőltettük volna már január óta, hát vájjon hoztak volna-e önök párthatározatot? Nem értünk volna el semmit sem! Okolicsányi László: Azt pedig ne várják, t. képviselőtársaim, hogy ezek a kívánságok ki lesznek elégítve határozott állásfoglalás és nehéz küzdelem nélkül. Ha alkotmányos az a király, akkor kielégíti ezen kívánságokat az önök határozott állásfoglalása folytán okvetlenül; ha pedig olyan király volna, a ki nem alkotmányos, akkor nehéz, súlyos küzdelmek árán kellene ezt kivívni. Hát nem kedvezőbbek erre a viszonyok mostan, mikor Európaszerte béke uralkodik, a mikor a trónon egy olyan fejedelem ül, a kit hosszú uralkodói tapasztalás megtanított higgadtságra és megfontolásra, a kinek a maga élettapasztalata megmondja azt, hogy sokszor kötelessége a fejedelemnek engedni . . , Várady Károly: Mindig engedtek! Okolicsányi László: ... a ki már néhányszor nagy áldozatok árán engedett és ebből következtetheti és levonhatja azt a tanulságot, hogy engedni jobb akkor, a mikor ez az engedés még nagy áldozatokba nem kerül? A körülmények tehát ennek megvalósítására soha kedvezőbbek nem voltak és nem hiszem, hogy egyhamar kedvezőbbek legyenek, mint a minők a mostani körülmények. Vagy azt hiszik talán