Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

202 3íí. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. Kubik Béla: Hogyne! Természetes! (Zaj balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mindaddig, a míg ily mesteriéit időtöltéssel kompromittálják a magyar parlament _ méltóságát, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Elénk ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) mindaddig lehetetlennek tartom azt, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ki kompromittálja ?) hogy e ház mást tárgyaljon, mint a legégetőbb szükséget képező törvényjavaslatokat. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ugron Gábor képviselő urszemélyes kérdésben kér szót. Ugron Gábor: Személyes kérdésben kérek szót. Két megjegyzést tettem. Nem is magára a jegyzőkönyvre, a miniszterelnök ur tehát ebben téved, (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hanem tettem az elnöki előterjesztések kapcsán. Az egyikben lehető legrövidebben fejeztem ki óhajomat. A lehető legrövidebben, holott beszélhettem volna, ha nekem ugy tetszik, akár egy óráig. (Nagy zaj a jobboldalon.) Azért magyai-ázom meg, hogy megértsék önök. (Nagy zaj a jobboldalon.) Szőts Pál: Kekünk nem kell magyarázni, megértjük ugy is. Ugron Gábor: Ön meg épen nem érti! Ön csináljon jó jegyzőkönyvet és ne ragaszsza össze apró papírdarabokból. Szőts Pál: Maga különb dolgokat ragaszt össze. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Én a lehető legrövidebben mutattam rá, hogy egy kérvény fontos és más bizottsághoz is küldendő. Azután tettem egy más megjegyzést, a mely megjegyzés jogosultságát senki kétségbe nem vonhatja. Ugyanis az államtitkárok lemondását ide a házhoz eddig be nem jelentették, azért ennek a bejelentésnek semmi értelme. Mind a két felszólalás jogos volt. Mind a lehető legrövidebb volt. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur azt akarja, hogy a tanácskozások a maguk rendjében folyjanak és felszólalások ne történjenek; hát vegye magának azt a fáradságot, ha már hosszas parlamenti életében nem kisérte figyelemmel, és nézze meg, hogy micsoda lemondásokról és kinevezésekről szükséges a házat értesíteni. A belügyminisztérium államtitkárának távozásáról a ház elnökét ne értesítsék, ő pedig velünk ezt ne közölje. Ha pedig ez megtörténik, s én itt a parlamenti rend és szokások s azon bejelentések értelmének és jelentőségének megőrzése szempontjából a lehető legrövidebben felszólalok, nohát azt nem lehet azután semminemű nyers megjegyzésekkel kicsinyíteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Arra kérem a t. miniszterelnök urat, emlékezzék vissza, hogy a megelőző kormányok alatt mily hangon és mily stílusban folytak a viták, és nézze, hogy hogyan folynak most, mióta ez az ujabb harcz folyik, az ő miniszterelnökségének ideje óta. Hasonlítsa össze és láthatja, hogy mi a mértékletességnek, (Ellenmondás a jobboldalon.) a higgadtságnak, a nyugodtságnak a házszabályok, törvények megtartásának fényes példáit szolgáltatjuk folyton. Mi harczot vívunk, mi annak jelentőségét tudjuk és ismerjük, azért a felelőséget elvállaljuk, de azt becsületesen, gavalléros eszközökkel akarjuk megvívni. Azért tehát arra kérem, hogy a miniszterelnöki székből ilyen hangot ne használjon, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert különben a szenvedélyek kitörését nem lehet gátolni, akkor hasztalanná válik minden igyekezetünk, hogy e vitákat a maguk csendes, lovagias menetében megtartsuk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egygyel kell, hogy egymás irányában tartozzunk, és ez az, hogy egymás meggyőződésének tisztességét, becsületességét kétségbe ne vonjuk. Mert a mely pillanatban az megtörténik, akkor nekünk is azt kell tennünk, hogy a legelső vonattal, a hogy megérkezünk, el kell mennünk a mi ellenfeleinkhez, hívják azt Körbernek, vagy másnak és ki kell, hogy mentsük magunkat. (Derültség bal felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Személyes kérdésben kérek szót. En nem akarok válaszolni arra, a mit a képviselő ur felhozott, csakis, miután szives volt megemlékezni arról, hogy én meglátogattam az osztrák miniszterelnök urat... Pozsgay Miklós: Bocsánatot ment kérni! (Zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . erre nézve kívánok egy rövid nyilatkozatot tenni. És igen egyszerűen megjegyzem azt, hogy először — már mind hiába — az én természetem olyan, hogy az élet minden vonatkozásai között, ha valakivel valami kényes vagy kellemetlen dolgom van, azt szeretem az illetővel szemtőlszemben megbeszélni és a kérdést tisztázni. A második az, hogy én, mint Magyarország miniszterelnöke kell, hogy az osztrák miniszterelnökkel az ország érdekében számos fontos közügyben tárgyaljak, érintkezzem és beszéljek, és azt hiszem, egyenesen az ország érdeke ellen vétenék, ha bármi apprehenzió vagy bármily személyes viselkedés által ezt lehetetlenné tenném. Hogy az én magamtartása azon kérdésben, a melyben itt szerencsém volt nyilatkozni, változott-e vagy fog-e változni, arra nézve legyenek szívesek a képviselő urak bevárni, hogy teszek-e bármi olyant, a mi ellentétben áll tegnapelőtti nyilatkozatommal. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Az elnöki székből is akarok néhány szóval válaszolni a képviselő ur imént tett megjegyzéseire. Én azt hiszem, nekem elnöki kötelességem, hogy mindazon beadványokat, a melyek a házhoz érkeznek, bejelentsem. Ezt megtettem oly esetben is, midőn egyes városok részéről helyi