Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

3íl. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 203 ünnepélyekre szóló meghívások jöttek, s ebből közjogi hátrány a házra nézve nem háramlott. Én tehát csak elnöki kötelességet teljesítek, midőn egy minisztérium részéről érkező átiratot bejelentek, a mit a ház egyszerűen tudomásul vesz. Hogy abból micsoda közjogi gravámen áll elő, ha egy miniszter az államtitkár személyében beállott változást bejelenti, azt nem tudom. Ez egyszerű udvariassági tény a házzal szemben, a mi ellen a háznak egyáltalában nem lehet kifogása. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, ezentúl is ugy fogok helyesen eljárni, ha nem válogatok a beadványok között, a melyek a házhoz érkeznek, hanem, miután ahhoz, hogy közülök válogassak és egyeseket ne jelentsek be, jogom sincs, egyszerűen minden beérkező átiratot a háznak tudomására hozok. (Helyeslés jobbfelöl) A mi a másik kérdést illeti, azon három kérvényre nézve, a melyek Bernáth Béla képviselőnek ellenjegyzésével három bortermelői értekezlet részéről adattak be, Ugron Gábor képviselő ur azt indítványozza, hogy azok necsak a kérvényi, hanem a pénzügyi, Szederkényi képviselő ur pedig ezt megtoldotta azzal, hogy a pénzügyin kívül a közgazdasági bizottsághoz is utasíttassanak. Kérdeznem kell tehát a házat, hogy elfogadja-e az elnök azon indítványát, hogy ezek is, mint a többi kérvények, a kérvényi bizottsághoz utasíttassanak, vagy pedig ezzel szemben . . . Kubik Béla: A házszabályokhoz kérek szót. A házszabályok 129. §-a értelmében kérem az elnök urat, méltóztassék konstatálni, hogy a ház határozatképes-e? Elnök: Miután a t. képviselő ur kétségbevonja a ház határozatképességét, a házszabályok értelmében felkérem Hertelendy és Endrey jegyző urakat, sziveskedjenak a képviselő urakat megszámlálni. (Megtörténik.) A jegyző urak jelentése alapján konstatálhatom, hogy a ház határozatképes, ennek következtében újból felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház az elnöknek a házszabályok 242. §-a értelmében tett javaslatát, hogy a kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttassanak, szemben Ugron Gábor és Szederkényi Nándor képviselő urak módositványaival ? Kérem azokat, kik az elnök javaslatát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kimondom, hogy a ház a kérvényeket a kérvényi bizottsághoz utasítja. Több előterjeszteni valóm nincs; áttérünk a napirendre: az 1899. évi YI, t.-cz. 14., valamint az 1890. évi Y. t.-cz. 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatására. Mielőtt a következő szónok felhivatnék, a miniszterelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Én csak az utamra magammal vitt hírlapokból láttam, hogy a képviselőház tegnapelőtti ülésének egy oly időszakában, midőn hivatalos ügyek miatt nem lehettem a házban, Zboray képviselő ur olyan nyilatkozatokat tett, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Egész röviden és egész tárgyilagosan kívánom a képviselő ur két állítását rektifikálni és kívánok a harmadikra nyilatkozni. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondja, hogy ő nem keresi azt, hogy az államnak az Ipar- és kereskedelmi banknál elhelyezett pénze megtérült-e, vagy biztosítva van-e ? Erre nézve egészen kereken kijelenthetem, hogy az államnak az Iparés kereskedelmi banknál átfutó természetű jelentéktelen betétei voltak. Igazán nem emlékszem, mikor szűntek meg, de azt feltétlenül állíthatom, hogy visszafizettettek. Arról, hogy az államnak bárminő veszélyeztetett pénze lett volna ott, szó sem lehet, annyival kevésbbé, mert egyáltalában hitelezők pénze soha az Iparbanknál veszélyben nem forgott. Másik nyilatkozata a képviselő urnak az, hogy én azon beszédemben, a melyet az Iparbank egy közgyűlésén mondtam, a veszteségnek, mely a részvényest érheti, maximális határát részvényenkint 8 forintban jeleztem. A képviselő ur tévedésben van, mert akkor tartott beszédemben, a mely kinyomatva, gondolom, a képviselőház tagjainak megküldetett volt, a magyar értékekben elhelyezett pénzeknél előforduló veszteséget jeleztem 8 forinttal rész vényenkin t, és hozzátettem, hogy a romániai üzletnél minden valószínűség szerint igen tetemes veszteség fog beállani, a melynek számszerű összege azonban még meg nem állapitható. Nyolcz millió korona körüli összegben jeleztem a veszteségnek maximális határát, tehát rcszvényenkint 80 koronában, azon veszteséget, a mely ezen üzlet révén az Iparbank részvényeseit érheti. Yégül pedig egy felhívást intéztem a részvényes közönséghez, hogy a további bizalmatlan magatartás abbanhagyásával tegyék lehetővé azt, hogy az Iparbankot további veszteségek ne érjék. Az utolsó észrevételem vonatkozik arra, hogy Zboray Miklós képviselő ur kifogásolja azt, miszerint én nem nyilatkoztam arra vonatkozólag, hogy azon hírlapírónak, ki ellen sajtóper van folyamatban, bizonyos pénzbeli ajánlat tétetett. Meglehet, hiba, hogy nem nyilatkoztam; de méltóztassék megengedni, annyi minden fordul elő a lapokban rólam, hogy csakugyan kevés volna 24 óra napjában arra, hogy minden kósza hir, a mely a lapokban felmerült, részemről dementáltassék. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.) Miután azonban ez a kérdés itt e házban szóvá tétetett, kötelességem kijelenteni, hogy én erről az egész históriáról nem tudtam, csak hetekkel később értesültem, és a legnagyobb mértékben helytelenítettem ezt a beugrást, a 26*