Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

222 Ml. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. Gabányi Miklós: Azt hiszem, eredménye lesz : felolvasásomnak, mert "az egész ország, az egész nemzet a mi hátunk mögött áll. (Ellenmondás [ jobbfelöl.) B. Feilitzseh Arthur: Kicsit kétségbevonom. | Gabányi Miklós: Az összes katonaság a há- j tünk mögött áll; a nemzet jövője, az ifjúság hátunk mögött áll. Önök azt mondják, mert | többen vannak, hogy önök a nemzet képviselői. Hogy lehet ilyet állítani ? 900.000, vagy 930.000 választója van Magyarországnak, ennek a fele hivatalnok. Csak a másik fele szavazott ránk, az sem egészen; tehát nincs képviselve a nem­zet. Az igazság az lenne, a miért mi küzdünk: behozni az általános szavazati jogot, a mit én már szüzbeszédemben ... B. Feilitzsch Arthur: Ez egy szűz felolvasás lesz! (Derültség jobbfelöl.) Gabányi Miklós: ... a melyet 1902. feb­ruár 15-én tartottam, sürgettem; azért akarom ezt idézni, hadd tudják meg a szocziálisták, mit mondtam már akkor nekik. Én akkor követel­tem az általános szavazati jogot, a községen­kinti titkos választást és azt mondottam : »A harmadik főkellék, a melyre okvetlen szükség van, az általános szavazati jog behozatala, még pedig én szerintem ugy, hogy minden 24 dik életévét betöltött férfiember szavazd legyen, te­kintet nélkül arra, hogy van-e vagyona vagy nincs.« Ezt azért mondom el újból, hogy, ha ezt behozzuk és akkor elrendeli a miniszterel­nök ur ő Felsége rendeletére a választást, ak­kor fog igazán megnyilatkozni a nemzet. Ha akkor kisebbségben jövünk be vagy nem jön be senki, akkor megérdemli ez a nemzet, hogy pusztitsák el, hogy Ausztria zsoldosává, talp­iijalójává, lakájává legyen. (Zaj a jobboldalon.) Azután azt mondtam, hogy az általános titkos szavazati jogot községenkint otthon gyakorolják, még pedig leírtam akkor, hogy miképen, leír­tam, milyen legyen az a választás, nehogy rá­szedjék az ellenzéket. Ezek voltak akkor is sa­ját szavaim. Veszem az én kerületemet, a diósadit. . . B. Feilitzsch Arthur: Mennyiért vette ? (De­rültség jóbbfelől.) Gabányi Miklós: Hetven község van benne... Elnök: Mennyiben tartozik ez a tárgyhoz? Gabányi Miklós: Annyiban tartozik, hogy ebből akarom kimutatni, hogy előbb be kellene hozni az általános titkos szavazati jogot, azután elrendelni a választást és akkor volna joga a túloldalnak azt mondani . . . Elnök : Engedelmet kérek, arról, hogy miért kell behozni az általános titkos szavazati jogot, akkor méltóztassék beszélni, ha ez a kérdés sző­nyegen lesz. Most szíveskedjék kizárólag a ka­tonai javaslatokhoz szólani. (Helyeslés a jobb­oldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Azt akarom kihozni belőle, hogy ha az általános szavazati jogot behozzuk, ugy hogy minden 24 éves embernek szavazati joga legyen — itt le akartam irni, mikép csi­nálják a titkos választást — és igy kérdezzük meg a nemzetet, akkor aztán megszavazhatja ez a képviselőház az ujonczlétszámot, ha lesz majd itt rá többség. Elnök: Ez ellen, a mit most méltóztatott kijelenteni, nem tettem észrevételt, de mivel a részletekbe kívánt belemenni a szónok ur, az ellen szólottam. Gabányi Miklós: Szóval, a mint már elmon­dottam, ha az általános szavazati jog behoza­tala után kérdeznék meg a nemzetet, ha nem is ugy, mint Tóth János képviselőtársam és alel­nököm kifejtette volt, akkor tessék feloszlatni a házat, és azután, a mint önök jönnek be több­ségbe, vagy mi, mégszavazzuk majd az ujonczo­kat vagy nem szavazzuk, tehát akkor lehet majd az ujonczlétszám megszavazását követelni, ha megnyilvánul a nemzet igaz akarata. Elmon­dottam, hogy három tagú bizottság mehet el majd az egyik községből a másikba, (Zaj a jobboldalon.) szóval, ismétlem, ha megnyilatkoz­nék a nemzet, akkor azután előterjeszthetnék az ujonczlétszámról szóló törvényjavaslatot és akkor meg lehetne azt szavazni. T. képviselőház! Olyan kormányt, a mely kormány igy dolgozik és igy működik, a mint azt beszédem elején elmondottam, hogy azt kí­vánja, hogy ne menjünk tovább, hanem szavaz­zuk meg az ujonczlétszám felemelését és az indemnityt, mert Magyarországot fejleszteni kell másként, inkább gazdasági téren és hogy inkább fogadjuk el azt is, hogy a vezényleti nyelvről lemondjunk örökre, hogy azt felség­joggá tegyük, mert a földmivelést, ipart és ke­reskedelmet fejleszteni kell, hogy először gazda­ságilag erősödjék meg az ország — igy mond­ják a bölcsek — azt mi nem támogathatjuk. T. képviselőház! A mikor Széll Kálmán miniszterelnök 1902-ben tárczájának tárgyalása alkalmával azt mondotta itt a képviselőházban, hogy ütött a tizenkettedik óra, ugyanakkor azt is kijelentette, hogy Magyarországnak vagy olyan kiegyezést kell csinálni Ausztriával, hogy 25—30 millióval kevesebbel kell járulnunk a közköltségekhez, a melyeket meg kell takarí­tani, vagy pedig fel kell állítani az önálló vám­területet, és kurázsija is volt azután ugyanezt egyszer ő Felségének is kinyilvánítani, hogy az ország népe vándorol kifelé és ezt másként meg nem akadályozhatjuk, mint ugy, hogy Magyar­országon kell felállítani az önálló vámterületet, különben nem boldogulhat ez az ország, akkor ő Felsége erre felsóhajtott és azt mondta, hogy: Hát akkor én hiába éltem! Erre azután, mint mikor a fonalat elvágják, Széll Kálmán miniszterelnök sem bukása előtt, sem bukása után azt többé fel nem hozta. Pedig Magyar­országnak gazdasági boldogulását másként el nem érhetjük, csak ugy, ha egyszer az önálló vámterületet felállítjuk, és most az a kezünkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom