Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

345. országos ülés 1903 november 2t-én, szombaton. 247 ellenkezőre oka nincs, az angol alkotmány szelleme és a politikai ildomosság szerint kötelezve van a minisztériumnak az alkotmányos bizalmat megadni, mert ka a minisztérium eljárása következtében az ellenkezőről bizonyosodik meg, mindig jogában áll nézetét megváltoztatni c's a bizalmat tőle megvonni. Addington maga pedig felkelt és kérte, hogyha csak a miniszterek eddigi magaviselete és jelleme ezt ki nem zárja, annyi bizalommal viseltessék irányában a ház, a mennyi az alkotmány szerint őt megilleti. Keresem itt a miniszterelnök ur elődjét. Miért nem kelt fel és miért nem kérte e minisztérium számára, a melyet tetteiből még megítélni nem tudunk, az alkotmányos bizalmat? (Egy hang jobb felöl: Nem szokás.') Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy nem szokás. Lehet, de nem szokás ám indemnity előtt sem ujonczjavaslatokat beterjeszteni. (Ugy van! bal felöl.) Ha ez nem is szokás, én azt hiszem, hogy épen a miniszterelnök ur közvetett elődjének kellene itt lenni és felkelni és az alkotmányos bizalmat követelnie, mert Széll Kálmán volt miniszterelnöknek politikai reputácziőjához, politikai becsületéhez van odafüzve az uj rendszer, a melyről mi a miniszterelnök ur tettei és szavai szerint nagyon is kételkedünk, hogy azt továbbra is fentartja, ugy, a mint akkor konczipiálták, mikor a nemzeti párt belépett a kormánypártba és mikor itt azt a hires hármas jeligét hirdette a miniszterelnöki székből Széll Kálmán. Lehetetlen nekünk megadni és előlegezni az alkotmányos bizalmat, mert — mindig politikai értelemben veszem — a minisztérium magaviselete és jelleme ezt egyenesen kizárja, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) kivéve az igen t. honvédelmi miniszter urat, a kit csak most van szerencsénk a minisztériumban mint politikust tisztelni és kivéve a t. igazságügyminiszter urat. Keljenek fel a t. miniszter urak és álljanak ide és mondják meg, hogy az ő múltjuk, magaviseletük, jellemük — mind, ismétlem, politikai tekintetben megítélve — feljogositják-e őket arra, hogy az alkotmányos bizalom előlegezését kérjék ? Nézem a t. kereskedelmi miniszter urat; hiszen a t. kereskedelmi miniszter ur politikai múltja, ha konzekvens akarna maradni, egyenesen kizárja azt, hogy ő abban a székben helyet foglalhasson! Ez áll Berzeviczy t. miniszter úrra is. Bövid idővel ezelőtt önök maguk sem akarták előlegezni a politikai, az alkotmányos bizalmat annak a miniszterelnöknek, akkor, a mikor megtagadták tőle, hogy az ő kabinetjében helyet foglaljanak, a mikor ő legelsőbben megbízatást nyert. Hát ha én magában a minisztérium kebelében az adott alkalommal az alkotmányos bizalomnak ily nagy hiányát látom, hogyan lehet ideállani a ház elé és az alkotmányos bizalomnak előlegezését követelni, még pedig oly nagy mérvben, mint ezt eddig egyetlenegy kormány sem tette, az alkotmány megsértésével és az alkotmány megsértésére? Mert másnak nem nevezhetem, mikor a t. miniszterelnök ur a helyett, hogy ebben a törvényenkivüli állapotban ennek megszüntetésére igyekeznék és az indemnity-javaslatot hozná ide a ház asztalára, előáll az ujonczlétszám megállapításáról és az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslatokkal. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! Mindazonáltal mi eddig mindig meg szoktuk az ilyen törvényjavaslatot szavazni. Megszavaznók most is a nélkül, hogy előbb az indemnity-törvényjavaslatot tárgyalnék, egy feltétel alatt: ha a t. miniszterelnök ur kijelentené, beigazolná és meggyőzne bennünket arról, hogy a külügyi helyzet oly komoly és fenyegető, hogy az ujonczozást rögtön keresztül kell vinni. Akkor, t. ház, hogy ha a miniszterelnök ur ezt itt kétségen kivül beigazolja, akkor megelőzhet ilyen törvényjavaslatokkal minden más törvényjavaslatot, és akkor minden párttekintet nélkül hazafias kötelesség ilyen törvényjavaslatokat itt megszavazni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elvbarátaim nevében és saját nevemben kijelentem és ezt indokolni is tartozom, hogy, eltérőleg az eddig követett szokástól, mi ezen törvényjavaslattól hozzájárulásunkat megtagadjuk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Legelsőbb is végezni szeretnénk azzal, a mi a t. honvédelmi miniszter urat érinti és érdekli. Ezen törvényjavaslatot először azért nem fogadhatjuk el, mert az 1903. január 26-án általunk beterjesztett határozati javaslatot tökéletesen figyelmen kivül hagyja. Másodszor azért, mert ezen törvényjavaslat burkolt létszámemelést tartalmaz. (Ugy van! a szélsőbal oldalon. Halljuk! Sálijuk!) Az eddigi ujonczjutalék Magyarország számára 43.889 volt, a mostani törvényjavaslat által igényelt ujonczjutalék pedig 44.076, igy tehát 187 ujonczczal Magyarország többet, Ausztria padig kevesebbet fog kiállítani. A szám utoljára nem olyan nagyon nagy, ámbár én elvi szemponton állva, egy cseppet sem akarok többet megszavazni a véradóból, a mely amúgy is igen terhes, mint a mennyi minket illet. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azon határozati javaslat második pontja eddig azt követelte volna, hogy az ujonczjutalék kiszámításának alapjául szolgáló kulcs megváltoztattassák és azon kulcsnál csak a 20—24 éves férfinépesség száma vétessék tekintetbe. T. ház!, Ha ezt veszszük tekintetbe, a mi egj'esegyedül igazságos, akkor már most is sokkal többet adunk, mint a mennyire kötelezve lennénk. És mivel a régi kulcsot fentartották, nemcsak hogy a kulcs igazságtalansága által szenvedünk, hanem azonkívül tényleg a múlt tiz évvel összehasolitva, 187 ujonczczal többet adunk, én pedig egyetlen ujonczczal többet megszavazni nem akarok és ugyanebben a nézetben