Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

3í3. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 293 (olvassa): » Midőn azt láttam, hogy a magyar nemzeti igényekkel szemben, azokkal a legszerényebbekkel szemben, bogy az elméleti tisztivizsga magyar nyelven történjék és bogy erre teljes biztosíték adassék, merev visszautasítással találkozunk: akkor t. ház, nem maradt egyéb hátra, mint kötelességem teljesítése; akkor azt kellett mondanom, hogy az ellenzék, a mely ily javaslattal szemben lerakja a fegyvert, nem volna méltó a neipzet becsülésére.« (Elénk helyeslés a szélsöhalóldalon.) Követelik azt, bogy rajuk le a fegyvert most ilyen eljárás mellett, a mikor magában véve a jog is elég arra nézve, bogy harczoljunk és követeljük a nemzeti jogok érvényesítését, de mig egyrészt azt mondják, bogy bontakozzunk ki a törvényenkivüli állapotból, másrészt mielőtt kibontakoznánk, ideteszik a katonai javaslatokat, hogy tessék megszavazni: itt már kétszeres indok szól a mellett, bogy igenis ne adjuk fel a harczot. De nagyon csalatkozik a miniszterelnök ur, ha azt hiszi, a mikor adósságot uzsorapénzzel akar törleszteni, a békés kibontakozás lehetőségéhez közelebb fog jutni. Ha sikerülne is neki megszavaztatni ezt a törvényjavaslatot, ha sikerülne is, mondjuk, még indemnitást is nyernie egypár hónapra, a dolgok akkor sem lennének elintézve. Nem pedig azért, mert a nemzet közvéleménye ma már megmozdult. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minket még le lehet szerelni, t. képviselőház, de a nemzet közvéleményét már nem lehet. (Elénk helyeslés a szélsöhalóldalon.) Ott van a jele annak, a mint már emiitettem, b. Bánffynak a zászlóbontásában, a melynek egyik sarkalatos pontja épen a nemzeti magyar hadsereg és a magyar hadseregben a magyar nyelvnek az alkalmazása. Azt követeli-e tehát a politikai czélszerüség, hogy engedjük megszavaztatni e javaslatokat, azt követeli-e a politikai czéíszerüség, hogy adjunk indemnitást a kormánynak egy pár hónapig, bogy kezelhesse az állam ügyeit és azután egy pár hónap múlva megint visszatérjenek az előbbi állapotok, pedig azt hiszem, bogy azoknak okvetetlenül vissza kell térniök. Vagy pedig azt követeli-e a politikai czéíszerüség, hogy nyissuk meg a békés kibontakozás útját, hogy tegyük lehetővé a nemzet fejlődését az által, hogy a dolgoknak jelen okait szüntessük meg, elégítsük ki a nemzetet, hogy újra ne ismétlődjék, mert a mint ismétlődött a múltban, kétszeres erővel fog ismétlődni a jövőben. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk és félrendszabályokkal csak roszszabb állapotokat teremtünk, mint az okok megszüntetésével. (Igaz! Ugy van! a szélsöhalóldalon.) T. képviselőház! Én a szőnyegen lévő törvényjavaslatot nem fogadom el a tárgyalás alapjául, (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) hanem azzal ellentétben egy elleninditványt, egy határozati javaslatot van szerencsém a t. háznak beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem előre a t. miniszterelnök urnak, hogy ebben a határozati javaslatban, ebben az elleninditványban én ez alkalommal nem követelem a magyar nyelv alkalmazását a magyar hadseregben. Ebben a határozati javaslatban nem követelem. Nem követelem pedig azért, mert a többiben benn van; (Helyeslés és derültség a szélsöhalóldalon.) alkalmam és módom lesz tehát azért harczolni. Ha azonban azokat a t. ház bölcsesége nem szavazná meg, ugy magamévá tettem a 9-es bizottság eredeti programmpontját, (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) azokat foglaltam bele határozati javaslatomba és ezzel akarom kikopogtatni, hogy vájjon egészséges politikát hozott-e a t. miniszterelnök ur ebbe a parlamentbe magával, igen vagy nem ? (Halljuk!) Mert, hogyha azt méltóztatnak hirdetni, hogy az ellenzék mit akar, miért nem szerel le, hiszen mennyi engedményt hozok én ide, ő Eelségének királyi kegyes jószive ime mennyit engedett, a mint azt a választóihoz intézett levelében is hangoztatta a t. miniszterelnök ur, akkor tessék azt őszintén keresztül is vinni. Grarancziákat és biztosítékokat keresek arra nézve, hogy ez ne csak üres szólam legyen, hanem, hogy lássam, hogy határozott akarata a miniszterelnök urnak az, hogy ezeket életbe is akarja léptetni, (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) mert nem akarom kitenni sem magamat, sem az ellenzéket egy ujabb küzdelemnek. A mint láttuk a t. miniszterelnök ur előbbi nyilatkozatából, ő azt mondotta, hogy a czimerés jelvénykérdéseket egységesen, közösen, vagy nem tud ni hogyan, együttesen akarja megoldani. A programmpont pedig, a melyet a szabadelvű párt 9-es bizottsága a saját fejéből megteremtett, mert az nem a nemzetnek az akarata, arra az álláspontra helyezkedik, saját maga állapította azt meg, a hol azt mondja, hogy ezen kérdés közjogunknak megfelelőleg oldassák meg. Hát én is azt akarom, bogy az közjogunknak megfelelőleg legyen megoldva. (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) I)e ez nem az, a mit a t. miniszterelnök ur mond, ez nem egy együttes, egységes, közös jelvény, mert van magyar czimer, van magyar jelvény, van magyar zászló, de nincsen egységes, nincsen együttes ilyen, azt én nem ismerem. Mert ha meg is békülök azzal, hogy a t. miniszterelnök ur által idehozott u. n. engedményeket elfogadom a békés kibontakozásnak az alapjául, akkor sem vinném előbbre az ügyet, azért, mert mindjárt az első pontban akadály gördittetnék a megvalósítás elé, mert vagy kijátszanak bennünket, vagy pedig kénytelenek leszünk belemenni egy rosszabb állapotba, mint a milyenben most vagyunk. Hadd maradjon inkább itt örök gyalázatunkul a fekete-sárga zászló, hadd szidjanak minket, hogy ilyen állapotokat tűrünk, mintsem hogy szerződésszerüleg belemenjünk egy egyse-