Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

3í3. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 293 (olvassa): » Midőn azt láttam, hogy a magyar nemzeti igényekkel szemben, azokkal a legszeré­nyebbekkel szemben, bogy az elméleti tiszti­vizsga magyar nyelven történjék és bogy erre teljes biztosíték adassék, merev visszautasítással találkozunk: akkor t. ház, nem maradt egyéb hátra, mint kötelességem teljesítése; akkor azt kellett mondanom, hogy az ellenzék, a mely ily javaslattal szemben lerakja a fegyvert, nem volna méltó a neipzet becsülésére.« (Elénk helyeslés a szélsöhalóldalon.) Követelik azt, bogy rajuk le a fegyvert most ilyen eljárás mellett, a mikor magában véve a jog is elég arra nézve, bogy harczoljunk és követeljük a nemzeti jogok érvényesítését, de mig egyrészt azt mondják, bogy bontakozzunk ki a törvényenkivüli állapotból, másrészt mielőtt kibontakoznánk, ideteszik a katonai javaslato­kat, hogy tessék megszavazni: itt már kétszeres indok szól a mellett, bogy igenis ne adjuk fel a harczot. De nagyon csalatkozik a miniszterelnök ur, ha azt hiszi, a mikor adósságot uzsorapénzzel akar törleszteni, a békés kibontakozás lehetősé­géhez közelebb fog jutni. Ha sikerülne is neki megszavaztatni ezt a törvényjavaslatot, ha sike­rülne is, mondjuk, még indemnitást is nyernie egypár hónapra, a dolgok akkor sem lennének elintézve. Nem pedig azért, mert a nemzet köz­véleménye ma már megmozdult. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minket még le lehet szerelni, t. képviselőház, de a nemzet közvéle­ményét már nem lehet. (Elénk helyeslés a szélsö­halóldalon.) Ott van a jele annak, a mint már emiitettem, b. Bánffynak a zászlóbontásában, a melynek egyik sarkalatos pontja épen a nemzeti magyar hadsereg és a magyar hadseregben a magyar nyelvnek az alkalmazása. Azt követeli-e tehát a politikai czélszerü­ség, hogy engedjük megszavaztatni e javaslato­kat, azt követeli-e a politikai czéíszerüség, hogy adjunk indemnitást a kormánynak egy pár hó­napig, bogy kezelhesse az állam ügyeit és azután egy pár hónap múlva megint visszatérjenek az előbbi állapotok, pedig azt hiszem, bogy azoknak okvetetlenül vissza kell térniök. Vagy pedig azt követeli-e a politikai czéíszerüség, hogy nyissuk meg a békés kibontakozás útját, hogy tegyük lehetővé a nemzet fejlődését az által, hogy a dol­goknak jelen okait szüntessük meg, elégítsük ki a nemzetet, hogy újra ne ismétlődjék, mert a mint ismétlődött a múltban, kétszeres erővel fog ismétlődni a jövőben. Ezzel mindannyian tisztá­ban vagyunk és félrendszabályokkal csak rosz­szabb állapotokat teremtünk, mint az okok meg­szüntetésével. (Igaz! Ugy van! a szélsöhal­óldalon.) T. képviselőház! Én a szőnyegen lévő tör­vényjavaslatot nem fogadom el a tárgyalás alap­jául, (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) hanem azzal ellentétben egy elleninditványt, egy határozati javaslatot van szerencsém a t. háznak beterjesz­teni. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem előre a t. miniszterelnök urnak, hogy ebben a határozati javaslatban, ebben az elleninditványban én ez alkalommal nem köve­telem a magyar nyelv alkalmazását a magyar hadseregben. Ebben a határozati javaslatban nem követelem. Nem követelem pedig azért, mert a többiben benn van; (Helyeslés és de­rültség a szélsöhalóldalon.) alkalmam és módom lesz tehát azért harczolni. Ha azonban azokat a t. ház bölcsesége nem szavazná meg, ugy ma­gamévá tettem a 9-es bizottság eredeti pro­grammpontját, (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) azokat foglaltam bele határozati javaslatomba és ezzel akarom kikopogtatni, hogy vájjon egészséges politikát hozott-e a t. miniszterelnök ur ebbe a parlamentbe magával, igen vagy nem ? (Halljuk!) Mert, hogyha azt méltóztatnak hirdetni, hogy az ellenzék mit akar, miért nem szerel le, hiszen mennyi engedményt hozok én ide, ő Eelségének királyi kegyes jószive ime mennyit engedett, a mint azt a választóihoz intézett levelében is hangoztatta a t. miniszter­elnök ur, akkor tessék azt őszintén keresztül is vinni. Grarancziákat és biztosítékokat keresek arra nézve, hogy ez ne csak üres szólam le­gyen, hanem, hogy lássam, hogy határozott akarata a miniszterelnök urnak az, hogy ezeket életbe is akarja léptetni, (Helyeslés a szélsö­halóldalon.) mert nem akarom kitenni sem ma­gamat, sem az ellenzéket egy ujabb küzdelem­nek. A mint láttuk a t. miniszterelnök ur előbbi nyilatkozatából, ő azt mondotta, hogy a czimer­és jelvénykérdéseket egységesen, közösen, vagy nem tud ni hogyan, együttesen akarja megol­dani. A programmpont pedig, a melyet a sza­badelvű párt 9-es bizottsága a saját fejéből megteremtett, mert az nem a nemzetnek az akarata, arra az álláspontra helyezkedik, saját maga állapította azt meg, a hol azt mondja, hogy ezen kérdés közjogunknak megfelelőleg oldassák meg. Hát én is azt akarom, bogy az közjogunknak megfelelőleg legyen megoldva. (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) I)e ez nem az, a mit a t. miniszterelnök ur mond, ez nem egy együttes, egységes, közös jelvény, mert van ma­gyar czimer, van magyar jelvény, van magyar zászló, de nincsen egységes, nincsen együttes ilyen, azt én nem ismerem. Mert ha meg is békülök azzal, hogy a t. miniszterelnök ur ál­tal idehozott u. n. engedményeket elfogadom a békés kibontakozásnak az alapjául, akkor sem vinném előbbre az ügyet, azért, mert mindjárt az első pontban akadály gördittetnék a meg­valósítás elé, mert vagy kijátszanak bennünket, vagy pedig kénytelenek leszünk belemenni egy rosszabb állapotba, mint a milyenben most va­gyunk. Hadd maradjon inkább itt örök gyalá­zatunkul a fekete-sárga zászló, hadd szidjanak minket, hogy ilyen állapotokat tűrünk, mintsem hogy szerződésszerüleg belemenjünk egy egyse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom