Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-344

3H. országos ülés 1903 mikor az ujonczlétszám felemelését az országgyűléstől kívánta (Ugy van! a néppárton.) és meggondolatlan eljárásával a tanácskozásokba és a parlamentbe égő üszköt dobott, ugy, hogy ma már a parlamentarizmus és maga az alkotmány is alapjaiban megrázkódott. Ha tehát terhel valakit felelőség a bekövetkezett állapotokért, ugy az kizárólag a kormány. (Ugy van! a néppárton.) Az által, hogy a kormány az ujonczlétszámfelemelésről szóló törvényjavaslatot visszavonta és a rendes létszámot tartalmazót terjesztette a törvényhozás elé, kétségtelen, hogy a felfogást enyhítette és ha a harczot meg nem szüntette is, legalább a kibontakozás lehetőségét ez által felidézte. Elannyira, hogy ha csak az ujoncztörvény megszavazásáról volna szó ez alkalommal, akkor ez, azt hiszem, semmi nehézséget sem okozna többé. A nehézségeket az támasztja, hogy a rövid idő alatt változó kormányok e kérdésben ellentétes felfogásokat tanúsítottak, (Ugy van! a baloldalon.) és hogy legújabban a kormány élére egy olyan férfiú került, a ki a nemzeti jogokért folyó ezen egész küzdelemben a negáczió álláspontjára helyezkedett, (Ugy van! a baloldalon.) a ki, legalább bennünk, azt a gyanút támasztja, hogy nem a nemzeti jogok kivívása, hanem a nemzeti jogok feladása folytán jutott abba a székbe, a melyet most elfoglal. (Ugy van ! a baloldalon. Ellenmond ásol- a jobboldalon.) A miniszterelnök ur vállalkozott arra, hogy a mai politikai helyzetet szanálni fogja, hogy a parlamentarizmus nyugalmát is helyre fogja állítani és hogy a kibontakozást is lehetővé fogja ezáltal tenni. Miben áll azonban a miniszterelnök urnak az iránt való törekvése, a melytől ő sikert remél ? Mindenekelőtt nagy gaudiummal hirdette itt az országházban, hogy ő olyan eredményeket ért el, a milyenekről a vita kezdetén még csak álmodni sem lehetett és hogy ő minő nagy ajándékokat hozott a nemzetnek Bécsből. Én ezeknek az ajándékoknak az értékét sem kicsinyelni, sem becsmérelni nem akarom, hanem csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha azok, a miket a miniszterelnök ur itt eredményeknek tüntet fel, valóban eredmények, akkor ezeket a nemzet vivta ki ebben a nagy küzdelemben (Ugy van! a baloldalon.) és nem a miniszterelnök ur, a ki épen ezeket az eredményeket akarta minden törekvésével meghiusitani. (Ugy van! a baloldalon.) Lássuk tehát, miben is állanak azok a nagy nemzeti vívmányok ? Mindenekelőtt itt van egy kijelentése (olvassa): »Igyekeznünk kell és igyekezni fogunk a hadsereg körül felmerülő összes kisebb és nagyobb kérdéseket akként megoldani, hogy a megoldás a jogosult magyar szempontoknak a hadsereg közössége által vont határokon belül teljesen megfeleljen.« T. ház! Ennek a kijelentésnek azonban én semmiféle fontossánovember 24-én, kedden. 317 got nem tulajdonitok és ha a miniszterelnök ur fontosságot tulajdonit neki, ez csak azt bizonyítja, hogy nem tartotta magát képesnek még arra sem, hogy ily felfogást képviselhessen a magyar parlamentben. (Ugy van! a baloldalon.) Hozta azonkívül a katonai büntető perrendtartást, a melyet már húsz év óta ígérnek, a nélkül, hogy az erre vonatkozó ígéretet mind ez ideig beváltották volna. (Ugy van! a baloldalon.) Hozta a magyar honos tiszteknek a magyar hadseregbe való áthelyezését. Ezt azonban a Felség már 1868-ban elrendelte, de ezen rendelkezésnek mind ez ideig eleget nem tettek. Hozta a hadsereg közös intézményeiben ez idő szerint érvényben levő jelvények megváltoztatásának szándékát, de a megoldásnak oly szerencsétlen gondolatával, hogy ez nemcsak hogy megnyugvást nem kelt, hanem nyugtalanságot támaszt abban a tekintetben, hogy ez ügy megoldása a magyar közjog sérelmével fog járni. (Ugy van! a baloldalon.) Hozta a magyar tisztképzést, a melyben az oktatási nyelv a magyar lesz. Hogy miként lesz az magyar, azt megfejti a t. miniszterelnök ur következő szavaival (olvassa) : »Harmadik csoportja az intézkedésnek, a mely ugyanazon- eszmekörben mozog, a katonai intézetekben használt tannyelvnek kérdése, a mire nézve kijelentem, miszerint az ország területén elhelyezett összes katonai intézetek összes osztályaiban a tannyelv és vizsgálati nyelv a tantárgyak jelentékeny részénél a magyar lesz legalább oly mértékben, hogy a belépő magyar ifjak előmenetelét a nyelvkérdés ne akadályozza és hogy mindazok, a kik a tanintézetet elvégezték, a magyar nyelvet teljesen bírják.« E szerint a miniszterelnök ur garancziát vállal arra nézve, hogy magyar pénzen felállított intézetekben és alapítványi helyeken az oktatás nyelve ezután magyar lesz, magyar lesz pedig olyan mértékben, hogy a magyar ifjak nem fogják a magyar

r nyelvet elfelejteni. (Ugy van! a baloldalon.) Ámde én azt hiszem, hogy a mai katonai oktatás sem olyan, hogy azok a magyar ifjak, a kik a ma fennálló katonai intézetekből kikerülnek, elfelejtenék a magyar nyelvet; én legalább nem tudom elhinni, — gondolom, a honvédelmi miniszter ur sem hiszi — hogy a magyar ifjak, ha belépnek egy katonai intézetbe, anyanyelvüket, a magyar nyelvet elfelejtik. A magyar tisztképzés kérdésében nem is annyira az a fontos, hogy minő tannyelven fogják oktatni az ifjakat, hanem az, hogy az a magyar nyelv a_ hadseregben gyakorlatilag is érvényesüljön. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nekem szilárd meggyőződésem, hogy a magyar tisztképzést helyesen megoldani csak ugy lehet, ha a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregbe magyar szolgálati és vezényleti nyelv hozatik be; (Elénk helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) e nélkül a magyar tisztképzést előmozdítani egyáltalában nem lehetsé-