Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

184 Skö. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. nek védelmét a magyar seregekre bízták. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ezekben a századokban tehát nem fog senki nyomot találni arra, hogy a német valami tért foglalt volna el a hadsereg vezényleténél. De menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Hát a XVII. század elején, a mikor már magyar ezredek alakíttattak; vagy ott van Mária Terézia alatt az 1741: LXIII. t.-cz., a melyben a mai fennálló ezredkeretek alakíttattak, azoknak beiszervezete rendszereztetett, azoknak élelmezéséről, beosztásáról, a tisztek kinevezéséről intézkedés tétetett. Vájjon ezeknek az akként rendszerezett ezredeknek a nyelve német, vagy zászlaja fekete-sárga, vagy jelvénye a kétfejű sas volt? Van-e olyan hisztorikus, a ki ezt merné állítani, van-e olyan politikus, a ki ezt merné mondani? (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) A negyvenes években a rendek követelték, hogy állíttassák vissza a magyar nyelv az ezredekben, ugy a mint volt az örökösödési háborúig, és rámutattak arra, hogy az örökösödési háborúig a magyar ezredekben, a magyar seregekben a vezényleti és az intézkedési nyelv a magyar volt. Ezekre támaszkodva állítom azt, hogy az a pör, a melyet mi folytatunk most, nem uj jogért támadt; az egy régi pör, ugy lehet nevezni, hogy visszahelyezési pör, a magyar nyelv jogának visszaszerzéséért, ugy a mint volt a XVII. században az örökösödési háború előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Bebizonyítani akartam ezekkel, hogy a XVII. század előtt semmiféle okmány, semmiféle bizonyíték nincsen arra, hogy azok a magyar seregek, azok a magyar ezredek, azok a magyar telekkatonákból összeszervezett királyi bandériumok más nyelven, mint magyarul vezényeltettek volna. Ha ez igy van, bát akkor nem volt-e joguk a rendeknek a XIX. században visszakövetelni ezt az állapotot, a melyet József császár önhatalmúlag rontott meg és rendeletével törölt el, és a melynek helyébe behozta a német nyelvet Magyarország összes ügyeibe és összes intézményeibe? A visszahelyezési port József alatt kezdették és folytatták. A rendek sikert is értek el, mert József császár visszavonta minden rendeletét, visszavonta tehát a német nyelvre vonatkozó rendeletet is. Bekövetkezett 1790-ben Lipót trónörökösnek trónrajutása. A rendek ekkor elhatározták, hogy oly intézkedéseket fognak tenni, hogy ily állapotok, a milyenek voltak a József-koriak, melyek a nemzet jogait letiporták, többé ne következzenek be. Tanácskoztak, egyhangú határozatokat hoztak, a melyekben megállapították azon elveket, a mely elvek mellett hajlandók voltak Lipótot megkoronázni. Azon elveknek hosszú pontozatai közül itt csak röviden ismertetem azokat, melyek tárgyamhoz tartoznak. Egy koronázás előtti diplomát állapítottak meg, a mely koronázási diplomára kellett volna II. Lipótnak megesküdnie. A rendek akkor a magyar hadseregre vonatkozólag a következőket iktatták e koronázás előtt tervezett diplomába. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »13-ik feltétel, ígérjük és fogadjuk« — ezt t. i. a megkoronázandó volt mondandó — »hogy a magyar hadi főparancsnokság egészen született magyarokból, főleg birtokos nemesekből rendszeresittetik a nádor elnöklete alatt, a mi törvény szerint is megilleti, a más tartományaink hadi tanácsától, ugy minden udvari és tartományi dikasztériumainktól függetlenül, egyedül királyi felségünk alá rendelve, teljesen elkülönített fegyvertárral és ugy az ország és kapcsolt részei alkotmányának, mint nekünk fognak most és a jövőben hűségesküt tenni.« »14. feltétel. Miután az állandó magyar katonaság, telekkatonaság fentartási alapjára rendszerezve, kiválókig az alkotmány, a király és Magyarország védelmére alakíttatott, ennélfogva minden magyar gyalog- és lovas-ezred, hasonlókép a várbeli és minden néven nevezendő katonai hatóságok ünnepélyes esküt tesznek nemzeti tisztjeik kezébe, az évi szemlék alkalmával az alkotmányra, az ország törvényeire nekünk és törvényesen megkoronázott utódainknak. Igazságosnak ismerjük el, hogy ennek mielőbb eleget tegyünk és ígérjük, hogy a magyar sereg, mind a végvárak katonasága élére, mind az összes katonai főtisztségekre az országban és kapcsolt részeiben magyar szülötteket alkalmazunk. 15. feltétel. Az országgyűlés beleegyezése nélkül sem állandó, sem várbeli katonaságot az országból ki nem vitetünk. Ha a körülmények ugy kívánják, az ország kormánya beleegyezésével, országgyűlés nélkül is szabad lészen nekünk többi örökös tartományaink védelmére az állandó magyar katonaság felét fordítani oly módon, hogy midőn az országnak külső vagy belső biztonsága kívánja, hasonló arányban fogunk az örökös tartományokból segélyt nyújtani. A midőn azonban ezen idegen katonaság az országba jön, még a határon azon megye küldöttei előtt e czélra előírandó esküt tesz, és csak ennek letétele után tarthat igényt az élelmezésre; és míg itt marad, évenkint ezt megújítani tartozik.« Holló Lajos: Ez más programm volt, mint a mostani szabadelvű párté! Szederkényi Nándor: Ez a koronázás előtti diploma lett volna. Azután fogalmaztak a hadsereg szervezésére nézve egy másik, következő intézkedést (olvassa): »Miután az országnak belső és külső biztonsága a haza javáért élnihalni kész katona erejében van és igy az országok fenmaradása épen ugy, mint az uralkodó nép java a katonaság ereje és hűségétől függ, a Karok és Rendek joguknál fogva a haza és a nép üdvére a magyar katonaság rendelkezésére a következőket határozzák: A magyar nemzet