Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-343
300 3í3. országos ülés 1903 kellene kérnie, hogy a királyi kézirat tárgyalásra legyen kitűzve, ha a t. többség figyelemmel kísérte a delegácziók működését. Méltóztassék évek hosszú során át megnézni, hogy ezt a jelen helyzetet, a melyben most nyögünk, a mikor katonai kérdésekben nyelvünk meg van alázva, a mikor jelvényeink, czimerünk nem jutnak érvényre: mindezeket a kérdéseket a delegáczió készitette elő az ő lanyhaságával, az ő férfiatlanságával. ( Ugy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) A delegácziónak külügyi, hadügyi, pénzügyi albizottságai évenként előhozzák mindig a panaszokat, hogy nemzeti kérdésekben ugy a hadügyminiszter, mint a külügyminiszter folytonos visszaéléseket, mulasztásokat követ el, javításokat kérnek, kérik a nemzet jogainak helyreállítását és mégis minden albizottsági jelentés azzal végződik, hogy úgyszólván kezet csókolnak a hadügyminiszternek, a külügyminiszternek s a legmélyebb köszönetet és hódolatot teszik a lábai elé. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mig, t. képviselőház, a delegácziónak a működése ez lesz, a mig a t. ház ilyen felületesen bánik el a delegáczió intézményével, hogy az ellenzéknek méltányos óhajait is megtagadja, addig egyáltalában nem értem, minő okból tagadja meg a t. miniszterelnök ur a királyi kéziratnak napirendre tűzését. Hiszen épen abban, hogy az ellenzék a királyi kéziratot napirendre akarja tűzetni, épen ebben van a hódolat, t. miniszterelnök ur, mert méltányolja és érdemesnek tartja a királyi kézirat tartalmát arra, hogy azt tárgyalás alá vegye. És a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy tessék egyszerűen az elnökre bizni, hogy mikorra javasolja a delegáczió választásának napirendre tűzését. De van még egy másik része is a dolognak. Sajnálom, ha tudtam volna, hogy erre a kérdésre készülnünk kell, akkor jobban belehatolhattunk volna a kérdés mélyébe. Mert mi ellenzékiek komolyabban veszszük a mi feladatainkat, mint a t. többség. (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Látjuk !) Kubik Béla: Önök csak szavaznak! Rátkay Lászlő: Majd leszek bátor a kérdésnek egynéhány oldalát felvetni és nagyon szívesen fogom venni, hogy ha a t. többség részéről engem valaki meg fog czáfolni. A t. többség ki akarja küldeni a delegácziót, ugyebár azzal a szándékkal, hogy a delegáczió a jövő évi közös költségek felett határozzon. Hát méltóztatott-e már a t. többségnek a delegáczió folyó évre tett jelentését tudomásul venni? Méltóztatott-e már a delegácziónak 1903. évre megállapított kiadásait a költségvetésbe beilleszteni? Méltóztatott-e a t. többségnek azt a kötelességet, a mivel a delegácziónak munkálkodásával szemben tartozik, mert hiszen nemcsak feltétlen bizalommal tartozunk annak, hanem'mint magyar képviselők tartozunk azzal a kötelezettséggel is, hogy a delegácziónak munkálkodását megnézzük, méltóztatott-e a t. többségnek ezen kötelezettséget teljesíteni? (Felkiáltások a jobbnovember 23-án, hétfőn. oldalon: Igen!) Hát mikor hozott az országgyűlés az elmúlt delegáczió munkálkodása felett határozatot? És, t. képviselőház, lehet-e a kiküldendő delegácziónak azt a jogot adni, hogy határozzon közös költségek felett, a mikor az országgyűlésnek még a folyó évre sincsen költségvetése és imdemnitása? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát nem nevetséges dolgok-e ezek, t. képviselőház ? (Felkiáltások a jobboldalon: Inkább szomorúak!) Nem feje tetejére állitása-e ez a budget-jognak és a parlament ellenőrzési kötelezettségének? Van-e annak értelme, hogy a delegáczió határozzon majd az ujonczjutalék felett, az ujonczok mennyisége, az ágyuk kérdése stb. felett, mikor az országgyűlés még a folyó évre sem állapította meg az ujonczlétszámot? (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Akármilyen nevetségesnek méltóztatik a t. többségnek ezeket a nagy közjogi kérdéseket tekinteni, mosolylyal ezeket a nagy közjogi kérdéseket lekicsinyíteni nem lehet. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a t. miniszterelnök urnak, akkor, a mikor nem egyszerűen csak a bécsi meghagyásokat és parancsokat akarja teljesíteni, hanem mint magyar miniszterelnök figyelemmel volna a magyar képviselőháznak a dolgai, kötelezettségei és méltóságai iránt, magának a t. miniszterelnök urnak kellett volna azt az indítványt tenni, hogy a királyi kéziratot tárgyalásra tűzessük ki és osztassuk szét a képviselők között és nem egyszerűen azt mondani, a midőn ezen kérdésben indokolt kérelmet terjesztünk elő, hogy ezek vagy ékesszólások, vagy kirohanások. (Igaz! Ugy van! a szélsiibaloldalon.) Mi a t. miniszterelnök ur személyét vitáinkban sohasem bántottuk, mi elbíráljuk a t. miniszterelnök urnak a dolgait közjogilag és azokkal a tekintetekkel, a melyekkel mint politikai ellenfelek tartozunk egymásnak, de ha a t. miniszterelnök ur, különösen ebben a nagy kérdésben történt felszólalást ugy bélyegez, hogy kirohanás, akkor különösen indokolt ennek a pártnak részéről, a mely elvi ellentétben áll évtizedek óta a t. túloldallal, — ne vegye rossz néven a t. miniszterelnök ur — hogyha türelme megszakad. (Derültség és zaj jobbfelöl. Helyeslés a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: És akkor egyszerűen rá mutatunk, hogy ő kezdte! (Zaj jobbfelöl. Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rátkay László: Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy az ellenzék is abbahagyja azt a hangot, a melyen eddig vitáit vitte. A t. miniszterelnök ur sem veheti rossz néven, hogy igen sokszor hallván az ő beszédének modorát, azt mi is megtanuljuk és bekövetkezik az a magyar közmondás, hogy a milyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. (Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj.)
