Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

194 340. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. nösképen átengedném az igen t. honvédelmi miniszter urnak, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) mert tapasztaltuk a napokban is, hogy a midőn e törvényjavaslatok beterjesztése alkalmával fel­emelte szavát, hazafias beszédével tapsot aratott. Én ezt nem a honvédelmi miniszter ur rová­sára irom, mert az a beszéd mindenesetre igen szép és hazafias volt, hanem ama tapsoló kép­viselőtársaim rovására, a kik egy általuk alkot­mányosnak és magyar nemzetinek mondott 37 éves korszak eltelte után is egy magyar királyi honvédelmi miniszternek állásából kifolyó és önként következő igen természetesen hazafias nyilatkozatait olyan nagy dolognak tartják, hogy azt egész lelkesültséggel és nagy tapsokkal kell honorálniuk. (Ugy van! a, szélsőhaloldalon.) Hát nem veszik-e észre igen t. tapsoló képviselőtársaim, hogy eme tapsok által, a me­lyekkel a honvédelmi miniszter urnak, mint már említettem, általunk és mindnyájunk által igen tisztelt személyét kitüntetik, a honvédelmi miniszteri állást a nemzet szemében lesülyesz­tik ? Hiszen ez által tápot adnak annak a fel­fogásnak, hogy a honvédelmi miniszteri állás nem a nemzeti képviselet, nem a parlamentariz­mus talajában gyökerezik; hogy a magyar ki­rályi honvédelmi miniszter nem a nemzet vé­delmi, hadügyi érdekeinek oltalmára ül itt, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.} hanem, hogy ki­küldöttje egy idegen, a nemzeti érdekek szférá­ján egészen kivül álló hatalomnak; hogy gyö­kerei abban a talajban fogózkodnak meg, s azon a területen terjednek szét, a mely még a régi összbirodalmi Ausztriából fenmaradt és fennáll jelenleg is, (Ugy van! a szélsöbalolalon.) daczára a kiegyezés által inaugurált dualizmus elvének, mivel altatás azt mondani, hogy dualizmus van, hogy ez az u. n. osztrák-magyar monarchia két részből áll, mert nem két, hanem három rész­ből áll, a mennyiben van egy harmadik rész is, a melynek ugyan nincs területe, vagy ott van területe, a hol tábort üt, a melyben pihent mindig és pihen mai napig is, nyugszik vagy inkább nyugtalankodik a maga régi felfogásá­val és törekvéseivel a régi császári Ausztria. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A midőn indokolni akarom, hogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot miért nem sza­vazhatom meg, kerülni akarok minden amolyan duzzadó beszédet és hivatkozni sem akarok arra a bizonyos hatalomra, a melytől mi, a nemzet, fájdalom, erőt sohasem kaptunk, hanem csak sebet és gyengülést vettünk. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Elfogadom ugy, a hogy mondják, a jelen­legi állapotokat. Calderonnak ama tanítását, a melyet »Az élet álom« czimü drámájában ad nekünk, midőn azt mondja, hogy: ugy kell fel­fognunk ezt a való életet, mint egy álmot, a melyből minden pillanatban felébredhetünk, én meg akarom fordítani és ugy veszem azt az álmot, a melyet mi magyar alkotmányosságnak nevezünk, mint valóságot, minden keserű tapasz­talat daczára, minden erőszakos felrázásnak da­hadiparancsnak és a parlamenti több­ségnek már nem is engedékenysége, hanem engedelmessége daczára is. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Indokaimat, a melyek alapján a kért ujon­ezokat a hadsereg számára megadhatónak nem tartom, vagyis magam részéről annak megadá­sához szavazatommal semmikép sem járulok, abban a tételben foglalhatom össze, hogy az az intézmény, a melynek fentartásához ezek az ujonezok kéretnek, még a jelenben fennálló és annyiszor hangoztatott közösség elvének meg­felelő arányban sem állanak a magyar nemzeti állam erősbitésére, az állami alkotásokban a magyar faj felsőbbségének biztosítására, a nem­zeti gondolat látható kifejezésére és a nemzeti eszmének, habár csak kis mértékben is meg­valósítására. (Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldálon.) Sőt azt kell tapasztalnom, fájdalom, hogy ennek ép az ellenkezője áll, ez a hadsereg ép az ellenkező czélokat szolgálja. A midőn a hadsereget vezető szellem, a vezetésben meg­nyilatkozó felfogás a magyar nemzetet csak amolyan néptörzsnek akarja tekinteni, mint a minők Ausztria népmozaikját alkotják, a midőn a magyar nemzetnek államalkotó rendeltetése alapján az őt megillető jogait, jogos igényeit, követelményeit és követeléseit csak amolyan apró nemzetiségi mozgalomnak akarja tekinteni, a mely­lyel nem érdemes foglalkozni, (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) egy pillanatig sem lehetünk kétség­ben, hogy eme szellem, eme felfogás ellen nekünk nemcsak egyénileg nemzeti érzésünk egész ere­jével, de társadalmunk, közvéleményünk, törvény­hozásunk együttes, összhangzó megnyilatkozásá­val is a legerősebb, a legmesszebbmenő ellen­állást kell kifejtenünk. (Élénk helyeslés a szélső­báloldalon.) Az intézményeket, intézkedéseket, törekvéseket és alkotásokat, akár a társadalom, akár a törvényhozás részéről történjenek, nem tudom más szempontból nézni, csak nemzeti, magyar nemzeti szempontból. Nevezzenek ezért szűk látkörünek, korlátolt felfogásúnak, eltűröm. Nem bánom, elviselem., de én előttem a valóság értékével, mint cselekvésemnek, mint működé­semnek szintere csak ez a föld, csak ez a magyar föld bir. A mi ezen kivül van, az csak olyan szinpadféle előttem, a minek a jelenségei érde­kelnek; mert nem tagadhatom, hogy érdekelnek az emberiség nagy czéljai és törekvései, a me­lyek a kulminácziót a tudomány és művészet kincseinek összehalmozásából nyerik, hogy szive­met és lelkemet áthatja az egyetemességnek ama felsége, a melyet a kereszténység tanaiban látok kifejezve. De a hétköznapi élet munkái közt reám nézve csak az létezik, a mi magyar és a magyarsággal összefüggésben van. Előttem han­goztathat bárki világmegváltó, nagy, egyetemes jelszavakat és beszélhet világpolgári, közemberi­ségi törekvésekről és czélokról, engem csupán

Next

/
Oldalképek
Tartalom