Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

3bl. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 219 sának megszűnésével erőhöz jutott osztrák poli­tikának a Rákóczi Ferencz szabadságküzdel­meit erőszakosan elfojtani, Ausztria területén kivül a kétfejű sas szárnyait egész Magyaror­szágra kiterjeszteni, midőn Mária Terézia véres erőszakkal osztrák katonává tette a magyar határőrvidék lakosságát: akkor szűnt meg a magyar katonaság magyarsága és 180 esztendő óta csak egyetlen egyszer (1848—49-ben) vezé­nyelték magyarok a magyar hadsereget magyar nyelven, Rákóczi-induló mellett, magyar lobogó alatt, és a mi fő, tisztán magyar érdekek kivi­vására ; azóta máig: német a tiszt, német a vezényszó, sárga-fekete a zászló és a Rákóczi­indulóból Gotterhalte lett, és a mi fő, első sor­ban mindig Ausztria és az osztrák politikai érdek megmentése a czél. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi szeretnők okvetetlenül ismét visszaállí­tani az önálló magyar hadsereget, (TJgy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ugy a mint meg­volt annak teljes önállósága a történeti időkben. E czélunk elérésénél legnagyobb akadály­nak látjuk a király tanácsosai közül azon férfiú ténykedését, a ki nagyon hosszas időn keresztül ült a magyar honvédelmi miniszteri székben, a ki beterjesztette most is azon ka­tonai javaslatokat, melyek uj terheket rónak a magyarok vállára, majdnem az elviselhetet­lenségig. Ennek a férfiúnak működése hasonlít nagy­ban Metternich és többi bécsi kanczellár-mi­niszter ténykedéséhez, kik mindig olyan politikával jöttek le .Bécsből Budapestre, mely tetszetős volt az osztráknak, de káros volt a magyarnak ; hasonlit működése az 1840-iki gyászos tábornok viselkedéséhez is, mert bukik időnkint minden kormányférfiu, de ő mégis marad állandóan épen, mint megmenthette saját bőrét az a tábornok és bitófára küldte az aradi 13 vértanút és a többi áldozatokat. Isten mentsen, hogy b. Fejérváry Géza személyét összehasonlítsuk Metternich és Görgey személyével, de megbocsát a világ, ha kijelent­jük, hogy lehetetlen a Fejérváry ténykedéseiből vissza nem emlékezni a Metternich és Görgey Artúr ténykedéseire. Ez az emlékezet még büsz­kébbé, még önérzetesebbé teszi a honvédelmi minisztert, ha olyan jó osztrák, a milyennek mutatja magát; de ha olyan magyar ember, mint mi, ne érezze sértve magát akkor sem, hanem javuljon meg nemcsak érzelmileg, hanem tettekben, vonja vissza javaslatát, vagy pedig tegyen egyidejűleg javaslatot a magyar önálló hadsereg felállítása iránt. Mi alázatos tisztelettel alulírottak épen arra kérjük az országgyűlés egyetemes tanácsát, hogy ezen, most tanácskozás alatt lévő katonai javas­latokat mindaddig meg ne szavazza, mig a hon­védelmi miniszter javaslatot nem nyújt be az önálló hadsereg felállítása iránt, (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Bánffy-Hunyadon, 1903.márcz, 10-én. Különben hazafias tisztelettel vagyunk alázatos szolgái: Bánffy-Hunyad nagyközség, továbbá Magyar-Gyerő-Monostor, Középlak és Nagy­Almás községek választó- és adófizető polgárai.« (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Huszonötén vagyunk csak, el­nök ur! Endrey Gyula: Nem vagyunk negyvenen! Nessi Pál: Nem lehet tanácskozni! Elnök (csenget): Majd intézkedni fogok! (Több képviselő az elnök csengetésére a terembe jön.) Miután most már kellő számban vagyunk, a tanácskozást folytatjuk. Gabányi Miklós (olvassa): »6004. iktató­szám. Közép- és Felső-Pulya sopron megyei köz­ségek adófizető polgárai.« Ezek is nem mind magyarok, hanem nagyobb­részt idegen nemzetiségűek, halljuk tehát, hogy mit mondanak. (Olvassa) : »Tisztelt kéj)viselőház! A magyar kormány olyan katonai javaslatokkal lépett ujabban az országgyűlés elé, a mely javaslatok tőlünk, adó­fizető polgároktól, vér és pénz dolgában elvisel­hetetlen áldozatot követelnek. Azért tisztelettel kérjük a képviselőházat ezen javaslatok vissza­utasítására és a kétévi katonai szolgálat be­hozatalára. Kérelmünket a következőkkel indokoljuk: A katonaság számának tervezett fölemelése ujabb, súlyos teherrel jár az országra nézve; már pedig a közterhek most is oly annyira igénybe veszik anyagi erőinket, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy ezeknek ujabb szaporodását elviselni lehetetlenség. Ezért keres­nek oly sokan — bár fájó szívvel — uj hazát; mert itt megélniök képtelenség. Sőt azt is kérjük, hogy a katonai szolgálat három évről két évre leszállittassék. Részint saját tapasztalásunkból, részint fiainktól tudjuk, hogy a harmadik évi katonai szolgálat fölös­leges ; pedig az országnak mily sok pénzébe ke­rül és mennyi munkás kezet von el a kenyér­keresettől ! Ezeknél fogva mi, alulírott közép- és felső­pulyai adófizető polgárok, tisztelettel kérjük az országos képviselőházat, hogy a tárgyalás alatt levő katonai javaslatokat a velük járó nagy terhek miatt visszautasítani és a kétévi __ ka­tonai szolgálatot behozni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Maradunk a tisztelt képviselőháznak hazafias tisztelettel Közép-Pulyán (Sopron m.), 1903. évi febr, 9 én, Mészáros Kálmán és 128 társa.« Maros- Torda vármegye törvényhatósági bi­zottság. Mélyen tisztelt képviselőház! A m. kir. honvédelmi miniszter ur múlt év november havá­ban két törvényjavaslatot terjesztett az ország­gyűlés elé és pedig az egyik a póttartalékosok behívásáról, a másik az ujonczlétszám felemelé­séről szól. 28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom