Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

3í3. országos ülés 1903 Ugron Gábor: A nagy egésznek. Pap Zoltán: Ott, az ő monarchiájában igenis elértet sikereket, de itt nemcsak hogy sikereket nem fog elérni, hanem tervbe vett rendalkotásában is fiaskót fog vallani. (TJgy van! a szélsSbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy minden képviselő a szerint teljesiti kötelességét, a mint az Isten neki tudnia engedte. Én is csekély képességeim teljes latbavetésével megfontoltam a következményeket és nem teszem játéktárgygyá a nemzetem ügyét, sem ezt a harczot kedvtelésből nem folytatom. Mondom: megfontoltam azokat a következményeket, a melyek e harcz végén ránk várhatnak. Én az ő elődjének, gr. KkuenHédervárynak idejövetele alkalmával megalkudtam azzal a ténynyel, hogy gr. Khuen-Héderváry a kormányzást átvette. Ebben a feltevésben ugyan csalatkoztam, mert a következmények megmutatták, hogy a kormányzást nem vette át, de ón szupponáltam azt, hogy átvette, és pártomnak élén ellenvetéseim közben kijelentettem, hogy megalkuszom azzal a ténynyel, hogy gr. Khuen-Héderváry miniszterelnök. Talán egyedül voltam ezen padokon, a ki ezt igy apodikticze kimondta, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert én gyűjtött tapasztalataimból egy eszmét szereztem, és mondhatni, megrögzött bennem az a hiedelem, hogy Magyarország sorsának javulása és boldogulása azért nem mehet előre, mert folyton kínálkoznak a politikusok felfelé, (TJgy van! a szélsíibaloldalon.) és ebben a kiDálkozásban elvesztik minden érzéküket a nemzeti ügy iránt. Azonban gr. Khuen-Héderváry távol állott ettől a kapaszkodástól, távol állott attól a levegőtől, a mely alkalmas volt megmételyezni minden magyar érzést, és egy emberben, a kiben elvégre lehetnek ambicziók, esetleg felébredhet az a vágy, hogy »meg fogom mutatni, hogy nem vagyok olyan rossz magyar, mint a minőnek híreszteltek«, és tekintetbe véve még azt is, — a mint ezt akkor bővebben kifejtettem — hogy ő Felségének feltétlen kegyeltje volt, én több eredményt vártam kormányzásától, mint bármely más magyar politikusótól. Ez volt az én szerény meggyőződésem és hiedelmem. Hogy én a t. miniszterelnök ur kormányrajutásával nem vagyok megelégedve, ennek indokolásával sem fogok beszédem folyamán adós maradni. Még csak egy személyes természetű ügyet akarok a miniszterelnök úrral elintézni, és ez arra a véletlenségre vonatkozik, hogy a mely politikának én a legnagyobb ellenzője voltam, vagyok, maradok és leszek, az Tisza Kálmánnak a politikája volt, most pedig a gyermek ül bele az apai székbe. Ez késztet engem arra a kérelemre, hogy engedje meg nekem, — bár ezt kérnem sem kellene gr. Tisza Istvántól, mert a Tisza Kálmán politikája már a történelemé, és a kritikát kell, hogy tűrje a gyermek is — de mégis kérem itt is, hogy engedje meg nekem a szabad cselekvés jogait. november 23-án, hétfőn. 269 Ezek után megjelölni kívánom azt a keretet, a melyben beszédem mozogni fog. Azt mondja Stuart Mill a képviseleti kormányról irott hires munkájában, mikor a képviseleti kormány korlátairól beszél (olvassa): »Az ily korlátok elegendők,« — itt felsorolja a korlátokat, — »Áz alkotmányos kormány bölcsészete nem egyéb, mint egy ünnepélyes tréfa« — akár csak nálunk — »egy alkotmány csak azon feltétel alatt szül bizalmat, ha biztosit. A biztosítás pedig nem az, hogy a hatalom birtokosai a hatalommal nem akarnak visszaélni, hanem a biztosítás az, hogy nem élhetnek vele vissza.« Továbbá: »A kinek kezében van a legfőbb hatalom, legyen az egy kis szám, vagy nagy szám, nincsen többé szüksége az értelmi fegyverekre, | —• érvényesítheti akaratát, és azok, a kiknek I senki sem szegülhet ellene, rendesen sokkal ; elégültcbbek saját nézeteikkel, hogysem hajlanj dók volnának azokat megváltoztatni, vagy türelmesen meghallgatni, midőn bárki azt mondja nekik, hogy nincsen igazuk.« Akár a többség. Majd: »ily fontos elv a képviselőnek teljes szabadságot adni, mert ez az egyetlenegy mód, hogy az általános szavazat alatt a többség véleményén kivül más vélemények is hallattassanak a parlamentben.« Tehát nemcsak a többségnek erőszakos véleménye . . . Holló Lajos: És szavazása. Pap Zoltán: . . . és szavazása. És végül (olvassa): »egy egyedül álló gyűlés többsége egy állandó jellemet öltött, ha mindig ugyanazon működő személyekből áll.« Látjuk ime, apáról fiúra száll a politikai vezetés is. »És mindig biztos a gyó'zelemről« — mert hiszen mindig szavaznak (olvassa): »Könnyen lesz erőszakos és elbizakodott, ha nem látja szükségesnek tekintetbe venni, hogy tettei helyeseltetnek-e egy más alkotmányos tekintélytől. Ugyanazon okból, mely a rómaiakat rábírta, hogy két konzult válaszszanak, kívánatos a két kamara. Sem az egyik, sem a másik ne legyen kitéve még egy rövid év leforgása alatt sem az osztatlan hatalom megvesztegető befolyásának.« Persze ideális szempontból indul ki Stuart Mill, de azt hiszem, ha ráolvasom az urakra, nem vétek a politikai ildomosság ellen. »Az államügyek gyakorlata intézéséhez egyik legszükségesebb kellék, különösen a szabad intézmények kezelésében: a kiegyeztetés, a kiegyenlítésre való készség, a hajlam, engedményeket tenni az ellenzéknek és a szükséges rendszabályokat ugy alakítani, hogy ellenkező nézetű férfiakat lehetőleg kevéssé sértsen.« Hát sem Khuen-Héderváry, sem elődje Széll Kálmán, sem gr. Tisza István ur ezt a leczkét nem tudja. Hiszen az a merevség, a mely a tárgyalások folyamán közénk beékelte magát, máskép ki sem egyenlíthető, ki nem engesztelhető, csakis ezen elv alapján. Pedig mikor Stuart Mill ezeket a szavakat megírta, nem gondolt arra, hogy lesz egy kisebbség, a