Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

248 3í2. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. vannak elvbarátaim is, ennél az elvnél fogva nem járulhatok a törvényjavaslat megszavazásához. De azért sem szavazom meg, mert a szabadelvű pártnak u. n. katonai programmja engem semmi tekintetben ki nem elégit, a miről beszédem folyamán bővebben fogok kiterjeszkedni. Eentartok mindent, t. honvédelmi miniszter ur, a mit január 26-ikán mondott beszédemben mondottam, a mit azonban, hogy az időt és a t, ház türelmét igénybe ne vegyem, nem akarok ismételni. Csak azért kívántam kiemelni, hogy ha a honvédelmi miniszter urnak tetszik e téren a vitatkozást a vita folyamán felvenni, örülni fogok, és ugy fogom tekinteni azt a beszédet, mintha most mondottam volna el. Bizalmi szempontból sem fogadhatom el e törvényjavaslatot. Készségesen elismerem, hogy e törvényjavaslat rendes körülmények közt nem involválja a bizalmi kérdést; de igenis, bizalmi kérdéssé vált e törvényjavaslat elfogadása vagy el nem fogadása a jelen esetben, a midőn a miniszterelnök ur megszakította a vitát, a mely az ő programmja felett megindult, és nem az indemnity javaslatot tűzte ki, a minek folytán a programmot tovább is lehetett volna vitatni, hanem ezen két katonai törvényjavaslatot tűzte ki napirendre azzal az indokolással, hogy itt amúgy is az ő programmját lehet tovább vita tárgyává tenni. Ezáltal e törvényjavaslatok megszavazása bizalmi jelleget öltött, mert miután az ellenzéknek, a t. háznak, nincs más ütköző pontja, hol a minisztérium iránt táplált bizalmat vagy bizalmatlanságot kifejezésre juttathatná, szükségszerűen e törvényjavaslat vált azzá, a hol a pártok megütközhetnek. Épen ezért kettős kötelessége lett volna a miniszterelnök urnak az indemnityt tűzni ki tárgyalásra, de kötelessége lett volna e törvényjavaslatot tárgyalásra kitűzni azért is, mert hiszen a t. többség részéről napról-napra halljuk, mily nagy kárt okoz a törvény enkivüli állapot, mennyire vagyunk felelősek azért, hogy az ország tönkremegy, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) hogy az ország anyagi és ipari érdekei követelik, hogy e törvényenkivülí állapotból minél hamarább kerüljön ki az ország; és ime, Magyarország miniszterelnöke nem teszi meg azt a lépést, a melyre e nagy veszedelmek őt késztetnék és a melyet — a veszedelmek nálam csak másodsorban jönnek tekintetbe — a törvény és alkotmány neki egyenesen parancsol. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvény és alkotmány parancsolja, hogy a törvényenkivülí állapotban, azaz felhatalmazás és budget nélkül az országot kormányozni nem szabad, és a t. miniszterelnök ur számára nem mentség, hogy abból a feltevésből indul ki, hogy az indemnityt megobstruálják. Magyarország miniszterelnökének kötelessége beigazolni tettel az ország előtt, hogy ő meg akarta szüntetni ezt az állapotot, nem rajta múlt az, (Helyeslés, a bál- és a szélsőbaloldalon.) hogy ez nem történt, és kell, hogy a maga részéről megtett légyen mindent, hogy ez az állapot megszűnjék. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a széhobalolddlon.) Igen helyesen mondta t. barátom, gr. Zichy János, hogy mi ellenőrizni kívánjuk mindaddig a miniszterelnök ur tetteit, és igen ébren kívánjuk ellenőrizni, mig az országot ezen törvényenkivülí állapotból ki nem vezeti, de első feltétel ebben, hogy tegye meg az első lépést, hogy ki is akarja vezetni és ez nem áll egyébből, mint hogy az indemnity-törvényjavaslatot a napirendre tüzessé. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Annál is inkább kötelessége a t. miniszterelnök urnak ezt tenni, mert, a mint én tudom, ő a házat ex-lexben akarja feloszlatni, tehát olyan tettet akar elkövetni, a mi az alkotmányba ütközik, megszegi az 1867 : X. törvényezikket és a koronázási esküben letett alkotmányos biztosítékba helyezett bizalmat a legerősebben megingatja az országban, mert arra egyetlen miniszterelnök, még Bánffy Dezső sem akarta magát rászánni, hogy ex-lexben az országgyűlést feloszlassa. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Ha ideáll a miniszterelnök ur, és programmbeszédében azt mondja, hogy meg kell elégedni azokkal a nagy nemzeti vívmányokkal, — a melyeket én majd valódi értékükre fogok leszállitani, — mert ez konfliktusra vezethet korona és nemzet között, akkor kérdem én, t. többség, a konfliktusnak nem legnagyobbikára vezetne-e az, ha azt mondják vagy azt tételeznék fel a koronáról, hogy ő azon alkotmány-biztosítékot, a melyet a koronázási esküben beczikkelyeztek, semmibe se venné. En ezt fel nem tételezem és semmi másnak nem veszem, mint olyan gyakori lapsus linguae-nek, a melyek t. miniszterelnök urnak hosszú parlamenti pályája daczára itt nap-nap után előfordulnak. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) T. képviselőház! A kilenczes bizottságnak a programmja nem bir semmi értékkel, sem tartalmilag, sem formailag. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Tartalmilag nem bir értékkel, mert ha kezünkbe vesszük ezeket a szép, körmondatokba font frázisokat, azt látjuk, hogy itt sem időtartamhoz nincs kötve ezeknek ä megvalósítása, . . . (Igaz'! Ugy van! balfelöl.) Pap Zoltán: Megmondta Körber, hogy formaság ! Rakovszky István: ... de az egyes meghatározások is oly tágak, hogy belefér abba a mostani állapot, belefér az, a mit a t. kormánypárt kivan, belefér esetleg az is, a mit a volt nemzetipártiak kivannak. De formailag nincs semmi értéke. Méltóztassanak nekem, t. többség, megmondani, micsoda ez ? Itt alá van irva dr. Münnich Aurél és Széll Kálmán, de czime nincs. Hát micsoda ez? Pártprogramm-tervezet, de ez sincs mint czim kitüntetve, hanem benne van a szövegben. Hát ez egy tervezet, a melyről nekünk itt a