Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

290 343. országos ülés 1903 mondja ki, mert hiszen nem is volna lojális eljárás, ha személyes harczot űzne és azt mondaná, hogy boszut áll majd azon az ellenzéken, a mely az ő békés kormányzatát meg akarja akadályozni; de titokban kétségtelenül ez a szándéka. Nos hát, t. miniszterelnök ur, mi semmiféle ijesztgetéstől nem félünk. Előttünk a nemzet szent ügye lebeg. Mindenikünk odaadja akár mandátumát is, de a harczot fel nem adjuk, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És azonkívül czélt sem ér a miniszterelnök ur erőszakos eljárásával, mert ha ez a nemzet nem is küld ide többséget azon elvek alapján, a melyeket mi magunkénak vallunk — a minthogy a mai választási rendszer mellett nem is küldhet — de egyet megtesz: s ez az, hogy meghagyja majd a magját ennek az ellenzéknek, s ha egyikünk-másikunk ki is bukik, azok, a kik bejönnek a házba, tovább fogják folytatni — most már pihent erővel — ezt a nagy nemzeti ellenállást. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Báró Bánffy Dezső is azt akarta, a mit a miniszterelnök ur utolsó remédiumként tartogat, hogy t. i. tönkreteszi az ellenzéket. Báró Bánffy Dezső is ezt akarta, sőt meg is cselekedte, és a régi ellenzék számához képest mondhatjuk, hogy többé-kevésbbé tönkre is tette az ellenzéket; ezt nem is restellem bevallani. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De mit használt vele magának? Az a tönkretett ellenzék jobban tönkretette őt, mint a hogyan erre számítani lehetett. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel nem lehet czélt érni, és újra meg újra csak oda lyukadunk ki, hogy csak a nemzeti vágyak és jogos igények kielégítésével lehet czélhoz jutni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Anomália az is, t. ház, hogy egyrészről hirdetjük, hogy joga van a nemzetnek az ország sorsának intézésébe beleszólni, de a mikor arra kerül a sor, akkor a nemzet képviselőinek a beleszólásra jogot nem adunk. A közel 20 millió lakossal biró Magyarországon alig pár százezer választó van, de mondjuk, hogy van egy millió. Tehát 19 millió embernek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálnak vele; 20 millió közül ezt csak egy millió határozza meg. Hiszen igy ki sem alakulhat a nemzeti akarat! Holló Lajos: 248.000 választó szavazott rájuk, abból alakult ki a többség! Pap Zoltán : Még mélyebben elszomorító eredményekre jutunk azonban — feltéve, hogy a parlamenti reform szükségességét csakugyan komolyan belátja a t. miniszterelnök ur, — ha a választók kvalitását veszszük ezen ijesztő aránytalanság mellett is szemügyre. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Egy szabolcsi magyarnak pl., a ki több adót fizet, mint a havasi oláh, nincs választói joga, mig a havasi oláhnak van. Pedig nagy különbség van a között, hogyan élne azzal a november 23-án, hétfőn. joggal a szabolcsi magyar 'és hogyan el vele a havasi oláh. (Ugy van! a szélsöbaleldalon.) Az a szabolcsi magyar nagyon jól tudja, hogy kevés olyan magasztos pillanat van egyhangú életében, a melyben neki az ország ügyeinek intézésébe beleszólási jog adatik és azt a jogát képes is lenne az ország javára érvényesítem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólag egy példát fogok fölhozni, ha talán még nem hallotta volna a t. miniszterelnök ur, a mely mindenesetre ösztönzésül fog szolgálni arra, hogy ezt az állapotot, akár megcsinálja a parlamenti reformot, akár nem, de mindenesetre még a választási reform megalkotása előtt szüntesse meg. (Halljuk!) 1896-ban Tordán képviselőjelölt voltam. E kerületnek akkor 900 választója volt, és vájjon kikből állt ez a 900 választó ? Attól eltekintek, hogy 900 választó közé két század katonaságot rendeltek, hogy majdnem minden egyes választóra jutott egy katona. (Derültség.) De kikből állottak a választók ? A tordai pecsenyesütők és pogácsások hajthatatlan 48-asok voltak a múltban; azok ma is és azok között a t. miniszterelnök ur a maga jrolitikája számára egyetlen egy embert sem tudna megnyerni. Ezt a múltban is tudták. A körülfekvő községek szintén magyarok. Már most a következő beosztással éltek: a miniszterelnök ur nagyon jól tudja, hogy ki élt ezzel a beosztással. Tudván azt, bogy ha ezen magyar községeket oda csatolják Tordához, akkor itt soha életében szabadelvű párti képviselőt meg nem választanak, a közel fekvő községeket átcsatolták a 10 mértföldre lévő másik községhez, a toroczkói választókerülethez, ellenben átugorván ezen községeket, a hegyek között lakó vad mócz oláhokat hozták be a tordai szavazatok ellensúlyozására. Lehet ezt talán a nemzetiségi kérdéssel is motiválni, hiszen talán helyes politika lenne az is, hogy ha keverjük a magyarral az oláhokat, mert különben a nemzetiségi képviselők bejönnének a parlamentbe. Hát hadd jöjjenek; én szívesen látom őket, legalább vége lesz ennek a kérdésnek és leszámolhatunk velük. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hanem nézzük meg annak a havasi oláhnak a választóképességét. Azok a szegény emberek az értelmiségnek oly alacsony fokán állanak, hogy á legnagyobb igazságtalanság az államtól ezeknek beleszólási jogát egyenrangúvá tenni a műveltség magasabb fokán álló polgárokéval, a kik legalább azt mégis tudják, hogy mit cselekszenek. Ezekkel a szegény emberekkel sem a közigazgatás, sem egyéb más művelődési intézmény nem törődik, ezek Csak annyit tudnak az időjárásból és a jegyzőjük figyelmeztetéséből, hogy most következik egy időpont, — három-öt évi időközökben — mikor Tordán meg szokták őket verni. (Zaj jobbfelöl.) Tökéletesen helytállók mindenkivel szemben, hogy a miket elmondok, az mind igy van. Elszomorító, égbekiáltó