Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

3W. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. 195 nemzetemnek megváltása és nagygyá fejlődése érdekel. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem frazeológia ez, nem a pillanatnyi lelkesülés hevében beszélem ezt, hanem azzal a szürke hétköznapi hangulattal, a melyljel a földmives is beszél arról, hogy miképen kell megfogni az eke szarvát és hogyan kell a földet feltúrni, vagy a minővel beszél a csizmadia is az ő mesterségéről, hogyan kell a bőrt a kaptára felhúzni. Midőn tehát ily álláspontból birálom el a dolgot, a melyet ellenségeink sovinizmusnak neveznek, a melyet csak nekünk magyaroknak tudnak fel egész Európában bűnül, különben a többi legkisebb nemzetnél is erényszámba veszik, a melyet még a montenegróiaknái sem kifogásolnak, csak nálunk, mondom, az ily álláspontból nem is kell hosszasan indokolnom a hadsereggel és ezzel a törvényjavaslattal szemben elfoglalt magatartásomat. Tekintettel pedig arra az álláspontra, a melyet meggyőződésem szerint minden magyar embernek el kellene foglalnia, ha azt akarjuk, hogy ez a nemzet ezeréves múltjához méltó nagy jövőt biztositson magának, s közbevetőleg csodálkozásomnak adva kifejezést azon különös jelenség felett, hogy miért épen magyar ember található és talán nem is csekély számban, a ki holmi álbölcselkedésért, talán azért, hogy a külföld előtt műveltebbnek látszassák, az idegenek szép szava kedveért, képes lemondani magyar nemzetiségéről és épen ő válik a legdühösebb elfojtójává minden nemzeti törekvésnek, ugy hogy azt lehetne mondani, hogy hungarus hungaro lupus; tekintve továbbá ama hosszú vitára is és e vita alatt felhozott súlyos, nagy érvek sorozatára, a kérdésnek, mondhatni, e hosszú vita alatt teljes tisztába helyezésére, a katonai nemzeti sérelmeket és követelményeket illetőleg, tényleg nem is óhajtok kiterjeszkedni ama feltételek bővebb fejtegetésére, a melyekkel rendes körülmények közt nem akarnám meggátolni e törvényjavaslat vagy ehhez hasonló törvényjavaslat törvényerőre való emelkedését. És most legyen szabad a törvényjavaslathoz a jelen bonyodalmas és legalább szerintem csaknem megoldhatatlannak látszó helyzet szempontjából hozzászólanom. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Előre kijelentem, hogy nem tartozom azok közé, sőt talán nincsenek is olyanok, és csak ráfogás, hogy volnának, kik ezt az ellenállást minden czél, az eredmény minden reménye nélkül magának a harcznak kedveért akarnák folytatni. (Igaz! (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azok közé tartozom, a kik mindig keresték, és keresik ma is a kibontakozás módját, de ugy, hogy a nemzet ügye, a nemzet becsülete és joga csorbát ne szenvedjen, (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy e megoldás nem annyira a j>ártnak, a melyen ülök, diadalát jelentse, mert én ezt mellékesnek tartom, hanem ugy, hogy az a nemzeti álláspont győzelme legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Ebben a küzdelemben, a melynek magam is egyik igénytelen és szerény katonája valék, kezdettől végig, előttem inkább egy általános czél lebegett: megtenni a lépéseket a hadseregben a nemzeti szellemnek bevitelére, megkezdeni a hadseregben a magyarság, a magyar nemsjti szellem érvényesítését, és megkezdetni azok által, a kik a fokozatos fejlődésnek lehetőségét hirdették 37 esztendőn velünk szemben, megkezdetni tehát önök által, a túloldalon ülő t. képviselőtársak által. Mert önök a fokozatom fejlődés ez alapján állottak velünk szemben, a kik gyöngének tartottuk azt az alapot, a melyen önök építeni kívántak. Ugy tartom, hogy eljött az ideje, hogy őjjjünk végre-valahára tisztába azzal, vájjon lehetséges-e a fokozatos fedí'dés? Mert ha ez lehetséges, akkor a czél elérhető, a melyért küzdünk : Magyarország függetlensége, és ha ez az alap elég erősnek mutatkozik, természetesen fel kell hagyni a küzdelemmel, a közjogi harczczal, és az eszmét, Magyarország teljes függetlenségének eszméjét őrizve és táplálva, mint egy szent lángot, hogy tisztán átadhassuk az utódoknak, közgazdasági és társadalmi problémák megoldásában kell azután fejlesztenünk nemzetünk megerősödésének eszközeit. (Helyeslés a b'il- és a szélsobaloldalon.) Ha pedig ez a fokozatos fejlődés nem lehetséges, akkor élni kell a harcznak minden lehető fegyverével, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) hogy uj alap létesíttessék, a mely azután módot nyújt a nemzeti fejlődésre minden intézményben, mert ha nem is történt volna katonai téren visszafejlődés 37 év alatt, a mi történt, ugy a maradás magában is visszamenetel akkor, mikor körülöttünk egy egész világ mozgásban van. Ilyen általános czélokat tekintve, én soha sem gondoltam arra, hogy erről az oldalról — a függetlenségi pártról beszélek — valamelyes u. n. programm terjesztessék elő, a melyben pontonkint fel legyenek sorolva mindazok a követelmények, a melyek az elmondott beszédek során itt e padokon felvettettek, mert ha ez lett volna a czélunk, akkor nekünk első pontunk az önálló külön magyar hadsereg lett volna, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a mi azután a többi pontozatokat teljesen feleslegessé tette volna. Épen ezért a magam részéről a küzdelem sikere tekintetében nem találtam czélravezetőnek főbb követelményeket állítani oda és különösen ebben a küzdelemben első és fő követelményül odaállítani a vezényleti és szolgálati nyelv kérdését, mint olyant, a melynek kivívása nélkül a jelen válságos helyzetből a kibontakozás épen nem lehetséges. Nem azért, mintha én nem tartanám ezt a legfőbb és leghatalmasabb eszköznek arra, hogy a hadsereg nemzetivé tétessék, hanem azért, mert nem tartom czélravezetőnek egy általános czél elérése tekintetében a küzdelmet bármilyen 25*