Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

343. országos ülés Í903 november 23-án, hétfőn, 299 Nem lehet! Felkiáltások a szélsöbálóldalon: 3 óra elmúlt!) Kubik Béla : Holnap ! Micsoda terrorizmus ez? Fertály négykor csak nem tárgyalunk! (Zaj. Elnök csenget.) Önök ülnek és hallgatnak itt, igy aztán nem csoda . . . (Nagy zaj.) Rátkay László : T. képviselőház ! Nem szükséges elmondanom, hogy a delegáczió választásának kérdésében a függetlenségi pártnak elvi álláspontja van, a melyhez a múltban is ragaszkodott és a jövőben is ragaszkodik. Abból azonban, hogy mi nem veszünk részt a delegáczióban, nem következik az, bogy ne kisérjük figyelemmel működését és ne ellenőrizzük. Már pedig ha valamikor, most szükséges, hogy a kiküldendő delegáczió bizonyos tájékozást kajjjon, ha nem is utasítást, mert hiszen az 1867 :XlI. törvényczik értelmében a delegácziónak utasítást adni nem lehet. Lehetetlen, hogy a delegáczió meg ne győződjék, mielőtt megválasztatik, arról, hogy a háznak és a nemzetnek milyen a hangulata. Ha bármikor szükség volt erre, igenis, most szükséges ez. Épen ezért most, midőn a miniszterelnök ur azt mondja, hogy ma lényeges kérdés nincs is itt szóban, mert ő csak egyszerűen bemutatta a királyi leiratot, csatlakozom Ugron Gábor kérelméhez és indítványához, hogy a leirat tárgyalásra kitüzessék, mert bizonyos mulasztás jött létre a delegáczió működésében, a melyet a jövőre tűrni nemcsak a függetlenségi pártnak, de az egész háznak méltóságával meg nem fér. (Igaz! Ugy van I a szélsöbálóldalon.) Hiszen, t. képviselőház, az 1867 : XII. törvényczikk azt mondja, hogy a delegáczió által hozott határozatok többé a képviselőházban tárgyalás alá nem jönnek. De számszerüség tekintetében, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbálóldalon, Elnök csenget.) vagyis annak tekintetében, a mit a delegáczió kiadásokban megszavazott, ebben a kérdésben a magyar országgyűlésnek budgetjoga és hozzájárulási joga fen van tartva. Amint azonban most működik a delegáczió, t. képviselőház, — és itt a t. többségre mutatok, mert hiszen a delegáczió intézményét ő tartja fenn, — mondom, ez a t. többségnek budgetjogát a delegáczióval szemben lehetetlenné teszi. Mert tesz-e jelentést a delegáczió a képviselőháznak? Ugyebár nem. És valósággal megalázó a mód. a hogyan a képviselőház a delegáczió működéséről értesülést szerez. Hiszen méltóztassék csak a t. képviselőháznak figyelembe venni. Azt sem tudjuk, hogy a delegáczió határozatai, az eredetiek, hol vannak; (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) valószínűleg Bécsben vannak elhelyezve. A delegáczió kiadásaiból jöttem erre reá, a mennyiben a nyomtatási költségeket Bécsben utalványozzák. Tehát azt sem tudjuk, hogy a delegáczió jegyzőkönyveinek eredeti példányai hol vannak. A képviselőház a delegáczió határozatairól csak nyomtatványok utján értesül, de ezek a nyomtatványok sem elnöki előterjesztéssel jönnek a ház elé, hanem egyszerűen a szolgák a kapu-bejárásnál osztják ki és a magyar szuverén országgyűlés a szolgák utján értesül arról, hogy kiküldött delegácziója Bécsben, vagy Budapesten évekig mit végzett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) De nemcsak az a mód lealázó, a hogy a képviselőház a delegáczió működéséről értesült, hanem az a másik joga is, a melyet az 1867 : XII. törvényczikk a képviselőháznak fentartott, hogy tudniillik hozzászólhatunk a delegáczió által számszerűleg megállapított tételekhez, sőt joga van a képviselőháznak meg is tagadni, hogy az a buclgetbe beleillesztessék, ez is egyszerűen elkallódik. Hiszen egyáltalában nem leszünk értesítve, hogy a delegáczió mit csinált, csak az év végén a pénzügyminiszter a budgetbe összességében számszerűleg beleteszi, hogy a közös kiadások mennyire mennek. T. képviselőház! Az országgyűlést nemcsak megillető, de az országgyűléstől megkövetelhető ellenőrzési mód a delegáczióval és annak működésével szemben, ugy, a hogy az most gyakoroltatik, egyszerűen nevetséges. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) De reá kell mutatnom — és épen ez az, a miért kérjük, hogy a királyi kézirat tárgyalásra legyen kitűzve, — azokra a visszaélésekre is, a melyek a delegáczió munkálkodása közben évek hcsszu során át felmerültek. Hiszen a delegáczió nem egyéb, mint egyszerű bizottsága a háznak. Az 1867 : XII. törvényczikk megszabja a delegáczió külön jogait. És a gyakorlat folytán mi képződött? Ugyanaz, a mitől Deák Ferencz, az önök nagymestere félt; tudniillik valóságos czentrálparlamentet csináltak a delegáczióból. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Hol van az megírva, hogy a delegácziók királyi trónbeszéddel lesznek megnyitva és mintegy királyi trónbeszéddel lesznek bezárva? Hol van az megírva, hogy. mig a magyar országgyűlés megnyitásakor a király a külügyeket soha nem érinti, a delegácziók megnyitásakor mindig nyilatkozik a külügyi kérdésekről? Xem veszi-e észre a t. képviselőház, hogy egy tervszerű eljárás van itten és a király a külügyeket épen azért hozza a delegáczió elé, mert minket ő sem tekint egyébnek, mint korona-tartománygyülésnek, a mely elé a külügyek nem tartoznak ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Hiszen reá kell mutatnom, épen a delegáczió kérdésével összefüggó'leg a t. miniszterelnök urnak programmbeszédére. A külügyekről egyetlenegy szót nem mondott a t. miniszterelnök ur, mintha ezt a magyar országgyűlést oly kicsinynek, oly silánynak tekintené, a melylyel szemben neki, mint miniszterelnöknek, a mikor programmbeszédet ad, a külügyekhez semmi hozzászólása, semmi joga, mintha nem is érdemesítené őt arra, hogy előtte a külügyekről szóljon, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Száz és száz része volna még a delegáczió kérdésének, a miért magának a t, többségnek 33*