Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

270 343. országos ülés 1903 mely a nemzeti jogokért küzd, s lesz egy többség, a mely ezekejt a nemzeti jogokat agyon akarja szavazni. Altalános, közérdekű dolgoknál is a kiegyenlítés, az engedésnek legalább oly foka. a mely az ellenfeleket ne sértse, a parlamenti béke megteremtésének az eszköze, de nem az, hogy az urak folytonosan csak egy óhajtással állanak elő, hogy szavazzunk, hogy nyilatkozzék meg a többség. Ne szavazzunk, banem tessék azokat az engedményeket lehetővé tenni, a melyekkel _az ország a békés fejlődés utján haladhat. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) Ne csodálkozzanak akkor, t. képviselőház, hogyha ez az állapot itt most befészkelte magát köz- és parlamenti életünkbe. Lehetetlen állapot, ezt magam is elismerem. De az azután következménye, természetes folyománya annak a kormányzati rendszernek, a mely Magyarország közéletét ugy a perifériákon, mint idebenn immár teljesen megmételyezte. Én a miniszterelnök urnak jöveteléből azt látom, hogy ezeket a többé-kevésbbé már elszunnyadt viperákat akarja életre kelteni és arra, hogy a nemzet testéről leszedje azokat és egy egészséges folyamatot biztosítson, semmi remény sincs, mert előző politikai múltja és iskolája, a melyben felnőtt, erre nézve semmiféle garancziát nem nyújt. A t. miniszterelnök urnak jövetele sem történt természetes módon. Erre a magyar ember azt mondja, hogy zavarosban halászott. (Igaz! a szélsöbáloldalon.) Rendes viszonyok közt ő a kormányelnöki székre nem kerülhetett volna. Hiszen történeti tényt állapitok meg, mikor felemlítem, hogy volt idő, a mikor senkinek sem kellett, nemhogy többséget tudott volna magának teremteni, de kabinetjét sem tudta megalkotni. Ez a mostani állapot, és az, hogy a miniszterelnök ur elfoglalta székét, következménye egy ijedt hangulatnak. Méltóztatott hallani, mielőtt ő második ízben megbízatott volna a kormányalakításával ő Felségétől, első dolga nem az volt, hogy a kedélyeket lecsillapítsa, vagy hogy azok lecsillapítására törekedjék, hanem első dolga volt a kötelet, golyót, akasztófát emlegetni, (Mozgás a szélsöbáloldalon.) Komoly államférfiú, a ki békét jön hirdetni, a ki azt mondja, hogy: én megteremtem a parlamenti békét, én az országot visszaviszem az előhaladás és rendes fejlődés medrébe, az nem jöhet kötéllel, golyóval és akasztófával, mert nem vagyunk iskolásgyermekek, a kiket vesszővel kell a jótanulásra biztatni. Ezekből a miniszterelnöki nyilatkozatokból, a melyek akkor még csak képviselői nyilatkozatok voltak, hiszen, a mint említettem, akkor tette e nyilatkozatokat, a mikor még nem volt a kabinet alakítással megbízva, az tűnik ki, hogy a miniszterelnök ur szerint ezek az ijesztgetések alkalmasak lehettek arra, hogy útját a bársonyszék felé egyengessék, hogy aztán könnyen belesétálhasson régi vágyainak netovábbjába. Akkor, a mikor a t. miniszterelnök urat a november 23-án, hétfőn. szabadelvű párt összessége a szabadelvű pártból kitessékelte, azt hitte volna az ember, hogy következik a hajnal és a hajnal után következni fog a nap világossága, a becsületes nemzeti munka ideje. Azonban szomorúan ismétlem, nem ébredt fel, csak egy kissé megmozdult a nemzet lelkiismerete a többség soraiban, de erő nem volt benne, hogy ezt a lelkiismeretet tényleg cselekvésre is biztassa. Nem a nemzeti erőt értem, hiszen erről a nemzeti erőről beszédem folyamán még beszélek. Ámbár akkor megint ismétlésbe fogok esni, mert itt voltak előttünk a küldöttségek, itt volt a nemzeti erő felkeltése. Mondom: nem a nemzeti erőt értem, hanem a szabadelvű párt többségében lévő erőt, mely azokban a gerincztelen politikusokban nem tudott feltámadni és a nemzet igaza mellé állani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) íme, mikor a nemzet azt hiszi, hogy nem kell valaki, a ki ily politikát képvisel, egy pár hét múlva már ugyanaz a valaki, a kinek ép ugy, mint előbb a többségnek, kellett az ujonczfelemelés és a czivillista-felemelés. És íme, mit látunk ? Jön egy kormány ós visszavonja azt és akkor már kell. Hát akármit hisznek is a képviselő urak, akármit mondanak, nagyon jól mondta Holló Lajos t. képviselőtársam, hogy önöknek minden jól van. De más fordulatot vett volna ez a nemzeti ügy, mely nem az ellenzék malmára hajtotta volna a vizet, hanem igenis a nemzeti ügyet mozdította volna elő és segítette volna kiépíteni az egységes nemzeti magyar államot, hogyha önök gróf Tisza István politikai programmjában meglátták volna egyszersmind az Ézsau kezét. Hiába mondja azt gróf Tisza István, hogy .békés szándékkal jött, mi nem fogjuk elhinni. Önök felteszik azt, hogy a ki gáncsot vet Eejérváryval együtt Széll Kálmánnak azért, mert nem helyes mederben vezette, a politikát, most ugyanazon mederbe esik; hogy az, a ki a Széll Kálmán politikáját rosszalta, — mert hiszen önök előtt a Széll Kálmán személye kedves volt, — hogy az, a ki Széll Kálmánt megbuktatja, most ugyanaz a férfiú szintén annak a politikának az ellenkezőjét teszi? T. ház! Az én szilárd meggyőződésem az, hiszen minden magyar ember tudja ezt, hogy a chlopyi hadiparancs szövegét nem Chlopyban gyártották, nem Bolfras, nem Beck, nem Windischgrätz készítette azt, hanem annak szövegét önök csinálták, t. többség, mert ha önök a 67-iki törvényt másként vezetik, akkor egészen más fordulatot vesz a nemzeti ügy 36 év alatt. De ha a 36-ik évben is belátták volna, hogy hibáztak és akkor, mondjuk, a chlopyi hadiparancs megjelenése előtt lett volna valamelyes programmjuk, akkor is más fordulatot vett volna a dolog, hiszen ezt kilenczes bizottságra bízni nem is volt szükséges, mert ez a programm benne van már tételes törvényeinkben. Nem akarom a t. házat azzal untatni, nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, hogy azokra a