Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-343
296 343. országos ülés 1903 csak a házszabályok értelmében teljesítheti. A házszabályok 200-ik §-a pedig azt mondja (olvassa): »01y indítványok, melyek nem törvény alkotását ozélozzák, az osztályok vagy a bizottságok mellőzésével a ház által közvetlenül is tárgyalkatók.« Kétségtelen, hogy ő Felségének leirata következtében a ház elnöke azt az indítványt teszi, hogy mi napot tűzzünk ki, a melyen a delegáczió tagjait megválasztjuk. Az a kérdés vettetett fel és ugy állíttatott fel a miniszterelnök ur által, hogy ezt vita nélkül kell a háznak megtenni. Hát ez nem áll. (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Olyan nincs! Ugron Gábor: Én magam nem egyszer, hanem többször ezen delegáczió összehívásáról szóló indítványhoz hozzászólottam, sőt írásbeli indítványt is adtam be. írásbeli indítványom — emlékszem — egyszer az volt, hogy a ház utasítsa a delegácziót, hogy tárgyalásairól tegyen a háznak jelentést. Természetes, hogy a háznak törvényeink értelmében nincsen meg a joga, hogy a delegátusoknak utasítást adjon a maguk határozatai meghozatalára nézve. De mivel a delegáczió nem egyéb, mint az országgyűlésnek egy bizottsága, a melyet kétharmad részben választ a képviselőház és egyharmad részben a főrendiház, mivel továbbá nem czélimk, nem is akaratunk, sőt tűrni sem fogjuk, hogy ez a bizottság több legyen, mint az országgyűlésnek egy bizottsága : azért fenn kell, hogy tartsuk a háznak azon jogát, hogy a bízottság megválasztása előtt megszabja azon feltételeket, megszabja azon irányelveket, megszabja azon teendőket, melyek a bizottság és ő közte fenforognak. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egészen más az, ha azt szabja meg, hogy a delegáczió egyes tagjai mit csináljanak. Azt igenis megszabhatja és elhatározhatja, hogy az a bizottság, a melyet ő küld ki, tegyen neki jelentést a maga eljárásáról. Mert méltóztassék megengedni, t. ház, minden bizottság beterjeszti ide a maga véleményes jelentését és a bizottság eljárásáról ezen jelentés kapcsán a ház véleményt mondhat, a maga ítéletét megalkothatja. Egyedül ez a bizottság volna az, vagyis a legfontosabb, a legjelentékenyebb bizottság, a mely a háznak ne adna jelentést, mert egy ilyen rossz gyakorlat ütötte fel a fejét és lett állandóvá, holott a háznak a delegáczióban történtekről hivatalos tudomása nem is lesz, nem is jön a háznak hivatalos tudomására az, a mi a delegáczióban történt, mert hiszen a delegáczió naplói az egyes képviselőknek sokszor csak hónapokkal a delegáczió tárgyalásai után küldetnek meg, T. képviselőház! A ház kiküld egy bizottságot, vagy mondjuk az országgyűlés kiküld egy bizottságot, azon bizottság megalkotásához a ház hozzájárul; de lehetetlen, hogy akként járuljon hozzá, hogy, miként egy eldobott követ, soha a kezébe ne tartsa ós ne vegye. Nem hiszem, november 23-án, hétfőn. hogy ez czél lenne. De az sem lehetséges, hogy a ház ezen bizottság megválasztását egyszerűen azért, mert erre felszólittatik, egyszerűen azért, mert a törvény kötelezi, minden hozzászólás nélkül végrehajtsa. A háznak el kell határoznia, hogy ezen királyi leiratot tisztelettel fogadja és azt végre is fogja hajtani, valamint azt is, hogy ezt a határozatot mikor, mely időben fogja végrehajtani. De hát ennek nem az a módja, hogy az ülés utolsó idejében beterjesztessék, utolsó perczében elhatároztassák, hogy a választások mikor fognak megejtetni. Nekünk hozzá kell szólanunk, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) ez jogunk és kötelességünk, (ügy van! a szélsobaloldalon.) sőt engedelmet kérek: ha valamikor, ugy elmulaszthatatlan kötelességünk, hogy hozzászóljunk a delegáczió tagjainak megválasztása kérdéséhez akkor, a mikor az u. n. chlopyi-i hadiparancs (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Az! Az!) és az ezután elhangzott vélemények, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ugy van! Körber!) némely katonáknak imitt-amott elhangzott nyilatkozatai ugy tüntetik fel a dolgot, mintha ez országban több hatalom volna; mintha Magyarországnak és Ausztriának törvényhozásán, a királyon és császáron kívül még volna itt tényező, a mely a maga nevében beszél, a mely a maga nevében tárgyal, a mely a maga nevében alkuszik, a maga nevében nem enged vagy a maga nevében minden hozzájárulást megtagad: és ez a hadsereg. Annak a hadseregnek költségvetését a delegáczióban állapítják meg, tehát nekünk fontolóra kell vennünk a delegáczió megválasztásának kérdését, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) mert azon bizonyos uraknak értésére kell hogy adjuk, (Ügy van! a szélsobaloldalon.) hogy ők nem urai az országnak, nem urai itt semminek; ők egyszerűen felfegyverzett szolgái az államnak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) felfegyverzett hivatalnokok, a kik egészen specziális munka- és szakkörben arra vannak hivatva, hogy az országnak kül- és belbiztonságát, ha arra felszólittatnak, a maguk legjobb tudása, legjobb erkölcseik és vitézségük szerint megvédelmezzék. (Elénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ők itt Magyarország politikájába beleszóljanak; hogy abban ők valamit engedjenek vagy ne engedjenek; hogy valamihez hozzájáruljanak vagy valamit ne tűrjenek: no hát ez a nyelv, ez a szó, ez a hang nem járja, és ha az elkényeztetett szolgák magasabbra emelik fejüket, mint a mennyire az az alkotmány és törvény által meg van engedve, (Mozgás jobbfelöl. Ralijuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) akkor nekünk kötelességünk, hogy azokra a fejekre rákoppintsunk (Mozgás jobbfelöl. Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.') és megtanítsuk őket, hogy oda vonuljanak vissza, a hol a törvényhozás hatalmi közüket kiszabta. (Elénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az ok. a miért én tartozom kérni a t.
