Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-344
316 3 f /í. országos ülés 1903 november 24-én, kedden. zás máskép nem diszponál, a véderő-törvény 14. §-a érvényben marad ezen részében. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem áll!) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Szólásra következik? Rátkay László jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: Az ujonczjavaslat tárgyalása alkalmával már kifejtettem ugyan álláspontomat és ha mégis felszólalok, teszem e/t azért, mert uj kormányalakitással állunk szemben, a mely uj helyzetet teremtett és igy részemről szüksége merül fel annak, hogy adandó szavazatomat röviden megindokoljam. Az előttem szólott honvédelmi miniszter urnak hazafias ütemeire én reagálok, mert azok nálam határozottan visszhangot keltenek. Hogy a miniszter ur abból az állásból ilyen hatást tud elérni, már az is eredmény, mert nem voltunk eddig hozzászokva ahhoz, hogy a miniszteri székből ilyen szólamokat halljunk. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) A mi az érveit illeti, azok közül beszédem folyamán fogok egy-kettőre észrevételt tenni, Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy ugy én, mint azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, a múltban az ujonczjavaslatot mindig elfogadta. Ez álláspontunknak fő indokát mindenkoron az képezte, hogy az ország védelméről gondoskodni hazafias kötelességünk. A közelmúltban azonban a kormány az ujonczjavaslatot a létszám lényeges felemelésével terjesztette a törvényhozás elé. Ez kötelességünkké tette, hogy azt neesak katonai, hanem financziális szempontból is bíráljuk, mert az ország mai súlyos pénzügyi viszonyai közt a katonai terheknek ily nagyfokú vér- és pénzáldozatát el nem birja, hacsak a nemzetet jövő fejlődésében megakasztani nem akarjuk (Igaz! Ugy van! bal/elöl) és mert egyrészt mi nem láttuk igazolva azt, hogy a katonai létszámemelésre szükség van, más oldalról pedig épen az ország súlyos közgazdasági és pénzügyi helyzetére való tekintetből kénytelenek voltunk eltérni azon eddig követett álláspontunktól, hogy az ujonczjavaslatot megszavazzuk. (Ugy van! balfelöl.) E kérdés bírálata kapcsán merültek fel az u. n. nemzeti követelések, a melyek a tárgyalás folyamán uralkodó felfogássá váltak olyannyira, hogy nem is annyira az ujonczjavaslat, mint inkább nemzeti követelések kérdése képezte az ütköző pontot. Hogy az ujonczlétszám felemelésének kérdése dobta felszínre ezen nemzeti követeléseket, azon ne csodálkozzék az igen t. honvédelmi miniszter ur, hiszen mentől nagyobb áldozatot követelnek tőlünk, illetőleg a nemzettől a hadsereg részére, annál fokozottabb mértékben áll elő az a követelés, hogy a hadsereget mindjobban magunkénak tekintsük, mind közelebb hozzuk a nemzet szivéhez, hogy legyen az vér a testben, a mely lüktet és lelkesít. (Helyeslés balfelöl.) Ez az állami élet természetes fejlődésének nélkülözhetetlen követelménye és ennek a czélnak elérésében a nemzetet megakadályozni ép olyan hiábavaló kísérlet volna, mint a természet törvényeit megváltoztatni akarni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A hadsereg kérdése körül pártunk részéről is merült fel több kívánság, sőt számos kifogásolni valót találunk, a melyekkel azonban ez alkalommal foglalkozni nem kívánok. Támasztottunk azonkívül u. n. nemzeti követeléseket, igy különösen olyanokat, a melyek megszüntetni kívánták azt a helyzetet, hugy a hadseregben az ország közjogi állása nincsen minden tekintetben kifejezésre jnttatva ugy, a mint az az 1867 : XII. t.-czikkben lefektetett elveknek is megfelel. Ezen törvényben gyökerező jogunknak és álláspontunknak igyekeztünk mindenkor megfelelni, sőt annak érvényt szerezni és pedig a nélkül, hogy akár az alkotmányos felfogással valaha összeütközésbejöttünk, akár a parlamentarizmus nagy elvét megsértettük volna. Bennünket törekvésünkben mindenkor az a hazafias meggyőződés vezetett, hogy nemzeti czélokért, nemzeti kívánságokért és nemzeti jogokért lépjünk síkra, a melyek a nemzeti érzéssel elválaszthatatlanul össze vannak forrva, a melyeket tételes törvényeink biztosítanak és a melyeknek megtagadása a magyar állam ellen intézett merényletet képezne, a visszautasításban való megnyugvás pedig az állami létünkről való lemondást jelentené. Várady Károly: Kérem konstatáltatni, hogy vagyunk-e negyvenen? Elnök: Kérem a jegyző urakat, olvassák meg a ház tagjait. (Megtörténik.) A ház tanácskozásképes. Méltóztassék tehát folytatni. Buzáth Ferencz: Ehhez pedig segédkezet nem nyújthatunk, sőt minden ilyen törekvést határozottan vissza kell utasítanunk. Már pedig a többség oly magatartást követett, hogy mi azt a gyanút táplálhattuk, hogy még az alkotmány megdöntésétől sem riad vissza, csakhogy a nemzeti követelések érvényesülését megakadályozza és csak a tárgyalás során mutatott némi hajlandóságot arra, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozni kivannak. Meggyőződésem az, hogy ha erre mindjárt a vita kezdetén mutatott volna a többség hajlandóságot, akkor a szenvedélyek lángja ilyen magasra fel nem csapott és a kibontakozás lehetővé vált volna. (Helyeslés a néppárton.) A helyzet eme kényszerítő hatásának engedett a kormány akkor, a midőn az ujonczlétszámfelemelésről szóló törvényjavaslatot visszavonta, bár azzal, hogy visszavonta, egyúttal bebizonyította, hogy milyen lelkiismeretlenül, könnyelműen és felületesen járt el akkor, a
