Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

3í0. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. 191 ben a törvényhozással, mint egészszel, azt látom, hogy ez szintén egészen téves felfogás. A 11. §-ban az van mondva, hogy ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendó'nek ismertetik el. Ez nem törvényhozási jog, ez intézkedési jog, ez annyit jelent, hogy ő Felsége legfőbb vezére és legfőbb parancsnoka a hadseregnek, és mint ilyent, őt illeti a vezérlet. Mit jelent a vezérlet? Az nem más, mint stratégiai vezetés. 0 Felségét illeti továbbá a vezénylet. Ez nem más, mint taktikai vezetés. Mit jelent a belszervezet ? A hadseregnek stratégiai és taktikai beosztását. Ezek mind oly dolgok, t. ház, melyek ő Felségét, mint a hadsereg legfőbb vezérét illetik, de hogy ő Felsége egymagában ezekre nézve törvényhozási jogot gyakorolhasson, azt ebből kimagyarázni nem lehet.« (Felkiáltások a baloldalon: Ki mondta ezt?) Hodossy Imre igen t. képviselő ur, a kivel teljesen egyetértek ezekben az elvekben és nézetekben. Azért idéztem a beszédét, mert különben ugy tűnt volna fel, hogy talán én másnak az eszméjét akartam magamévá tenni. Ez oly világos magyarázata az 1867: XII. törvényczikknek, hogy nekem hozzáadni valóm alig van. Ebből kitűnik, hogy itt nincs semmiféle felségjog, kitűnik, hogy pláne képtelenség az, hogy még a nyelv meghatározási joga is abban benfoglaltatnék. Át kell most már térnem a mai állapotokra, a melyek folytatásai a múltnak, folytatása azon küzdelemnek, a mely 1844-ben abbanmaradt, 1889-ben felújult és a mai napig folyamatban van. Ennek a küzdelemnek egyszer véget kell vetni, ezzel a küzdelemmel nem lehet hosszasan várakozni. (Helyeslés bal felöl.) Ezért hivtam fel mindjárt önöket, igen t. túloldal, hogy jöjjenek segítségünkre e küzdelemben. Ez a küzdelem megérdemli önöknek a hozzájárulását, készségét is arra, hogy végrevalahára rend legyen ezen a téren. Kimutattam, hogy a magyar nyelvre nézve a küzdelem, a mely itt folyik, nem uj, az visszahelyezési pör. A magyar nemzetnek mindig természetes joga volt nyelvének használatára, mert József császár az ő zsarnoki rendeleteit önmaga vonta vissza és semmisítette meg. A mi ma fel-felvillan a chlopyi parancsban vagy az osztrák Reichsrathban, az még a József császár idejében maga József császár által a kriptába vitt rendeletekből sugárzik ki. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Azok az eszmék, a melyekkel megbukott József császár, ugy látjuk, ma is élnek és a sirból ki akarnak kelni ma is. JSTo hát mi állunk elébük ' és a kísérteteknek útját álljuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Önök azt mondják, szereljünk le, ne folytassuk a harczot, hisz ez nagy gazdasági bajokat idéz elő. Hallom, igy okoskodtak tegnap a székesfőváros közgyűlési termében is, hogy hagyjuk abba. Hiszen mi kérjük önöket arra, segítsenek, hogy abbahagyhassuk. Azt mondják : nagy kár származik ebből. 120 évig szenvedte a kárát az ország ennek. (Ugy van! (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Hát mivel érdemelte e magyar nemzet, hogy 120 esztendő múlva is ugyanazon küzdelmet folytassa, a melyet 120 évvel ezelőtt kezdett, saját nyelvéért a német nyelv ellen? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát az nem kár erre az országra, hogy 120 esztendeig ki volt zárva a hadseregnél saját nyelve használatából? Az nem kár, hogy a magyar ifjak ki voltak és ki vannak szorítva ma is nemcsak az intézetekből, de ki vannak szorítva a katonai pályáról, a mely egy nevezetes pályája minden államnak, minden állam fiainak ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Nem tudom, hogy azok, a kik károkat emlegetnek ezen obstrukczió folytán, elővették-e a czeruzát. Hát vessük össze, hogy ezen szerencsétlen állapotból mennyi kár származott az országra, vessük össze, vájjon nagyobb kár lesz-e abból, ha mi ezt az áldatlan állapotot a jövőre is áthárítjuk, hogy újra kezdjék, de az alatt kárát szenvedjük a magyar nyelv kirekesztésének a hadsereg keretéből. Tessék a számadást megcsinálni és akkor álljanak ide, hogy mi okozunk-e nagyobb kárt? Nem mi okozunk, önök okoznak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Most olvasom, hogy az állami hivatalokból miként bocsátják el azon czim alatt, hogy felesleg van, az ifjakat, dijnokokat, stb. és redukálják a hivatalnokokat, . . . Nyegre László: Kern igaz, meg lett czáfolva! Szederkényi Nándor: . . . mert nagyon sok a várakozó és nagyon terhes ott mindenféle protekczió, a mely az érdemtelenek érdekében is működik. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy a magyarnak már nincs egyéb pályája, mint a hivatalokba menni, a hivatalok ajtain kopogtatni : adjatok tevékenységi kört, adjatok kenyeret. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Ez az egyetlen sorsa a magyar ifjúnak. Azt mondják, hogy menjen az iparos pályára. Hát hol van Magyarországon ipar ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) A mikor azt akarjuk, hogy teremtsünk ipart, akkor azt mondják, nem lehet, mert ismét egy magas helyre mutatnak, hogy fájdalommal emliti ä magas hely, hogy akkor mennyi ideig hiába ólt volna. Iparunk tehát nincs. Erre adni a középosztályu tisztviselő családok vagy középosztályu birtokosok a gyermekeiket nem fogják; oda vinni, a hol meg nem élhetnek, a mikor a ma már rajta működők sem tudnak megélni. Hát odamenjenek nyomorogni ? Szaporítani a nyomorgók számát ? Vagy a kereskedelmi pályára menjenek? Azok is panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.)