Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

460 348. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. annyi igazságszeretettel a történtek után is lesz, hogy ha meghallja felszólalásom tárgyát, iménti igazán meg nem érdemelt rendreutasitásomat tárgytalannak fogja kijelenteni ő maga- (Sáli­juk f a szélsöbaloldahn.) A házszabályok 215. §-a c. pontja értel­mében a kik a ház szabályaira, azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akarnak, szót kérhetnek, a mely alkalommal azonban magá­hoz a vita tárgyához nem szólhatnak. Ha tehát a felszólalás tárgya és a vita tárgya is, mint a jelen esetben, a házszabályok helyes alkalma­zása, ettől eltérni a 207. §. értelmében csak a ház engedelmével lehetséges, mely engedélynek megadására a ház t. elnökének a házat felhívni kötelessége; Hock János t. képviseló'társam ezt az engedélyt kérte a háztól. (Felkiáltások jobb­felöl : Megadtuk!) A t. elnök ur azonban a helyett, hogy a 207. §. világos rendelkezése ér­telmében teljesítette volna azt a kötelességét, hogy ez iránt a házat megkérdezze, mielőtt ezt tette, — itt követte el a súlyos házszabálysér­tést — véleményt nyilvánított ezen engedély megadható vagy meg nem adható voltára nézve. (Zaj jobbfelöl.) Tetézte ezt a házszabálysértést azzal a méltatlan eljárással is, hogy nem mért egyforma mértékkel, mert az előbbi ilyen irányú kérelmekkel szemben alkalmazta a 207. §-t, ellenben Hock János t. képviseló'társam ilyen kérelmével szemben már elvesztette a tü­relmét. Ezen ón nem csodálkozom, mert igazán nekünk is nagyon nehéz a türelmünket meg­őrizni. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) A mikor azt tapasztaljuk, hogy a t. miniszterelnök ur magatartásával, a felénk egyre-másra zúdított sértegetésekkel a limine akarja elzárni a ki­bontakozás minden lehetőségét, akkor magára vessen a t. miniszterelnök ur és magára vessen az igen t. elnök ur. (Élénk helyeslés a szélsö­baloldahn. Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! T. képviselő­társam tévedésben van, mert akkor, mikor Hock János képviselő ur a házszabályokhoz kért szót, meg is nevezve a házszabályoknak mind a két szakaszát, én nem véleményt nyilvánítottam, hanem felhívtam a háznak figyelmét arra, hogy ha a 215. §. alapján bármikor való felszólalás czimén folytonosan az azon czimtől való eltéré­sek kéretnek, ebben az esetben a ház tanács­kozási rendjét fentartani nem lehet, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Egyben azonban azon­nal konstatáltam és megállapítottam azt is, hogy a képviselő urnak ezen kérést előterjesz­tenie joga van. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Tehát nem jártam el jogtalanul, nem sértettem meg a házszabályokat. Én a házszabályokat csak egyféleképen alkalmazom, ugy, a mint azt a házszabályok előírják, és azokon sértést nem teszek. (Zaj és ellenmondások balfelől.) Miután azonban a t. képviselő ur bona fide emelte az elnökséggel szemben azt a vádat, hogy súlyos sértést követett el, a nélkül azonban, hogy az elnökséget sérteni akarta volna, imént alkalma­zott rendreutasitásomat visszavonom. (Helyeslés.) Luby Géza: Kár volt meg is tenni! (Zaj.) Elnök : T. ház! Javaslata volna az elnöknek. Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Milyen czimen akar a képviselő ur szólani? (Zaj.) Lengyel Zoltán: Már régen jelentkeztem a házszabályokhoz való szólásra. Elnök: Kérem, az elnöknek lenne most előterjesztése. (Zaj.) Lengyel Zoltán-. Már előbb kértem szót a házszabályokhoz. Elnök: Konstatálom, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur előre feliratkozott már a házszabá­lyokhoz való szólás czimén. Megadom neki a szót Lengyel Zoltán: T. képviselőház ! Igazán ne méltóztassék csodálkozni azon . . . (Nagy derült­ség és mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Zárt ülést kérünk, ki vagyunk fáradva, pihenőt kérünk. (Zaj.) Lengyel Zoltán: Kérem, már megkezdtem a beszédet. Polónyi Géza : Mindegy, tessék abbahagyni! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, talán beszéd közben nem lehet semmiféle intézkedést tenni. Elnök: A képviselő ur szót kért a ház­szabályokhoz. Lengyel Zoltán : Én már megkezdtem beszé­demet, azután méltóztassék intézkedni, ha be­fejeztem, addig nem lehet. (Zaj. Felkiáltások balfelől: Csengessen az elnök!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Én nem tehetek róla, hogyha a képviselő urak a házszabályokat meg nem tartják. (Zaj.) Polónyi Géza: Ki az, aki meg nem tartja? Elnök: A házszabályok előírják, hogy a képviselő urak méltóztassanak csendben lenni, és a szónokot nem zavarni. Lengyel Zoltán: Igazán ne méltóztassanak csodálkozni . . . (Derültség és mozgás a jobb­oldalon.) Hát csodálkozzanak. (Derültség a szélsőbal-oldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengye! Zoltán: Ne méltóztassanak csodál­kozni azon, hogyha délután fél hatkor a napi­rend előtti felszólalásokkal sem végezhettünk még, mert az elnökség és a t. túloldal részéről, azon buzgóságban, hogy elfojtsák a szólásszabad­ságot, annyi házszabálysértés követtetik el, hogy nem győzünk eléggé a házszabályokhoz hozzá­szólani. (Igaz/ Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Elnök (csenget): Az elnökség házszabály­sértéseket nem követett el. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldahn: De­hogy nem!) Lengyel Zoltán: Majd mindjárt leszek bátor a t. elnök urnak ezt a házszabályok szakaszai­val igazolni. Mielőtt azonban ezt tenném, kény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom