Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

340. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. 185 tisztessége, az alkotmány biztonsága, a többi német tartományoktól való függetlensége kívánja, hogy Budán, a fővárosban egy önálló haditanács állíttassák az udvari haditanácstól teljesen függetlenül. Minden katonai intézkedést a magyar katonaságot érdeklőleg ő Felsége az ország nemzeti tanácsa utján fog a haditanácscsal végeztetni.« Tehát már ezen koronázási diplomában egy nemzeti tanács szervezése foglaltatik, a mely a 48-as minisztériumnak mintegy előkészítője volt. Ez független nemzeti tanács, illetőleg kormányzó-tanács lett volna. Itt elő van irva azután, hogy a haditanács ülései miként történjenek, s végtére a következők foglaltatnak benne (olvassa): »A katonaság ugy a király, mint az ország alkotmányára hűség-esküt fog tenni. Ezen nemzeti katonaságnak, a mely 48 lovas- és 11 gyalogezredből fog állani, elhelyezésére még az országgyűlés folyama alatt fog szabály alkottatni. A hadvezérek és főtisztek a kapitányokig a haditanács előterjesztésére a nemzeti tanács utján ő Felsége által neveztetnek ki, de csak született, a hadi ismeretekben jártas, érdemes magyarok legyenek. A kapitányoktól lefelé az ezredtulajdonosokat illeti a kinevezési jog; ide is csak született magyarok nevezhetők ki. Budán katonai nevelő- és tanintézet állíttatik fel a magyar ifjaknak a katonai ismeretekben való gyakorlására és képeztetésérc. A magyar nemzeti katonaság nyelve a magyar, s ez nemcsak a hadi kiképzés, hanem a szervezésnél is, ugy a haditanács intézkedési körében is hivatalos nyelv.« (Egy hang balról: Melyik országgyűlés volt?) Az 1790-iki országgyűlés. Hoíió Lajos: Milyen magyarok voltak akkor! Szederkényi Nándor (olvassa): »A ruházat ugy alakittatik, hogy az hazai termékből, hazai iparágból állittassék elő.« (Zaj a baloldalon.) Az 1790—91-iki országgyűlés rendjeinek ime, ez volt a véleménye, ez volt a kivánsága a magyar hadseregre nézve. Ezt azért mutattam be, hogy bizonyítékul szolgáljon azon felfogás ellen, mely az 1723-iki örökösödési törvényből a közös hadseregnek eszméjét vagy lényegét akarja leszármaztatni, mivel erre nézve a rendek ilyen értelemben soha nem voltak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) íme, az 1790 — 91-iki rendek, a kik 1723-hoz még közel állottak, s talán még olyanok is voltak közöttük, a kik az 1723-iki örökösödési törvény megalkotásánál résztvettek, egy hanggal sem jelentik ki, vagy mondják azt, hogy az örökösödési törvénynek a véderő közösségére, vagy nem tudom mire valami következménye lett volna. 1790 —91-ben tehát a rendek a hadsereget ekként szervezve, annak nyelvét is meghatározták. De most elő kell adnom, hogy ezen koronázás előtti diplomát II. Lipót nem fogadta el, a következőket mondván, — csak röviden fogom előadni — hogy: a mik ezen feltételekben foglaltatnak, ha az ország javára szólnak, majd KÉPVH. HAPLÓ, 1901 — 1906. XIX. KŐIÉT. külön törvényczikkelyekbe fognak bevétetni. Ö a Mária Terézia és III. Károly koronázási diplomájához ragaszkodik és arra hivta fel a rendeket, hogy nyugodjanak meg ebben. A katonaságra vonatkozólag is megnyugtatja a rendeket, mondván, hogy ő Felsége a törvények értelmében »ad mentem legum regni« fogja kezelni a katonaságot, vagyis, t. ház, az 1790 — 1791-ik évek előtt fennállott törvények szellemében. És melyek voltak ezen törvények, t. ház ? Nem a német nyelvet dekretáló József-féle rendelet, mert hiszen azt maga II. József visszavonta, hanem az azt megelőző törvények voltak irányadók, tehát a XVII. és XVIII. században hozott törvények, a melyeknek szelleméből éppen az imént mutattam ki, hogy ezek csak a magyar nyelvre — s nem a német vezérleti nyelvre — rendelkezhettek. Hanem hát a rendek — épen ugy, mint most önök is, t. túloldal, — lojálisak voltak; önök is a lojalitást tartják ma mindenekfelett valónak, mert hiszen abból élnek. (Derültség a baloldalon.) A rendek lojálisán azt mondották, hogy hát jól van, majd külön törvényekbe fogjuk beiktatni a mi kívánalmainkat, a minthogy ilyen törvények később létre is jöttek. De mi történt a magyar nyelv kérdésében ? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Itt mindenekelőtt felhívom különösen a t. túloldalon ülő politikusok és államférfiak figyelmét egy körülményre, hogy belássák, mit cselekszenek akkor, a mikor az 1867: XII. törvényczikk 11. §-át ugy magyarázzák, hogy az jogot ad a Felségnek a nyelv meghatározására. (Halljulc ! Halljuk! a baloldalon.) T. ház! A rendek által megfogalmazott koronázás előtti diplomában van egy igen nevezetes pont, a 22-ik, a mely — latinul olvasom fel — szórói-szóra a következőket mondja: »Xullam linguam peregrinam acleoque nec germanicam pro ncgotiis publicis manipulandis inducemus.« Vagyis: idegen nyelvet — még a németet sem — fog a király többé a közügyekbe behozni. A feltételnek további része igy hangzik (olvassa): »Gondunk lesz, hogy a korona és a királyi ház herczegei megtanulják a magyar nyelvet ós hogy a magyar nyelv ugy a dikasztériumokban, mint a kamarákban és a katonaságnál is alkalmazásba vétessék.« Emiitettem már, t. ház, hogy ez a koronázási diploma akkor igy nem ment keresztül. A rendek ugyanis — a mint előbb jeleztem —azért állottak el a koronázás előtti diplomában foglaltak követelésétől, mert a király kijelentette, hogy azoknak tételei törvényczikkekbe fognak majd illesztetni. Létre is hozatott az 1791—92-ki évi X—XI—XII. t.-cz., a melyek az országnak integritását, függetlenségét, az országgyűlésnek törvényhozói és végrehajtói jogát megállapitják.Ott van az 1790—92. t.-cz.»Delegis24