Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-340
M0. országos ülés 1903 november 19-én. csütörtökön. 197 Lengyel Zoltán: Akkor kaptafának nevezte a honvédelmi miniszter a magyar hadsereget! Bedöházy János: Hát kérem, ma rettentő nagy dolognak és az uj kormány legnagyobb sikerének és diadalának tekintenék, ha a hadsereg számára csak a régi létszám szerint is most hirtelenében megszavaztatnának az ujonozok. És ezzel kapcsolatban van a szemeknek a felnyitása, hogy még sem ugy áll a dolog, hogy mindjárt elvész a világ, ha a hadügyi kormányzat részéről, azt hiszem, csak ugy vaktában odadobott követelmények és áldozatok rögtön nem teljesíttetnek. íme, egy esztendő óta megvagyunk a felemelt létszám nélkül és a világ nem fordult fel. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ma már hiába tagadjuk, a katonai kérdésekben mégis csak meg van törve a jég, és a követeléseket illetőleg jövőre mégis csak kellő tér lesz nyitva a diskussziónak és ezen az alapon aztán az eredmények kivivásának. Nem akarom birálni pártom szempontjából a szabadelvű párt katonai programmját. De azt hiszem, nagyon sok szó férne ahhoz, ha azt az ő saját álláspontjukra helyezkedve is tennők birálat tárgyává. Hiszen egy programmnak bizonyos eszményi magaslaton kell állania és nemcsak a kezdő lépések kitűzését kell tartalmaznia a legközelebbi napokra beosztott módot, hanem a czéltudatos munkálkodásnak legalább is egy generáczióra kiterjedő tervezetét. (Ugy van! Ugy van! a széls'úbaloldálon.) Nem ie szólok arról, hogy ez a programm semmit sem ad a vezényleti nyelv kérdésében, csak egy burkoltan kifejezett jogfentartást tartalmaz, állítólag a nemzet részére, a melyet azonban a korona is a maga részére magyaráz. A katonai nevelés terén különösen, a hol a nemzetnek kétségbe nem vonható és semmiféle erőszakos magyarázattal ki nem forgatható jogai vannak, hol van ebben a programmban feltüntetve az, a mit el kell érnünk? Hát nem kizárólagos joga ennek a nemzetnek, hogy ifjai nevelését minden téren maga ellenőrizze? És ki van fejezve abban a programmban az, hogy a katonai nevelőintézetek Magyarországon a honvédelmi miniszter és igy a törvényhozás közvetlen felügyelete alá helyeztetnek, hogy a magyar fiukat magyar intézetekben csak magyar emberek tanithatják? Az, a mit én most itt elmondtam, a legkevesebb, a mit egy nemzet követelhet. A katonai jelvényeket, a katonai judikaturát, az adminisztrácziót illetőleg alig mutat fel valamit ez a programm. De hagyján, legalább azt mondhatjuk, hogy van egy programm, s ezt is egy elért eredménynek lehet tekinteni minden soványsága és minden erőtlensége daczára is. Talán mégis egy csekély korlát lesz ez a programm, a mely a visszafejlődést megakadályozza, a mely visszafejlődés harminczhét esztendő alatt, ha nem is közvetlen, de végelemzésben. mégis előidézője volt ennek a parlamenti harcznak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha minden soványsága daczára azonban, ezt elismerem, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) kellő időben jött volna a világra és nem utószülött lett volna, képesek lettek volna önök a túloldalon elérni az által a kivánt eredményeket és közremunkálni arra, hogy a parlamenti rendes életműködés helyreállittassék. Ha, a mint mondám, nem volt szerencsés dolog az ellenzék részéről — legalább ezt én magam igy vélem — a vezényleti nyelvnek anynyira előtérbe helyezése, viszont a szabadelvű párt részérői, mondhatom, nagyon is végzetes dolog volt a válságot csaknem megoldhatatlanná tevő eljárás, e programm elkészítésének addig való halogatása, mig aztán a hadiparancsnak erős sikoltása elnyomta egészen ennek a gyenge gyereknek a szavát. (Ugy van I Ugy van! a baloldalon.) Hát én, az igazat megvallva, nem tudom megmondani, hogy mit gondolkozhatott ezen a programmon az a kilencz bölcs férfiú kilencz hétig, kilencz lakat titkos zára alatt, (Elénk derültség a baloldalon.) mert, azt hiszem, hogy ezt egy okos ember a szabadelvü-kör társalgójában, szivarfüst mellett diskurálva egy fél óra alatt megcsinálhatta volna. (Zaj a baloldalon.) A maga idejében alkotva meg ezt a programmot — mondom, nem birálom annak tartalmát — ugy tűnt volna fel ez az egész dolog, mint a közvélemény behatása következtében a szabadelvű pártban is (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Csendet kérünk!) Elnök : Csendet kérek ! Kubik Béla: Kutya teremtette, megint az a rothadt sarok! Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urat, ne tessék a parlamentben ilyen kifejezésekkel élni! Bedöházy János: ... a szabadelvű pártban is egészen megváltozott a gondolkozás, mint abbahagyása annak a merev állásfoglalásnak, a melyet a szabadelvű párt még e vitának elején a nemzeti követelményekkel szemben elfoglalt, mint erősebb kifejezése ama halvány óhajoknak, a melyek nem ugyan a szabadelvű párt egyetemének részéről, hanem a pártban egyesek részéről, igy pl. a Szentiványi Árpád által előterjesztett pontozatokban is megnyilatkoztak. A halogatás, tétovázás a programraalkotásban előidézte azt, hogy a nemzeti követelmények ellen már aztán nemcsak a czélszerüségi okokat kezdték felhozni, mint eleinte, hanem azok ellen egész ridegen a maga hajtkatatlanságában, a maga abszolutisztikus törekvéseiben meredt fel a felségjogoknak kősziklája, a mely nem a magyar alkotmánynak megfelelően, hanem a régi spanyol-osztrák felfogás szerint magyaráztatott. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalol dalon.)
