Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

286 3h3. országos ülés 1903 november 23-án, héttőn. majd később még reátérek, ha mi államot alkottunk és kiváltunk az összes nemzetiségekből azért, hogy nemzetté alakuljunk, akkor ezt tettük azért, hogy a saját eszméinket saját gondolatunk szerint valósitsuk meg. De egy államnak kötelessége is arról gondoskodni, hogy védereje nemzeti és olyan legyen, hogy az állam biztonságát nyugodtan rábízhassa. Csak jobban bízhatom saját magamban, mint bérenczekben, zsoldosokban. A magyar fiukból összeállított hadsereg jobban tudja megvédelmezni hazáját, mint az a hadsereg, a melynek szive, gondolkodása távol áll, teljesen idegen a magyar nemzet gondolatától. Hiszen statiszkailag is be lehet bizonyítani, hogy a mellett az álláspont mellett, hogy a német legyen a hadsereg nyelve, egyetlen támj>ont sem hozható fel. Ha ezt a konglomerátumot nézzük, a mely Ausztria-Magyarország név alatt ismeretes a politikai életben, és ha ebben összeszámláljuk a különféle nemzetiségeket, látjuk, hogy túlsúlyban van a magyar és nem a német. E szerint nemcsak a magyar hadseregben, de az összes hadseregben is nem a németnek, hanem a magyarnak kellene a vezényleti nyelvnek lenni. Ez a »monarchiaí szerintem nincs meg, bár sokszor halljuk emlegetni, sőt a külfölddel elhitették és elhitetik most is 'napról-napra a képviseletben, hogy osztrák-magyar monarchia létezik, mert magyar képviselet nincs. Igaz, hogy Bismarck is azt emiitette annak idején, hogy monarchiával állunk szemben, de a súlypontot ő is Magyarországra helyezte. A mai vitánál, t. ház, épen alkalomszerű, hogy mit hangoztattak 1848-ban Magyarországban Ausztriáról és ezzel bizonyíthatom, hogy az állapotok e téren is csak rosszabbodtak, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) pedig erre mi okot és alkalmat nem szolgáltattunk. Mikor 1848-ban taxatíve felsorolták a teendőket, a melyek véghezviendők a magyar állami életben, daczára annak, hogy a magyar törvényhozás teljesen függetlenítette magát Ausztriától, még sem támadt Ausztria ellen, bár elég oka lett volna állást foglalnia ellene. De tudjuk Kossuth misszióját, tudjuk az egész törvényhozás intézkedéseit, hogy maguk az 1848-iki törvényhozók voltak az elsők, a kik Ausztriában az alkotmány életbeléptetését követelték. Arról dikczióztak Ausztriában is, hogy miképen fogadják Kossuthot? Mikor kiküldték Lescinszky bécsi népőrségi parancsnokot, ez a következő proklamácziót bocsátotta ki (olvassa): » Bajtársak! Szives üdvözletet s testvéri kézszorítást hozok nektek a segítségünkre siető testvéreinktől, a magyaroktól. A főparancsnokság részéről megbízva s bajtársaimtól felhiva, a magyar hadsereg erejét s hangulatát megvizsgálandó, a táborba mentem s mindent elkövettem, hogy megbízatásomnak pontosan megfeleljek. Miután ezen kérdésekben a legellenkezó'bb hirek terjengenék, sőt sokak által a magyar hadsereg jelenléte a határszéleken kétségbe vonatik, tehát kötelességemnek érzem küldetésem eredményét veletek hiven és igazán közleni. A Parendorf, Köpcsény s Hainburg felé táborozó magyar sereg 30.000 emberből, 3000 lóból s 42 ágyúból áll. Ezen sereg egyáltalában a legjobban felfegyverkezve, erőteljes s a legjobb szellemtől áthatva, harczra készen áll határainknál, hogy velünk egyesülve szabadságunkat, ha vakmerő kezekkel érintetnék, utolsó csepp vérig megvédje. A vitéz sereg Bruckból Parndorfra vérző szivvel vonult vissza, mire azt egyedül a magyar országgyűlés sürgető parancsa birhatá, mely az ausztriai határszélek átlépését, az ausztriai országgyűlés vagy a bécsi községtanács felhívása után engedi meg. Bajtársak! Bizalommal viseltessünk ezen hős sereg iránt, mely egy igazságos Istentől — és pedig magyar Istentől — védve, nálánál sokkal nagyobbszámu ellenséget megvert és szétüzött s uj tanújelét adá annak, hogy nemcsak nagyszámú szolgasereg, hanem vitézség vivja ki a győzelmet. Éljenek vitéz magyar testvéreink.« (Élénk éljenzés a szélsobaloldalon.) Tessék megnézni a mai bécsi hangulatot. ügy tesznek, mint Kara Musztafa idejében, noha nem szolgáltattunk mi okot 1848 óta arra, hogy a hangulat Ausztriában megváltozzék irányunkban. Én ezt nem veszem zokon, — hiszen hatalmi kérdések mozgatják Luegeréknek, meg Körberéknek is a lelkét — mert nem kívánhatom azt, hogy ha az Isten szivet nem adott, azt most emberi kéz reparálja. Épen ugy szivhiányban szenvednek azok az urak is, mint a hogy a gr. Tisza István urnak elfelejtett az Isten magyar szivet adni, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha magyar szivet adott volna az Isten neki és ha a nemzet nevében jött volna, mert jöhetett volna, ha akart volna — hisz nem kellett neki ellentétes informácziókat adnia a koronának, mint a milyeneket adtak, meg vagyok győződve, Csáky, Wekerle, Apponyi stb. — nem kellett volna vállalkozni egy ilyen szerepre, a mely erejét túlhaladja, mert az igazság nem az ő részén, hanem a mi részünkön van. Mi megkívánhatjuk, hogy az Isten szivvel lássa el azokat az embereket, a kiknek nem adott már születésük alkalmával, de jó azt a magyar parlamentben ilyen formában hangoztatni, hogy akkor jó volt a . magyar, a mikor segítségükre sietett és megmentette Ausztriát, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) akkor nem bántottak bennünket, mert számítottak a segítségünkre, de a mikor látták, hogy minden hatalmi tényező a magyar" ellen van, hogy a nemzet barát és testvér nélkül áll ebben a forgatagban, akkor a hálának legalább azt a jelét elvárhattuk volna az osztrákoktól, hogy ne bántsanak, hagyjanak nekünk békét. Mi nem kívánjuk támogatásukat, csak egyet kívánunk: hagyjanak békében, mert akkor meg fogunk küzdeni minden nehéz sorssal. (TJgy van! a szélsobaloldalon.)