Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

246 3i2. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. íme, t. ház, a magyar miniszterelnöki szék a királyi palásttal bevonva, háta mögött egy ember, a ki azt mondja, hogy konfliktus lesz, hogy a magyar király a nemzettől nyert felségjogok által vértezve nem engedheti meg, hogy a magyar hadseregnek a nyelve a magyar legyen. Hát, t. képviselőház, gondoltuk, sejtettük mi, hogy van ebben valami, hanem igy még sohasem hallottuk. De ha igy is lenne a dolog, nem az lenne e Magyarország miniszterelnökének kötelessége, hogy a magyar királyt meggyőzze arról, hogy neki letett esküjénél fogva ezt a magyar felségjogot alkotmányosan kell gyakorolnia? Nem arról kellene-e, hogy meggyőzze a királyt, hogy akkor, a mikor a nemzeti érzés, a nemzeti akarat megnyilatkozik, akkor, a mikor a magyar nemzet az alkotmányosan adott felségjogokat a nemzeti jogokkal akarja korlátozni, akkor, a mikor a magyarnemzet nem akarja tűrni, hogy épen az általa adott felségjogok alapján fosztassák meg nyelvétől : a magyar királynak nem lehet más kötelessége, mint az, hogy a magyar nemzet óhajának eleget téve, a közte és a nemzet között fennálló szeretelet és azt a kapcsolatot, a mely alkotmányhűségünkben nyilatkozik meg, továbbra is fentartsa és erősítse? (Élénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Akkor, a mikor egy nemzet a maga egészében követeli, hogy egy törvény végrehajtassák ; akkor a midőn mi sem követelünk egyebet, mint azt, hogy az a 67-diki kiegyezés, a mely egy gyászos múlt zárkövét képezte és a mely egy szebb jövő kezdetét kell hogy jelentse, végrehajtassák: akkor a királyi akaratot szegezni ez elé és azt mondani, hogy ez a nemzet a saját királyával jön konfliktusba; akkor azt mondani, hogy ez a nemzet saját királya ellen kell, hogy állást foglaljon, ha a királya által szentesített törvényeket akarja fenntartani : véleményem szerint nem lehet azon szék betöltőjének a hivatása. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha pedig az 1867-iki törvény nem azt mondja, a mit mi kívánunk, és ha ezzel szemben nem igaz az, a mit az önök sorai közül nagyon sokszor mondanak, hogy ezt a törvényt csak végre kell hajtani, de az lassan hajtatik végre, mert előbb-utóbb ugy is be fog állani ez a következmény: akkor dobják félre azt az 1867-iki törvényhozást; akkor is dobják el azt, ha a nemzeti jogokat annak alapján nem lehet érvényesíteni, s akkor is dobják félre, ha nem lehet végrehajtani azt a törvényt, mert a király nem engedi. (TJgy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mert hogy legyen egy törvényünk, a melyet önök szentnek és sérthetetlennek tartanak; (TJgy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) hogy legyen egy törvényünk, a melynek örök életet jósolnak és a melyért küzdenek, és ezt a törvényt ne legyen szabad végrehajtani: (ügy van! a szélsöbaloldalon.) ez a legnagyobb hazugság, a mely a parlamentek életében eddig felmerült. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Rakovszky István! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Szünetet kérünk !) Rakovszky István: (Ralijuk! Halljuk!) A midőn 1801. február 5-én a nagy Pitt megvált miniszterelnöki székétől, a melyet 17 éven át az ország közmegelégedésére, az egész parlament osztatlan tiszteletétől és barátainak szeretetétől környezve, királyának akarata ellenére és kérelme daczára hagyott oda: akkor Canning, a ki szintén azon minisztériumban szolgált, őt visszatartani akarván, azt mondta neki, hogy »hiszen tudja Pitt, minő nehézségekbe ütköztek az utolsó 3 év alatt bizonyos törvényjavaslatok tárgyalásai a minisztériumban, a melyek mindig ellenzésre találtak a koronánál és e miatt nem egyszer kellett Pittnek engednie. És ha ő akkor, a midőn visszavonul, bizva abban a többségben, a melylyel a parlamentben rendelkezett, azt hiszi, hogy a hatalmon továbbra is meg fog maradni, és — ha közvetve is — befolyása is meglesz az ügyek vezetésére: igen csalódik, mert az a befolyás csak névleges lesz, s mert a tényleges befolyás azon láthatatlan tanácsosok kezébe fog jutni, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a kik a korona füleit besugásokkal elfoglalják, (ügy van! a szélsöbaloldahn.) és tanácsaikkal minden ellen őrzés és felelőség nélkül irányítják a korona akaratát.« (ügy van! balfelöl.) T. ház! Ha a lefolyt év küzdelmére tekintek vissza, lehetetlen, hogy a mostani időknek azzal a korszakkal való frappáns hasonlatossága szemembe ne szökjék. Itt volt egy parlament, a mely rendesen működött; ellenzék és kormánypárt között megvolt a kellő parlamentáris viszonyoknak megfelelő kölcsönhatás; a törvényjavaslatokat mi itt ha talán élesen, de alaposan is kritika alá vettük, és az objectivitás teréről sohasem léptünk le. (ügy van! balfelöl.) 8 ekkor hirtelen törvényjavaslatok merültek fel, a melyek ezt a parlamenti békét feldúlták, a melyek a nemzetben a legnagyobb visszatetszést és felháborodást szülték; a nemzetben jogosan élő és régóta lappangó kívánalmakat nyílt kitörésre bírták és ezzel szemben egy ellenszegüléssel találkozunk, melynek rugóit sejtjük, de nem látjuk, a mely megmagyarázza azt, hogy egy év óta a parlamenti tárgyalások előre nem haladnak. Midőn Pitt lemondott volt, a korona a képviselőháznak elnökét, Addingtont bizta meg a miniszterelnökséggel. Mikor a minisztérium az angol parlament alsóházában megjelent, melynek többségének vezére Pitt volt, Pitt felkelt és az »alkotmányos bizalmat« kérte Addington számára, a mely alkotmányos bizalomról akként nyilatkozott, hogy a ház mindaddig, míg az