Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

343. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 291 állapotok ezek. Ezek a szegény emberek hegyvidéki lakók, favágásból, fák eladásából, deszkacsinálásból élnek, a mit, mint egyetlen piaczukra, Tordára szállitanak be. Képviselőválasztás után mindig betört fejjel mennek haza, megverik őket a tordaiak azért, mert a képviselőválasztásnál nem őket, hanem a kormánypártot segítik. Tehát, hogy ők meg ne verettessenek, ilyen előzetes mozgalmak alkalmával, midőn észreveszik, hogy a választás készül, elvándorolnak, széjjelmennek a hegyek közé. Már napokkal előbb elszöknek, mikor tudják, hogy holnap-holnapután már jönnek értük, otthagyják családjukat, hogy ne találják meg őket és elbújnak a szénakazalokba. Azért kellett az a két század katonaság, hogy hajtóvadászatot rendezzenek ezekre a szétugrott választókra, a kiket feltűzött szuronyokkal szoktak kipiszkálni a boglyából és magam láttam, mikor összekötözve szekéren vitték őket a választásra, minden szekéren egy-egy csendőr ült. Baross Jusztin: Már el tetszett ezt mesélni! Pap Zoltán: Igen, kérem, hiszen már kijelentettem, a gyorsírói jegyzetekben meg tetszik találni, hogy egy zárt ülés alkalmával már mulattattam vele a képviselő urakat . . . Elnök (csenget): Ilyen nyilatkozatokat ne tessék tenni. A képviselőknek nem képviselőtársaik mulattatására kell itt beszédeket mondani. (Zaj.) Pap Zoltán: Engedelmet kérek, megtámad a képviselőtársam azért, hogy ezt már elmondottam a zárt ülésen. Szeretnék én a képviselő úrtól egy olyan beszédet hallani, a melyet ő már itt elmondott. Ilyet azonban én nem fogok hallani. Már megmondtam, hogy a zárt ülésben elmondtam ezt. Én elhiszem, hogy fáj ez önöknek, hogy így jön össze a többség, dehát ezeken az állapotokon változtatni kell. Zboray Miklós: Trencsénben is igy vannak! Baross Jusztin: Trencsénben okosabb emberek vannak! (Zaj. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Azért mondom el most a nyilvánosság előtt, a mit már elmondtam a zárt ülésben, hogy tessék ellenőrizni a nyilvánosságnak, vájjon igazat mondok-e és lássa meg az ország és tudja meg a külföld is, ha ugyan odáig eljut a hire, hogy ilyen választók felett rendelkezik a többség. Azért kell önöknek olyan választó, a ki nem tud különbséget tenni szabadelvű párt, 48-as párt meg néppárt között, sőt még azt sem tudják, hogy mi az a képviselőség, a kiket öt évenkint behajtanak azzal, hogy császárválasztás lesz. Engedelmet kérek, hogy az ilyen szóljon bele a nemzet irányításába és az ilyentől kérdezzük meg azt, hogy milyen politikát akarsz, rábízzuk mi annak eldöntését, a mit a miniszterelnök ur akar, a ki nekünk a szemünkbe vágja, hogy kérdezzük meg a nemzetet, — ettől kérdezzük meg, hogy kell-e neked chlopy-i parancs? Ezek az emberek csak azért vannak, hogy önök bejöhessenek minél nagyobb számban. Ezeket akarjuk megkérdezni, kelleneke a nemzeti követelmények? Ám szavazzon mindenki, a kire tetszik, de én nem adnék szavazatot az olyanoknak, a kik császárválasztásra mennek. Az ilyeneknek nem lehet szavazati jogot adni. Sándor Pál: Azt el lehet bolonditani! Lovászy Márton: Igen! Igen! Pap Zoltán: INTern hallok egy szót sem. (Elnöh csenget.) Ennél a kérdésnél ha időzni akarok egy kissé, kijelentem, hogy én az általános titkos szavazati jog mellett harczolok és azt kívánom. Ha komoly alapra akarjuk berendezni állami életünk működését, akkor fejlődésünk biztosítására csakis ez lehetséges. Azonban az általános szavazatot sem óhajtanám kiterjeszteni a legszélsőbb mértékig. Mert nemcsak annak nem adnék szavazatot, a ki művelődési szempontból vele élni nem tud, hanem annak sem, a ki azt ellenem veszedelmesen tudná felhasználni. Pl. nem adnék szavazati jogot azoknak, a kiknek nincsen hazájuk, nem érzik a haza szükségét; ezeknek a haza sorsának intézésére befolyást nem biztosítanék. Hiszen láttuk Budapesten, midőn mindenféle zászlókkal mentek, felirva azokon hasuk jelszavát, hogy kenyeret a népnek, de ugyanakkor azt ordítozták, hogy le a nemzeti jelvényekkel, le a nemzeti czafrangokkal. Hát ezeknek a hazátlan bitangoknak nem adnék szavazati jogot. De a titkos szavazati jog mellett is harczolok, ámbár az államjogirók véleménye döntő e kérdésben, hogy a szavazati jog egy közmegbizatás, joguk van a többi állampolgároknak vhsgálni, hogy vájjon hazájuk érdekében élnek-e azzal a szavazati joggal. Azonban tovább nem megyek, Az ellenőrzési jogot befolyássá sülyedni nem engedném, mert Magyarországon a terroizmus, a befolyásolás sokkal tágabb térre talált, mint bármely más országban ; tudjuk azt a múlt választási rendszerből. Ennek következtében a választói jogot akként képzelem, hogy titkos, de községenkénti szavazás legyen. Mert a községenkénti nyilvános szavazás mellett még tágabb tere van a befolyásolási rendszernek, mint a mostani rendszernek ; hiszen ott kéznél van a bíró és a községi jegyző és jobban tudnak befolyásolni a nemzet érdekeinek hátrányára. Nem hiszem, hogy ekkor a nemzet akarata érvényesülne, hanem az önök befolyása. Azt lehet kívánni, hogy hagyjuk szabad akarata szerint szavazni a népet; de én egészen ellentétes fogalmat látok erre nézve az önök magaviseletében és ha megfordulok az önök kerületében, hallom, hogy önöket szidják ott, de mégis ha jön a választás, önökre szavaznak. Ez az egyik része azoknak a választóknak, a kikből a többség összealakul, á. másik része a nagy latifundiumokon helyet foglaló feles és munkás emberek, a kiknek, őszintén bevallom, itt mentségére sietek. 37*