Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

3íl. országos ülés 1903 . 1867-ben hozták és ez csak ugy értelmezhető — a mint kimutattam — hogy Magyarországnak, a magyar királynak, a magyar katonaságnak hivatalos nyelve csak e nemzetnek anyanyelve lehet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha mindezt megmondja a miniszterelnök ur ő Felségének, én állítom, hogy ő Felsége sokkal jobb és sokkal nemesebb szivii, — mert csak a tanácsadók gonoszok, — semhogy megtagadná kérésünket. 0 Felsége igenis azt fogja mondani: Adjuk meg annak a szegény népnek azt, a mit kivan, ugy sem kerül semmibe, hadd álljon helyre a nyugalom, az a nép pedig legyen boldog és megelégedett. Hiszen sem háborúban, sem másutt nem okozhat zavart a magyar vezényleti nyelv, mert háborúban nem kiabálnak, hanem ordonánczokkal intézkednek. Ilyképen tehát semmi akadály nincs. Szóval menjen fel a miniszterelnök ur ő Felségéhez, mondja el ezeket és hozza le nekünk a magyar nyelvet, illetőleg az 1867 : XII. t.-cz. végrehajtását. Ha ezt eléri, fog menni minden, mint a karikacsapás. De azt kikötöm, hogy ne vegye fel a főhadnagyi ruháját a polgári ruha helyett, vagy is ne mint tartalékos főhadnagy, hanem mint Magyarország miniszterelnöke lépjen ő Felsége elé. Ha pedig ezt, a mit tanácsolok, nem teszi meg a jövő héten a t. miniszterelnök ur, akkor őt elviszi a Mikulás, (Elénk derültség.) akkor ő már az én nevemnapján nem fog abban a pirosbársony székben ülni. (Derültség.) Tessék ezt megcselekedni, t. miniszterelnök ur. mert különben nem lesz miniszterelnök. (Derültség a jobboldalon.) Ha azonban ezen ajánlatomat esetleg el nem fogadja a miniszterelnök ur, majd az ülés végén — mert hiszen ugy gondolom, háromnegyed háromig tartozom beszélni (Derültség.) — még egy másik ajánlatot is teszek, a mely mellett a kibontakozás lehetséges. Hanem most egy nagyon jó következik. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Ebben igazán meg van mondva, hogy egy szál ujonczot, egy krajczár adót se szavazzunk meg annak a kormánynak, a mely a nemzet kárára törekszik. Ugyanis a 6.766. sz. beadványban Csikszentmihály község választói, adófizetői és hadkötelesei, a kik olyan szegény emberek, hogy — a mint hallom — száraz kenyerük sincs és közöttük az éh-tifusz kitörésétől lehet tartani, igy szólnak a képviselőházhoz (olvassa) : »Mélyen tisztelt képviselőház! Édes magyar hazánk legkeletibb határszéléről, a csikkarczfalvi választókerületből, Gsikszentmihály községének alulirott polgárai, legmélyebb tisztelettel emeljük fel tiltakozó szavunkat azon ujabb áldozatok ellenében, a miket a hadügyi kormány az uj katonai javaslatban követel, hazafiúi tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy a nevezett katonai javaslatokat utasitsa el, s egyszersmind utasítsa a KÉPVH, NAPLÓ, 1991 1906 XIX. KÖTET. wember 20-án, pénteken. 225 kormányt, hogy a véderőtörvény oly irányú módosítását igyekezzék létesíteni, a mely szerint az önálló magyar nyelvű és szellemű hadsereg mentől rövidebb idő alatt létrejöjjön. Utasítsa egyszersmind a kormányt, hogy a kétéves katonai szolgálati idő behozatala iránt intézkedjék. Mélyen tisztelt képviselőház! A már is elviselhetetlenné vált terhek alatt odajutottunk, hogy magunk és ártatlan gyermekeink számára még a mindennapi száraz puliszka is nagyon szűken jut ki. Földünk silány, terméketlen. De a mellett még az sincs, a mivel megmiveljük. Marhaállományunkat a sokféle állami adók és községi terhek viselése fölemésztette. Kereseti forrásunk semmi. Fekvő birtokunkat a mesés kamatra dolgozó takarékpénztárak, azok értékének is alig megfelelő kamatárban, a prókátorok által mindennap árvereztetik el. Csak a koldusbottal maradunk, a melylyel egymásután csoportosan kell itt hagynunk drága magyar hazánkat. Nincs senki, a ki a hontalanok keserűségét érezné. Mélyen tisztelt képviselőház! Volt idő, a mikor a vad tatárok ugy felperzselték a csiki székely községeket, hogy azoknak helyét csak az üszkös fadarabok és az épületek hamudombja jelezte. A mezők be voltak terítve a legyilkolt székely nép hulláival, melyeken a károgó varjak és kutyák lakmároztak. A szivós természetű székely nép mégis megélt, halottaiból feltámadott azon kevesekből, a kik az erdők rengetegeiben életben maradtak. Most a szittya vitézek unokái feje felett a mulandóság halálcsengetyüje szól, melynek gyászos hangjánál az elviselhetetlenné vált terhek nyomása alatt mindennap csoportosan hagyják el azt a földet, melynek minden hantja a dicső emlékű ősök forró vérével van megszentelve, azért a legmélyebb tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, ne méltóztassék a katonai javaslatok elfogadásával ujabb vér- és pénzadót róni ránk, hanem a helyett méltóztassék odautasitani a magas kormányt, hogy a már egyszer megváltoztatott uj katonai törvényjavaslatokat haladéktalanul vonja vissza. Utasitsa a kormányt a véderőtörvény oly irányú módosítására, a mely szerint az önálló magyar nyelvű és szellemű hadsereg mentől rövidebb idő alatt létrejöjjön, s még arra, hogy a kétéves katonai szolgálati idő behozatala iránt intézkedjék. Legmélyebb tisztelettel Osikszentmihályon, 1903. évi márczius hó 7-én. Jakab Lajos s. k., alesperes-plébános és 149 társa.» (Éljenzés a baloldalon.) »B. Molnár Sámuel czeglédi lakos, mint a czeglédi népgyűlés elnöke. Tisztelt képviselőház ! Czegléd város népe f. évi márczius hó 8-ik napján népgyűlést tartott. A nemzet egyetemének — ha egyszer a választásokkal az országgyűlést megalkotta — alkotmányos törvényeink szerint nincs joga többet a törvényhozó testület működésébe beleavatkozni. 29