Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

194 340. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. nösképen átengedném az igen t. honvédelmi miniszter urnak, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) mert tapasztaltuk a napokban is, hogy a midőn e törvényjavaslatok beterjesztése alkalmával felemelte szavát, hazafias beszédével tapsot aratott. Én ezt nem a honvédelmi miniszter ur rovására irom, mert az a beszéd mindenesetre igen szép és hazafias volt, hanem ama tapsoló képviselőtársaim rovására, a kik egy általuk alkotmányosnak és magyar nemzetinek mondott 37 éves korszak eltelte után is egy magyar királyi honvédelmi miniszternek állásából kifolyó és önként következő igen természetesen hazafias nyilatkozatait olyan nagy dolognak tartják, hogy azt egész lelkesültséggel és nagy tapsokkal kell honorálniuk. (Ugy van! a, szélsőhaloldalon.) Hát nem veszik-e észre igen t. tapsoló képviselőtársaim, hogy eme tapsok által, a melyekkel a honvédelmi miniszter urnak, mint már említettem, általunk és mindnyájunk által igen tisztelt személyét kitüntetik, a honvédelmi miniszteri állást a nemzet szemében lesülyesztik ? Hiszen ez által tápot adnak annak a felfogásnak, hogy a honvédelmi miniszteri állás nem a nemzeti képviselet, nem a parlamentarizmus talajában gyökerezik; hogy a magyar királyi honvédelmi miniszter nem a nemzet védelmi, hadügyi érdekeinek oltalmára ül itt, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.} hanem, hogy kiküldöttje egy idegen, a nemzeti érdekek szféráján egészen kivül álló hatalomnak; hogy gyökerei abban a talajban fogózkodnak meg, s azon a területen terjednek szét, a mely még a régi összbirodalmi Ausztriából fenmaradt és fennáll jelenleg is, (Ugy van! a szélsöbalolalon.) daczára a kiegyezés által inaugurált dualizmus elvének, mivel altatás azt mondani, hogy dualizmus van, hogy ez az u. n. osztrák-magyar monarchia két részből áll, mert nem két, hanem három részből áll, a mennyiben van egy harmadik rész is, a melynek ugyan nincs területe, vagy ott van területe, a hol tábort üt, a melyben pihent mindig és pihen mai napig is, nyugszik vagy inkább nyugtalankodik a maga régi felfogásával és törekvéseivel a régi császári Ausztria. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A midőn indokolni akarom, hogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot miért nem szavazhatom meg, kerülni akarok minden amolyan duzzadó beszédet és hivatkozni sem akarok arra a bizonyos hatalomra, a melytől mi, a nemzet, fájdalom, erőt sohasem kaptunk, hanem csak sebet és gyengülést vettünk. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Elfogadom ugy, a hogy mondják, a jelenlegi állapotokat. Calderonnak ama tanítását, a melyet »Az élet álom« czimü drámájában ad nekünk, midőn azt mondja, hogy: ugy kell felfognunk ezt a való életet, mint egy álmot, a melyből minden pillanatban felébredhetünk, én meg akarom fordítani és ugy veszem azt az álmot, a melyet mi magyar alkotmányosságnak nevezünk, mint valóságot, minden keserű tapasztalat daczára, minden erőszakos felrázásnak dahadiparancsnak és a parlamenti többségnek már nem is engedékenysége, hanem engedelmessége daczára is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Indokaimat, a melyek alapján a kért ujonezokat a hadsereg számára megadhatónak nem tartom, vagyis magam részéről annak megadásához szavazatommal semmikép sem járulok, abban a tételben foglalhatom össze, hogy az az intézmény, a melynek fentartásához ezek az ujonezok kéretnek, még a jelenben fennálló és annyiszor hangoztatott közösség elvének megfelelő arányban sem állanak a magyar nemzeti állam erősbitésére, az állami alkotásokban a magyar faj felsőbbségének biztosítására, a nemzeti gondolat látható kifejezésére és a nemzeti eszmének, habár csak kis mértékben is megvalósítására. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Sőt azt kell tapasztalnom, fájdalom, hogy ennek ép az ellenkezője áll, ez a hadsereg ép az ellenkező czélokat szolgálja. A midőn a hadsereget vezető szellem, a vezetésben megnyilatkozó felfogás a magyar nemzetet csak amolyan néptörzsnek akarja tekinteni, mint a minők Ausztria népmozaikját alkotják, a midőn a magyar nemzetnek államalkotó rendeltetése alapján az őt megillető jogait, jogos igényeit, követelményeit és követeléseit csak amolyan apró nemzetiségi mozgalomnak akarja tekinteni, a melylyel nem érdemes foglalkozni, (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) egy pillanatig sem lehetünk kétségben, hogy eme szellem, eme felfogás ellen nekünk nemcsak egyénileg nemzeti érzésünk egész erejével, de társadalmunk, közvéleményünk, törvényhozásunk együttes, összhangzó megnyilatkozásával is a legerősebb, a legmesszebbmenő ellenállást kell kifejtenünk. (Élénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Az intézményeket, intézkedéseket, törekvéseket és alkotásokat, akár a társadalom, akár a törvényhozás részéről történjenek, nem tudom más szempontból nézni, csak nemzeti, magyar nemzeti szempontból. Nevezzenek ezért szűk látkörünek, korlátolt felfogásúnak, eltűröm. Nem bánom, elviselem., de én előttem a valóság értékével, mint cselekvésemnek, mint működésemnek szintere csak ez a föld, csak ez a magyar föld bir. A mi ezen kivül van, az csak olyan szinpadféle előttem, a minek a jelenségei érdekelnek; mert nem tagadhatom, hogy érdekelnek az emberiség nagy czéljai és törekvései, a melyek a kulminácziót a tudomány és művészet kincseinek összehalmozásából nyerik, hogy szivemet és lelkemet áthatja az egyetemességnek ama felsége, a melyet a kereszténység tanaiban látok kifejezve. De a hétköznapi élet munkái közt reám nézve csak az létezik, a mi magyar és a magyarsággal összefüggésben van. Előttem hangoztathat bárki világmegváltó, nagy, egyetemes jelszavakat és beszélhet világpolgári, közemberiségi törekvésekről és czélokról, engem csupán