Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

198 3W. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. T. képviselőház! Mihelyt egyszer a kérdés idetereltetett, mihelyt t. i. egyfelől felállíttatott a felségjog, másfelől felállíttattak a nemzeti jogok, illetőleg mihelyt megengedtetett, hogy az egész kérdés ideterel tessék, én szerintem a helyzet csaknem megoldhatatlanná vált. Azzá vált a helyzet még a hadiparancs előtt is, a mely hadiparancsnak különben én a magam részéről csak annyi fontosságot tulajdonitok, a mennyit épen akarok, mert hiszen ennek a szelét mi éreztük már előre, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) s ennek a szelétől a magyar nemzet nagyon sokszor kapott oldalfájást és más betegségeket. Mindezek bekövetkezéseért tisztán és kizárólag a szabadelvű párt a felelős. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nézetem szerint a szabadelvű párt programmja — akár operált, akár operálatlan alakjában — csak amolyan eső után való köpenyeg, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) T. ház! Nem vitatkozom én a felségjogok értelmezése felett a nyelv kérdésében; hiszen a túloldal nagy közjogászainak agy teker vényei jóformán paragrafus alakját vették magukra a rlistingválásra való igyekvésben; (Derültség a szélsőbaloldalon.) én csak azt tudom, hogy a nyelv joga a magyar nemzetnek egy olyan természetadta joga, a melyről e nemzet nem mondhat le semmiféle paragrafus által sem, és én azt tartom, ha itten 415 ember expressis verbis ezt illetőleg határozatot is hoz, ez az egy dolog az, a mi egyáltalában nem az a kivül levőkre. Az én véleményem szerint adhatnak ki épen ezer hadiparancsot is, ezekkel a nemzet természetadta jogának erejét gyengíteni nem fogják. A kérdés hatalmi kérdés lesz, és ha van erőnk hozzá, — a mint kell is, hogy legyen — százszor is visszavennők, százszor is visszavivnók a nyelvre való jogunkat, ha elvennék tőlünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nem az erre vonatkozó szakaszt tartom éu a szabadelvű párt programmjában gyengeségnek, — sőt általában semmiféle szakaszt sem — hanem igenis azt, hogy egy hatalmi, uralkodói szóhoz, parancshoz idomulva, most már nem ugy tűnik fel, mint a szabadelvű pártnak kitűzött czélja, mint a parlament uralkodó pártjának az akarata, hanem ugy, mint az uralkodó által revideált és engedélyezett, közvetett pátens. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S ha van valami, t. képviselőház, a mi a parlamentarizmus hanyatlását jelenti, az bizonynyal ez. És ezért megint, ismétlem, csak a szabadelvű párt felelős. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És ezért a csaknem megoldhatlan helyzetért, a melyben vagyunk, a szabadelvű párt tartozván felelőséggel, a szabadelvű pártnak kell találnia módot is, — mert ő találhat módot, mi nem, — (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) még pedig a nemzet becsületét nem sértőt, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) érdekeit, jogait, megvédő törvényes módot és nem holmi kijátszásokon és intrikákon, meg trikkeken törnie a fejét, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a parlament működése a maga rendes medrébe yisszatereltessék. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Minket e magunktartására, hogy folytatjuk a vitát, maga a szabadelvű párt kényszerit. Mi onnan várjuk a tisztességes módot arra, hogy ezt a vitát félbeszakíthassuk. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nehogy azt véljék, hogy most gróf Tisza István ellen indul ez az akczió, a melyet itt némelyek szeretnek uj akcziónak nevezni, pedig hát nem az, ez csak folytatása az év elején felvett küzdelemnek. Hiszen a tegnapi nap megmutatta, hogy ott, a hol a miniszterelnök a nemzet jogosan fellázadt közvéleményét megnyugtató kijelentéseket tesz, a midőn szavaiban a nemzeti önérzet nyilatkozik meg: hívják bár azt a miniszterelnököt gróf Tisza Istvánnak, és legyen bár valaki innen erről az oldalról bármiképen is preokkupálva a Tisza: név iránt: azt hiszem, hogy az ilyen kijelentés és magatartás a magyar ellenzék részéről mindig elismeréssel fog találkozni. Nem a személy határoz, legalább előttem nem, (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Előttünk sem!) hanem határoz ez az áldatlan állapot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lássuk, különbözik-e ez az állapot a dolgok csoportosítását illetőleg attól, a melyben az év elején voltunk? Mondhatnám ez ugyanaz, csakhogy kisebb kiadásban. Akkor a felemelt ujonczlétszám megszavazását követelték amaz oldalról, és azt a költségvetés megadása elé helyezték. Mi itt a költségvetést követeltük, a mely a nemzet érdekeit érinti. Ma leszállítva a követelést, most nem a felemelt létszámot, hanem a rendes létszám megadását követelik az indemnity előtt, holott az indemnity újból csak a nemzet érdekeit érinti. Ugyanazt a merev magatartást, a rendnek emlegetését, abszolutizmussal, állami tönkkel való ijesztést és más ilyeneket hallunk. Még a főváros is belekiált, a miből már, azt hiszem, kiérezhető bizonyos vállalkozó szellemeknek az elmaradt haszonért való jajgatása. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon. Mozgás. Elnök csenget.) És hogy mindennek még nagyobb legyen a súlya, hát íme, Körber ur ismét nyilatkozott. De miután tegnap maga a miniszterelnök kijelentette, hogy ő egy előkelő idegen ur . . . B. Kaas Ivor: Ma már kibékültek! Bedőházy János: . .. hogy csak dilletáns és teljesen súlytalan ember, hát most már meg van az okunk arra is, hogy tőle se ijedjünk meg. Valóban ideje már, hogy lemondjunk egyszer a gyávaságról. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ne ijesztgessenek bennünket mindig, mint valami gyereket. Kíváncsi vagyok, hogy van-e még nemzet ezen a világon, a mely az erőtlenséget, a gyengeséget vallaná politikai dogmája gyanánt? Kilencz-tiz milliónyi nép és mondhatjuk, Európában a legrégibb, egye-