Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

323. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 285 magyar vezényszó, mikor a tűztől fél a katona, legyen az akár közlegény, akár tiszt. Épen ilyenkor kell a magyar vezényszó, mert az a szegény baka különösen háborús időben, mikor a póttartalékot is tűzbe viszik, nem képes még azokat a vezényszavakat sem megérteni. Ennélfogva épen harczászati, épen czélszerüségi szempontból — ellenkezőleg a miniszterelnök ur álláspontjával — kell a német szolgálati nyelvet kiküszöbölnünk. A bonvédelmi miniszter ur, mint szakember, nem tagadhatja meg, hogy többet ér a magyar vezényleti nyelv, a magyar vezényszó a tűzben, mint akármilyen német vezénylet békében. A hadsereg ily körülmények között csak önmaga ellen cselekszik, ha mindig a régi czopfos rendszerhez ragaszkodik azért, mert abból hatalmi kérdést csinál. Azt mondják, hogy czélszerüségi szempontból és az egységesség okából kell ennek igy lenni. Én még akkor sem fogadnám el ezt a tant és teóriát, hogyha egységes volna ez a hadsereg és mindenütt egységes vezényleti nyelv volna a német, hanem a paritás alapján, tradiczióink és törvényeink alapján még akkor is ragaszkodnám ahhoz, hogy a magyar hadseregben más nyelv, mint a magyar nem alkalmazható. (Élénk helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Azonban ma sem egységes az az egész hadsereg. Hogyha Horvátországban horvát lehet a vezényleti nyelv a magyar honvédségnél és ez a kérdésnek egyik része, ha Magyarországon a magyar honvédség vezényleti nyelve a magyar lehet, ha a Landwehr vezényleti nyelve lehet a német, ha az u. n. közös hadseregben, a melyet a 67-ik évi törvény nem ismer, mert nálunk csak a magyar hadsereg van, mely az egész haderő kiegészítő része — lehet német a vezényleti nyelv, már igy is háromféle vezényleti nyelv van és igy egységességről szó sem lehet. Hogyha mi ezeket a jogokat érvényesithetjük is, még akkor nincsen meg mindenünk, akkor is én még tovább harczolok az önálló magyar hadseregért, mert ezt akarom birtokba venni, mivel ez engemet, mint a nemzet tagját megillet. Hiszen a vezényleti nyelv nem minden, mert a hadseregnek egységességét ez még nem adja meg. De még ez sincs meg, mint a példák mutatják, daczára a hirdetett egységességnek, háromféle vezényleti nyelve van annak az összes hadseregnek. Már pedig ha pl. egy csapat valamelyik terepen nyugszik, akár oszlott az fel már a tűzben, akár csak tartalékot képez — ha egy bizonyos pont veszélyeztetve van, akkor csak azt nézik, hogy ki áll közelebb ahhoz a ponthoz, legyen az akár osztrák Landwähr, akár közös sereg, akár magyar honvéd, azt nézik, hogy melyik juthat előbb tűzbe, azt fogják odaküldeni, tekintet nélkül vezényleti nyelvére. Nem azt nézik, hogy mert az a generális németül tud, azért német csapatot kell odaküldeni, mint a melylyel a legczélszerübben lehetne operálni. Ez pedig nemcsak theoria — és itt szólok a t. honvédelmi miniszter úrhoz, a ki talán nem czáfol meg, de ha nem jól tudom, ki fog igazítani. Az egységességnek szerintem már régen befülyültek a kőszegi hadgyakorlaton, a midőn Say altábornagy vezénylete alatt a következő csapatok állottak egymás mellett: egy honvéd gyalog dandár, a melynek természetesen a vezényszava magyar volt, egy közös hadseregbeli gyalogdandár, ennek a vezénynyelve a német volt, egy honvédhuszár dandár, a mely kombinálva volt a 8. huszárezred egy alosztályából, a melynek vezénynyelve magyar volt és a 24. huszárezred egy alosztályából, mely két csapatból állott olykép, hogy az egyik csapatnak vezénynyelve a horvát, a másiké magyar volt. Ezekhez járult egy tüzérezred, mely isztriai olaszokból állott, a melynek vezzénynyelve a német. És ő Felsége a Say altábornagy vezénylete alatt álló ezen hadseregnek vitézségeért, a taktikai feladatnak helyes megoldásáért különös elismerését és dicséretet fejezte ki. Csak később tudódott ki, hiszen nem is lehetett másképen, hogy Say altábornagy az összes vezényszavakat magyarul adta ki. Még hozzáfűzte kedélyesen, midőn poharazás után mentek a gyakorlatra, hogy az Istennek sem beszélek németül. A dicséretet visszaszívni már nem lehetett, de ezen nyilatkozatáért Say altábornagyot nyugdíjazták. Hát ez azt bizonyítja, hogy nem szükséges a hadsereg egységéhez az, hogy német vezénynyelven vezényeltessék, hanem hogy magyarul is lehet egységesen vezényelni. Ha háromféle nyelvű ezredből összealkotott hadcsapatot lehetett magyar nyelven vezényelni, mennyivel inkább lehet egységesen vezényelni magyar nyelven, ha egynyelvű az a hadsereg, a mely vezényeltetik. Az egységesség különben megdőlt már a régi koalicziős háború idejében is, mikor több nemzet egyesült és segített Napóleont leverni az osztráknak. Igaz, hogy az osztrák magának tulajdonította ezt a győzelmet, de ez a koalíció nélkül nem történhetett meg; pedig ott háromféle nyelven vezényeltek. Az egységesség ennélfogva már itt is csorbát szenvedet és ez a tan itt is megtört. A mi az egységességi és czélszerüségi szempontot illeti, a czél az, hogy a békét itt a parlamentben megkössük. Ez pedig nemzeti igényeink kielégítését követeli. Igy meglesz a béke, e nélkül soha. (TJgy van ! a szélsÖbaloldalon.) A magyar vezényszó a magyar hadseregben nemzeti életünknek olyan kelléke, mint az embernek a levegő. E nélkül a harcz be nem fejezhető. A ki más politikát csinál, az nem magyar nemzeti politikát űz. (ügy van! a szélsÖbaloldalon.) Ezzel a rendszerrel már egyszer szakítani kell. Nagyobb czélszerüségi szempont, hogy a czélszerüségi kérdésnél maradjak, nem is képzelhető magyar érdekből, mint épen a magyar vezényszó. De eltekintve ennek a nemzetiségi kérdést érintő vonatkozásától, a melyre