Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

186 340. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. lativae et executivae potestatis exercitio«, — tehát »a törvényhozói és végrehajtói joggyakorlásáról*, — a mely törvényben ki van mondva, hogy törvényt hozni, megváltoztatni vagy magyarázni csak törvényesen megkoronázott király (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és az általa összehívott országgyűlés együttesen jogosult s azonkivül senki más. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ugy van! Még Ausztria sem! Köroer sem!) De ezt csak meg akartam itt érinteni, mire az imént a figyelmet felhivtam, és ezt ajánlom a t. miniszter uraknak is figyelmébe, a kik, ismétlem, azt vindikálják, hogy ő Felségének joga a nyelv meghatározására vonatkozólag 1867-ben gyökerezik: gondolják meg jól, mit cselekszenek, (Halljuk! Halijuk! a szélsőbal-oldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy megmagyarázhassam a törvénynek igaz értelmét, felolvastam a koronázás előtti diplomának azt a tételét, a melyben a királyt kötelezni akarták arra, hogy jelentse ki, hogy semmiféle magyar közügyben idegen nyelvet, ideértve a németet is — sem a dicasteriumokban, sem a katonaságnál — többé behozni nem fog, hanem igenis a magyar nyelvet fogja használtatni. Ezt az 1790—91-iki XVI. törvónyczikkbe foglalták. Méltóztassék meghallgatni, Kimondatik ezen t.-czikkben : (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) — ezt is először latinul olvasom fel, azután magyarul — (Halljuk! Halljuk!) »Sua Majestas Sacratissima de non introducenda pro negotiis quibuscunque lingua peregrina SS. et. 0. securos reddit«, magyarul: biztosítja a rendeket arról, hogy semmiféle közügyben idegen nyelvet behozni nem fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Értik-e, hogy mi ez ? És a midőn önök ő Felségére ruházzák az 1867: XII. t,-cz. magyarázatával a nyelv jogának meghatározását, tudják-e : mit cselekszenek? Bsküszegésre kényszeritik ő Felségét, de itt ennek a felelőségét nem vállalják magukra, hanem egyszerűen ráruházzák ezen jogot. Hiszen ezen törvény értelmében ő Felcége, ha csakugyan ő gyakorolja ezt a jogot, esküszegést követ el, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert az 1867-ik évi koronázási diplomában benne van az, hogy ő Felsége minden fennálló törvényt — kivéve az 1222-iki törvénynek ellenállási záradékát — meg fog tartani, a mi azt jelenti, hogy még az 1222-iki törvényt is megtartja. Ennélfogva tehát meg kell tartania az 1791: XVI. t.-czikket is, (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) a melyben ki van mondva, hogy az ország semmiféle ügyeibe semmiféle idegen nyelvet behozni nem fog. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos : Élő törvény ! Szederkényi Nándor: Igenis, t. ház, az 1790—1791-iki törvények döntöttek a magyar nyelv joga felett a katonaságnál is; e jogot törvényczikk határozta meg, a mely kötelezi ő Felségét is. Az előbb ismertettem, hogy a rendek milyen felfogásban voltak a magyar hadsereg szervezetére és szervezésére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Ez törvénybe igy valóban nem ment. Miért? Mert a királyi leiratokban azt adták tudtul a rendeknek, hogy a katonaságra nézve, a hadseregre nézve már az országgyűlés által kiküldött regnikoláris deputáczió kidolgozott egy tervezetet. Az 1715. évi országgyűlésen, a melyen az u. n. álló hadseregről szóló törvényeket alkották meg, a rendek egy küldöttséget, regnikoláris deputácziót biztak meg azzal, hogy az dolgozza ki a magyar hadseregnek és az egész hadseregnek rendezésére és az adózási viszonyokra vonatkozó tervezetet. El is készítették, be is terjesztették az 1723. évi törvényhozás elé. Ebben a tervezetben ugyanaz mondatott ki, a mi 1790-ben, hogy t. i. a magyar hadsereg önálló és független a bécsi haditanácstól. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem akarom itt most ezeketismételni, mert hiszen ez már az 1790 —91-iki koronázási diploma követelménye folytán már mintegy túlhaladott álláspont volt. 1790—91-ben azt vitatták, hogy miután már van egy ilyen tervezet, ezt át kell most tanulmányozni, tehát a rendek most küldjenek ki egy ujabb regnikoláris deputácziót a hadseregnek, katonaságnak, az adózási viszonyoknak stb. rendezésére. A rendek ezt belátták, hogy bizony ezt a nélkül nem lehet megcsinálni, kiküldtek tehát ujabban egy deputácziót. így tehát a katonaságra nézve megnyugodtak ő Felségének azon kijelentésében, hogy ad mentem legum regní: az ország törvényei értelmében fog addig is kezeltetni. És megnyugodtak abban a 16. törvényezikkben, hogy az ország semmiféle ügyeiben nem fog idegen nyelv alkalmaztatni. Az 1790—91-iki országgyűlés nagy dolgokat vitt véghez, azokat ismerjük a törvényekből is és a történelemből is. De bekövetkezett hirtelenében II. Lipótnak halála és igy trónváltozás állott be. Következett Ferencz, akkor ismét koronázó országgyűlést tartottak. De akkor a franczia háború lángjai magasan lobogtak és a lángok már a Habsburg-ház örökös tartományait égették. Miután a koronázott király előállott, hogy családja és trónja a franczia háború által nagy veszedelemben forog és felhívta a rendeket, hogy jöjjenek segélyére, — ott van, gondolom, a második törvényezikkben az az ügy előadva. — a rendek ismét lojalitással siettek az uralkodóháznak megadni azt, a mit kivänt. Midőn a rendek a katonaságra nézve a nemzet kívánságait előadták, azt vitatták, hogy várják be, mig a regnikoláris deputáczió elő fogja terjeszteni a munkálatot, sakkor fog ebben kimerítő intézkedés történni; addig is azonban ismét kijelentette Ferencz is, hogy a magyar katonaságnál tisztekül csak magyarokat fog alkalmazni. A franczia háború következményeit tudjuk. Ismerjük Magyarországnak rendithetetlen lojalitását is. Minálunk azt a régi közmondást, hogy: inter arma silent musae, ugy értelmezték,