Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

224 341. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. kába, elszökik a kezük közül, útlevelet szereznek neki. Ez szép, ez dicsőség. Sőt azt is mondta gr. Szapáry László, hogy abban a légkörben, a hol ő él, ők ugy voltak értesülve, hogy ez a szegény ellenzék megvehető. Azután megmutatta az a szegény ellenzék, hogy ámbár nincsenek milliói, nem vagyunk bankokban, mellékes jövedelmeink nincsenek, de a nyil visszapattant, azonnal fel lett fedezve a megvesztegetés, Pap Zoltán a legelső képviselőtársam, a kit ért volna, visszautasította. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalrm.) Tehát azért, hogy végrehajtsák, a mit Bécs követelt, — mert tulajdonképen Ausztriát és Magyarországot ma Körbef, Beck és Bolfras kormányozzák, — mennyi mindent követtek el! De elég az hozzá, újból megbukott Héderváry. Gróf Tisza István azelőtt már kapott deszignálást ő Felségétől, de nem tudott 48 óra alatt egyetlenegy embert sem fogni a tárczájához, ugy, hogy kénytelen volt visszaadni a megbízatást ő Felségének. Es ime, azóta semmi sem változott, a körülmények rosszabbak, mert azután adták ki a ehlopy-i hadiparancsot. Még addig csak gyaníthattuk, hogy talán végrehajtják az 1867 : XII. törvényczikket, de mikor a chlopy-i hadiparancsot kiadta ő Felsége, akkor nyíltan megmondta, hogy soha, soha, soha! Most nyilt ki a szemünk, és mi is azt módjuk, liogy soha, soha, soha nem adunk ujonczot. (Elénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért tartottam szükségesnek ezeknek felsorolását, mert mi semmi szin alatt öngyilkosságot elkövetni nem akarunk. Hát azután jött gróf Tisza István. A kilenczes kigondoló bizottság, ez aztán különös — itt vannak a tagjai is, de nem nevezem meg őket, hisz úgyis tudják — csak annyit említek, hogy az az ex-lexes, frázisos, formulás, paktáló, lapsusos volt miniszterelnök, Széll Kálmán, volt a vezérürüje. Ez a bizottság nem tudta három hétig, mit akar, pedig délelőtt, délután tanácskoztak s mégsem jött ki belőle semmi. Miért ? Csak tetették magukat, mert azt várták, hogy mit mondanak onnan Bécsből. Mikor ő Felsége legelőször lent volt, nem volt ez a kilenczes kigondoló bizottság megválasztva. 0 Felsége leizent, hogy a szabott elvű párt tartson értekezletet és foglaljon állást a katonai ügyekben és határozza meg programmját a katonai ügyekre vonatkozólag. Akkor — nem mondom, hogy a Hock Jánosok, Nosz Gyulák, Lendl Adolfok, meg Sándor Pálok, ezek akarták, hogy tartsanak értekezletet — azonban a többi leszavazta ugy, hogy csak ő Felségének a királynak parancsára — igy húzódott a dolog — tartottak értekezletet, mert nem merték magukat elhatározni mindaddig, a míg Bécsből nem dezignálnak miniszterelnököt, a ki majd megmondja: Itt van, ez a programmotok, 290 mameluk! (Zajos derültség és taps a szélsobaloldalon.) Elég az hozzá, igy húzódott a dolog s a kilenczes kigondoló bizottság — a mint elmondtam — három hétig nem határozott semmit, mig gróf Tisza Istvánnal együtt arra az alapra nem helyezkedett, a melyet már ismerünk. De aztán, mikor gróf Tisza István ezt felvitte, ő Felsége ennyit sem akart, hanem azt akarta, hogy a vezérleti nyelv örökre felségjog maradjon, hogy azt sohasem adja meg, holott a kilenczes kigondoló bizottság nem igy határozta ezt el. Hiszen gróf Tisza Is tván azért, hogy miniszterelnök lehessen, daczára azon tegnapi nyilatkozatának, a melyet a kilenczes bizottságban a többivel együtt elfogadott, elengedte ezt, kivette a programmból. Ezért kínlódik most már igy — ugy, mint Khuen-Héderváry. (Derültség.) Arról, hogy ő haragudni fog, ha Bécsből hazajön, mert Körberrel talán rosszul ölelkezett, (Derültség.) mi nem tehetünk. Mi is haragszunk, mert haragszik a nemzet. Gróf Tisza István beterjesztette jjrogrammját a képviselőháznak, elkezdtük azt tárgyalni, mert olyan programmot adott, hogy azt elfogadni nem lehetett. Azonban erőszakkal levétette a napirendről. Micsoda rend ez ? Igy utoljára nem leszünk hozzá bizalommal és nem adjuk meg neki azt sem, a mit okvetlenül kell. Arra nézve, a mit az egyik nap elmond, másnap — mert Bécsben nem tetszik, — azt mondja, hogy nem igy kell érteni, az csak lapsus linguae volt — mint Ivánka Oszkár mondja. Ha megint másoknak nem tetszik, vagy a kaszinóban nem tetszik, megint elforgatja beszédének értelmét. Hát igy nem lehet, hogy higyjen az ember neki. Igy azt sem tudhatom, hogy az a mennydörgős beszéd, a mit Körber beszédére vonatkozólag elmondott, nem lesz-e szintén lapsus linguae az ölelkezés után. Igy nem megyünk semmire, t. képviselőház ; sőt azt tanácsolom a t. miniszterelnök urnak, — mert ott van pl. Khuen-Héderváry volt miniszterelnök, a ki megbukott, mert fekete gálában jöttem a házba; három óra múlva már megbukott. Széll Kálmán, volt miniszterelnök, mikor harmadszor jöttem fekete ruhába a házba, szintén megbukott. (Derültség.) Azt tanácsolom neki, ha miniszterelnök akar maradni, akkor tessék a jövő héten elmenni Bécsbe ő Felségéhez . . . B. Feilitzsch Arthur: Vasárnap! Gabányi Miklós: ... a azt mondani ő Felségének a királynak: Felség, a magyar nemzet nem engedhet, a magyar nemzet jogos követelésétől el nem áll. Az 1867 : XII. törvényczikkre megesküdött Felséged. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) 1867-ben, mikor királylyá koronáztatott, olyan esküt tett Felséged: Esküszöm az élő Istenre és annak minden szentjeire, hogy Magyarországot, mint önálló, független országot fogom kormányozni, a magyar országgyűlés által — értve a főrendiházat és a képviselőházat — hozott törvények értelmében. Szóval az alkotmányra esküdött meg. Ezt a törvényt