Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

292 3í3. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. Ezeknek nem mindegy, kapnak-e télen vetőmagot, luczernát, szénát vagy szántáskor feles földet, vagy alkalmazzák-e majd őket. A latifundiumok birtokosai annyi szavazat feleit rendelkeznek, a hány ember lakik a latifundiumukon. Ezektől kérdezzük, hogy mily politikát akarnak? Nem akarhatnak mást, mint a latifundiumok tulajdonosai. (Ellenmondás a jobból dalon.) Azokról pedig tudjuk, hogy mily politikát akarnak. Olyan politikát, mint 1848-ban: mikor az egész világ föleszmélt, mikor az emberiség minden atomját áthatotta a szabadság vágya, minden ember érezte, hogy az Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, mikor a 48-iki Karok és Rendek taxatíve felsorolták az intézményeket, a melyek a magyar államban életbeléptetendők voltak, akkor az egyhangú megállapodás felment a felső táblához, az pedig elvetette és azt mondta, hogy meg kell kérdezni előbb a királyt. Ezek véleményére adjak? Lehet azon vitatkozni, kell-e felsőtábla vagy nem. Minden polikai tudomány daczára nem tartom szükségesnek, de mondjuk, hogy szükséges. De ha befolynak az országgyűlés képviselőházának is összealkotásába, akkor itt csak az urak dominálhatnak, de soha a nép meg nem nyilatkozhatik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Soha az ily műveletlen emberektől, a kik az országnak tekintélyes részét képezik, sem a latifundiumokon levő lakosoktól nem lehet megkérdezni, mert őszinte feleletet nem kapunk, mily politikát kövessünk. Következnének a tisztviselők, a választók tömegének harmadik része. Sem a kormányok, sem a tisztviselők nem tudnak kibontakozni a régi balfogalomból; azt hiszik, hogy a tisztviselők a mindenkori kormány hivatalnokai, holott ez nem áll, nem a kormányok szolgálatában vannak, hanem az állam szolgálatában. És ilyformán joguk van véleményt nyilvánítani az általános politikai irányításra nézve, mint a mily joga van bármely szabad foglalkozást űző egyesnek a társadalom bármely rétegében. Ha ezek egyszer öntudatra ébrednének, jó volna. Sajnos, Magyarországon nagyon hosszú ideig kell erre várni. De ha látják, hogy ime egyik kormány megbukott, jött a másik, pár hét múlva a harmadik, ezek csak mulandó személyek, de az állam örökkévaló, és ők az állam szolgálatában állnak, talán mégis fel fognak emelkedni. De most nem emelkedhetnek, mert nincs szolgálati pragmatikájuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szolgálati pragmatika létesítése is tartoznék feladatai közé a kormánynak, a mely sietett, a fizetési javaslatot visszavonni, de nem sietett kijelenteni, hogy ennek fejében megadja a pénzbe nem kerülő pragmatikát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Addig pedig a mindenkori kormányok engedelmes többséggel fognak rendelkezni a tisztviselői kaiban, a hol a szabad megnyilatkozás csak kivételt fog képezni, de nem szabályt. Jönnek azután a frankosok, a tőzsdések, ott vannak a kontingensesek, a béilők, a szeszgyárosok, meg nem tudom mily részei a társadalomnak, a kiket szintén meg kell kérdezni, hogy mit akarnak. Holló Lajos: Gyárosok, konzervgyárosok ! Pap Zoltán: Ezektől nem várhatunk őszinte feleletet. Van egy ötödik része a választóknak, a kik hivatalnokok akarnak lenni, pedig ha a kormány ellen szavaznak, soha hivatalt, pozicziót nem kapnak. Vannak, a kik kitüntetést akarnak kapni. Ezektől kérdezzük, hogy mit akarnak ? Hivatalt akarnak és azt akarják, a mit az, a ki a hivatalt adja nekik. Mit bánja ő a nemzeti vágyat, azt már elölték belőle. Akárhányszor kérdezzük meg a mostani választási rendszer mellett a nemzetet, többé-kevésbbé változó számarányban, egy-kettő le-fel, mindig ilyen arányban fogunk bejönni a parlamentbe, mert öt része ezeknek a választóknak a kormány közvetlen hatalma alatt áll és csak egy rész az, amely szabadon megnyilatkozik, az a becsületes független magyar paraszt, a ki azt mondja, hogy neki nem parancsol senki és a ki nem ad senkire semmit. Ugyanezt a szavazatot, ugyanezt a számú többséget megkapják mindenkor. No tessék tehát azt mondani, hogy kérdezzük meg a nemzetet, mert ez a mostani rendszer mellett nem ad más feleletet, mint a mit eddig adott. Mesterségesen összetákolt többség az, nem pedig a nemzet akarata, a mi itt összegyűlt. A képviselőválasztásoknál követett eljárás ÍB csak fél rendszabály. Hiszen láttuk az 1901. évi képviselőválasztásoknál, hogy curiai tanácsoknak felfogása szerint dőlt el az, hogy ki maradjon képviselő, kinek a választását semmisítsék meg. Ez nem vád a bíróság ellen, ellenkezőleg e törvény rossz voltát igazolja, hogy lehet magyarázni igy, lehet magyarázni ugy, olyan, mint legtöbb közjogi törvényünk. De a miniszterelnök urnak szándékai nem is őszinték. Azt mondja, hogy a békés kibontakozást akarja és a törvényenkivüli állapot megszüntetését czélozza és a mikor ezt hirdeti, semmi törekvést nem mutat arra nézve, hogy ezt tényleg el is érje; nem a költségvetést terjeszti ide, hanem a katonai javaslatokat. Mintha hallanók a szoldateszka rikácsoló hangját: adj magyar katonát, majd ha katonám lesz, akkor meg fogom engedni neked, hogy a saját érdekedben is tégy egy lépést. Engedelmet kérek, vagy az ország gazdasági állapota kívánja azt, hogy a törvényen kívüli állapot megszűnjék, akkor tessék arra módot keresni; vagy tessék bevallani őszintén, hogy az osztráknak katona kell és ez a czélja a t. miniszterelnök urnak. Erre az eljárásra, mikor igy állítják elő vörösposztóként a katonai kérdéseket, nem a magam szavaival fogok felelni, hanem felelek Apponyi Albertéivel, a ki a következőket mondotta a véderővita alkalmával az ilyen eljárásra