Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

3k3. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 29? házat, hogy méltóztassék ő Felsége kegyes királyi kéziratát kinyomatni, kiosztatni és annak tárgyalását elrendelni. (Mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Es mcgóbstruáltatni! Zaj. Ralijuk! a szélsöbáloldal'on.) Annak tárgyalása rendjén majd meghozza a ház azon határozatát, hogy a delegácziónak tagjait megválaszsza, ugy, a miként a törvény azt megkívánja, de én egy eszmecserének, a mely a . delegácziónak kiküldését megelőzi, szükségét látom. Ezen eszmecserének szükségességét a kormánynak semminő nyilatkozata nem rombolta le, sőt épen a kormány nyilatkozatai és a bekövetkezett események szükségessé teszik, hogy a magyar delegáczió jól ismerje a nemzet hangulatát és akként cselekedjék, a miként azt_ a magyar törvényhozás óhajtja és kívánja. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk') Én megilletődve hallottam az ékesszólásnak ezen kitörését, de megvallom, nem tudom, mi köze van ez egész kirohanásnak a napirenden levő kérdéshez. (Nagy mozgás és zaj a szélsöbaloläalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most egyszerűen arról van szó. hogy szükséges-e a delegácziók összchivására vonatkozó legfelsőbb királyi kéziratot érdemleges vita tárgyává tenni, mielőtt a delegáczió niegválasztatott. Ha a ház többsége abban a nézetben van, hogy szükséges, ugy természetesen a ház többségének megvan a joga arra, hogy a kinyomatást elrendelje és a napirendre tűzés iránt határozzon. Ha ellenben a ház több-ége abban a meggyőződésben van, hogy itt a legfelsőbb királyi kézirat megvitatása szükségtelen, és hogy a ház a leghelyesebben és legczélszerübben akkor jár el, ha egyszerűen megválasztja a delegáczió tagjait: akkor nézetem szerint a háznak teljes joga van ezen indítványt mellőzni, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és adandó alkalommal a házszabályok 202. §. alapján napirendre kitűzni a delegáczió megválasztását. (Helyeslés jobbfelöl.) Nézetem szerint ez a ezóiszerü és helyes ut, és én kérem a t. házat, hogy erre a térre lépni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: T. ház! A házszabályokhoz akarok szólni! A t. miniszterelnök ur hivatkozik a 202. §-ra, a mely ekként hangzik (Olvassa): »A ház napirendjének megállapítására vonatkozó elnöki előterjesztés vagy indítvány felett legfeljebb négy szónok meghallgatása után a ház egyszerű szavazással dönt.« Gr. Tisza István miniszterelnök: Majd annak idején, nem ma! B. Kaas Ivor: Épen azt akarom hangsúlyozni, hogy a miniszterelnök ur erre a paragrafusra hivatkozott, pedig ez a paragrafus most nem is lehet tárgya a vitának, . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem is! B. Kaas Ivor: . . . mert az elnök ur erről semmiféle indítványt nem tett. Ellenben a 200. §., a melyre Kubik Béla képviselő ur hivatkozott, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. azt mondja (Olvassa): »01y indítványok, melyek nem törvény alkotását czélozzák, az osztályok vagy bizottságok mellőzésével a ház által is közvetlenül tárgyalhatók.« Ez az eset forog most fenn. Elnök : Egy tévedést akarok helyreigazítani. Tévedésben méltóztatik lenni. A minap is már egyszer mondtam, hogy ez a szakasz, a melyet Ugron Gábar képviselő ur felolvasott, azon indítványokra vonatkozik, melyek az indítványkönyvbe bevétetnek a 199., 200. és 201. §§-ok szerint. Ez tehát erre nem vonatkozhatik, ez csak azokra vonatkozhatik, a melyek önálló indítványok, a mint Ugron Gábor és más képviselők eljárása is akárhány esetben ezt igazolja. Ugron Gábor: Ez is indítvány! Elnök: Tessék az előzőt is elolvasni és meg fog róla győződni. Ugron Gábor: Melyik az a paragrafus? Elnök: Kérem, én még nem tettem meg a propozicziómat- A képviselő ur is a házszabályokhoz kivan nyilatkozni, most csak ezt igazítottam helyre. Majdha a képviselő ur befejezte, akkor fogok nyilatkozni. B. Kaas Ivor: Én az elnök urat tisztelettel meghallgattam, ő azonban félbeszakította okoskodásomat. Én azt mondtam, hogy itt a miniszterelnök urnak egy előterjesztése fekszik, a melyhez ketten és többen is hozzászóltak és nem az elnök ur napirendi indítványa. A képviselő urak nem hagytak kibeszélni, azután következett belőle a konfúzió. Arra nézve áll a 206 ik vagy nem tudom melyik paragrafus, melyben a hozzászólás időhöz van kötve és miután ehhez a dologhoz, a mely, azt hiszem, igen fontos dolog, még többen akarnánk hozzászólani, mi pedig, én és ez a párt, a melyhez tartozom, még nem tanácskoztunk, nem határoztunk, tehát állást sem foglalhattunk ma, igy kérjük e tekintetben, a hozzászólók nevében kérem magam is, hogy a vitát holnapra méltóztassék halasztani, hogy ahhoz hozzászólhassunk. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem lehet!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Miről van itt szó? Felolvastatott egy legfelsőbb királyi kézirat és illetőleg az én átiratom, a mely azt a háznak tudomására hozza. A ház némely tagjának az a nézete, (Mozgás balfelöl) hogy ezen legfelsőbb királyi kézirat érdemleges tanácskozás alá veendő s ezen czélból kinyomatandó és kiosztandó. Ha a ház többsége ebben a nézetben van, természetszerűleg annak eleget kell tenni. Ha azonban a ház többsége más nézetben van, akkor itt semmiféle intézkedésnek szüksége fenn nem forog. Már most a 203. §. világosan azt mondja, hogy a ház a napirend tárgyalására szánt időt megállapítja. Ez az idő megällapittatott és le is telt. Az vonatkozott a mai ülés napirendjére kitűzött törvényjavaslat tárgyalására. {Ellenmondás balfelöl.) Minden olyan további eszmecserére, a mely szükséges a