Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

342. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 223 van, hát akkor ne szalaszszuk el erre az al­kalmat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És mi történt azután, t. képviselőház, a mikor obstruáltuk már legelőször a katonai lét­szám felemeléséről szóló javaslatot? Április ha­vában, a mikor a függetlenségi és 48-as párt megbízásából Kossuth Ferencz, pártunknak t. elnöke azt a propozicziót tette itt a párt hatá­rozatából Széll Kálmán miniszterelnök urnak, hogy vegyék le a napirendről a katonai létszám emeléséről szóló törvényjavaslatot, és tárgyal­juk le a már készen levő fontos ügyeket, sza­vazzuk meg a költségvetést, a beruházásról szóló javaslatot, az állami tisztviselők fizetésé­nek rendezéséről szóló javaslatokat, a mi 24—48 óra alatt megtörténhetett volna, mert ezek már mind kész ügyek voltak és a bizottságon is ke­resztül mentek, akkor Széll Kálmán miniszter­elnök ur ebbe bele nem ment, mert persze, az volt a legnagyobb baj, hogy ugyanazok ugrat­ták legjobban, a kik most Tisza Istvánt ug­ratták, a Gézák, valamint az Istenben boldo­gult habarék-párt és kaszinó-párt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt mondván neki,hogy: ne, ne, megnyerjük a csatát biztosan, mert az ellenzék az obstrukcziót nem lesz képes az egész nyáron kihúzni. Már most, mi történik, t. kép­viselőház, azokkal a szerencsétlen állami tiszt­selőkkel, a kiknek megígérték már két esztendeje, hogy a fizetésüket rendezik és felemelik? Ezek már kontóztak arra, adósságot csináltak rá, egyik-másik a fürdőbe ment egészségét helyre­állítani, vagy ruhát vett a gyermekeinek, mert hiszen biztatták őket már két éven keresztül és ők viszont felbiztatták hitelezőiket két éven át, hogy fizetésük rendezve lesz, több fizetést kap­nak és megjavítják dotácziójukat. És ime, most ez elmaradt, ós e mellett el­maradt az is, a mit én a Lengyel Zoltán t. képviselőtársam által ma említett interpellá­cziómban felhoztam, hogy t. i. minden évben a szorgalmasak jutalmat kaptak, a szegények és nagy családuak pedig segélyt. A szolgálati idő­ért is kaptak különösebb kedvezményeket, és két esztendő óta most ez mind abbanmaradt, pedig most már nem 400.000, hanem 800.000 koronáról van sző, £j melytől elütötték azokat a szegény embereket, pedig azzal utasították el előbb emiitett kéréseikkel, hogy most már ugy is rendezve lett a fizetéstek, tehát hallgassatok. A szegények pedig nyugodtan hallgattak is, és most jön Tisza István miniszterelnök ur, és le­veszi ezt a javaslatot a napirendről. Én azt hiszem, t. ház, bogy ez kortesfogás, és semmi egyéb, mint sakkban tartása az állami tisztvi­selők, hogy majd a legközelebbi választásnál felhasználja őket. Ugyanezt akarja a t. minisz­terelnök ur a közigazgatási tisztviselőkkel is, a kiknek a száján most mézes madzagot huz kö­rösztül. Dehogy akarja az ő fizetésüket is emelni, a mikor szerinte a katonai terhek bizo­nyosan szaporodni fognak. Hiszen azért nem akarja, hogy az állami tisztviselők fizetése olyan legyen, hogy függetlenek legyenek és tisztessé­gesen meg tudjanak élni — akkor pedig nem tör­ténnének ezek a vesztegetések és sikkasztások ... (Elnök csenget.) Arra jövök rá, hogy a katonai kiadásokra akarja a pénzt felhasználni. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Teljesen igaza van!) Az ilyen kormányok aztán könnyedén Ausztria kezére akarják Magyarországot jut­tatni. Néptörzszsé akarják tenni Magyarorszá­got! Széll Kálmán megbukott és a király a nélkül, hogy megkérdezte volna belső titkos tanácsosait, inkább arra hallgatott, hogy mit mond neki Körber meg Veszterstein vagy Vesz­terheim! (Altalános élénk derültség. Felkiáltá­sok : Welsersheimb!) Hát nem tudom hogy hívják! Kinevezte miniszterelnökké Khuen horvát bánt, a ki a mit egy nap mondott, másnap már megczáfolta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az­tán ide jött a t. miniszterelnök ur, a ki azt mondja, hogy muszáj megszavazni az ujoncz­létszámot, az índemnitást és mindent. A vezér­leti nyelvet felségjoggá teszik, mert ő Felsége azt követeli. Széll Kálmán is azért bukott meg, mert a korona nem enged. Pedig Széll Kálmán kedves miniszterelnökük volt önöknek, de ne­künk is. Khuen-Hédervárynak pedig már nem volt lehetetlenség a katonai létszámról szóló törvényjavaslatot levenni a napirendről. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja él) Levette ugyan a napirendről a létszám fel­emelését tárgyazó javaslatot, de mivel egyéb szavát nem tartotta meg, . . . (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Dehogy vette le !) hát most is napirenden van, csakhogy nem tárgyaltuk; akkor aztán megbuktattuk őt is. Aztán mi történik három­négy napi futkosás után ? Ekkor már a saját embereit kérdezte meg ő Felsége és megint ránk küldték gróf Khuen-Héderváryt. Mégis nagy szegénységi bizonyítvány Magyarországtól, hogy itt van mennyi grófunk és bárónk és vala­mennyi ott van a szabott elvüek között, aztán ide kellett hozni a horvát bánt, a ki 20 eszten­deig zsarnokoskodott Horvátországban,... B. Feilitzsch Arthur: Ott szenvedett mártirom­ságot a magyarságért! Igen ! Gabányi Miklós: ... és mikor leráztuk, megint csak azt küldték vissza. Akkor történt az a szörnyű eset, a kaszinópárt szörnyű dicső­ségére, hogy a szegény ellenzéket meg akarták vásárolni. Ilyent még egész Európában sem hal­lottak. Megpróbálták, és ezt is csak a katonai javaslatok érdekében. Mert az állami tisztvise­lők fizetését maga Széll Kálmán sem akarta rendezni, csak fogás volt az egész. Minden a katonai javaslatok miatt történt. Az a vizsgálat is folyt, — azért mondom, hogy lássák, hogy folytonosan ilyen állapotban vagyunk — Dienes Marczitkiszöktették Ameri-

Next

/
Oldalképek
Tartalom