Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

340. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. 183 hivta össze, a melyben alkotmányos eljárással akarta őket biztatni és a borongó kedélyeket ezen az utón akarta lecsillapítani. Ez azonban csakhamar czéltalannak bizonyult és pár hónap múlva a császár odanyilatkozott, hogy belátja, hogy mindaz, a mit tett, hibás lépés volt és mindent visszavon. 1790 január 28-án azután a következő végrendeletszerü intézkedést tette: »Ily körülmények közt, — már t. i. hogy csalódott mindenben, — a fél tett semmit sem ér. Hogy elejét vegyem a magyarországi és az erdélyi rendek panaszainak, minden, uralkodásom alatt kelt általános rendeletemet eltörlöm és azon állapotba helyezem vissza az országot, a melyben a boldogult császárné és királyné alatt volt.« A koronát azután visszavitette, kilátásba helyezte, hogy magát megkoronáztatja, de a halál végett vetett az ő kibékülési kísérletének, és mindezt utódja, II. Lipót hajtotta végre. Holló Lajos: Megtört a nagy Habsburgmakacsság akkor is! Szederkényi Nándor: íme, t. túloldal, azért voltam bátor felolvasni, hogy ha önökben él a lojalitás az uralkodóház iránt, igyekezzenek odahatni, hogy az uralkodóház minduntalan ne kényszerüljön ilyen vallomásokkal következetességét megczáfolni, hiszen nemcsak abban áll a lojalitás, hogy kedvtelést csináljanak a koronának, hanem abban is, hogy azt, a ki iránt lojális vagyok, ne juttassam abba a helyzetbe, a mely ilyen következetlenségekkel jár. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) íme, eltöröltetett a német nyelv is, mert kimondta önönmaga, hogy »eltörlöm minden általános rendeletemet.« Altalános rendelet volt, hogy a német nyelv az iskolában és minden intézményben uralkodó és hivatalos nyelv legyen. Ez ekkor eltöröltetett és visszaszállittatott a régi állapot. Mi volt a régi állapot a nyelv dolgában? Nem tudom, kezdjem-e a XIV., XV. és XVI. századnál, vagy előbbre menjek vissza, az Árpádok idejére és onnan mutassam ki, hogy az x^rpádházbeli királyok nem beszéltek saját seregükkel németül ? Vagy Nagy Lajosról, az Anjouk koráról feltehetik-e önök, hogy azok a királyok az ő bandériumaikat német nyelven szervezték és vezették? Vagy Mátyásról és a későbbi királyokról feltehető ez? Jövök a mohácsi vész utáni korszakra. Vegyük I. Ferdinándot, a Habsburgház első királyát. Talán az s magyar országgyűlés által kiállított sereget németül vezényelte, vagy az általa behozott idegen hadak németül vezényeltettek ? Nem mondom, hogy a Németország különféle helyeiről összegyűjtött Landskneehtek nem beszéltek németül, de hogy azok a wallonok, a világ minden részéből összejött kalandorok, a kiket nem a lelkesedés hozott ide ezen országba a Habsburg-ház érdekeit védelmezni, hanem a kalandvágy, a zsákmány, nem németül vezényeltettek, az bizonyos. Ezek a hadcsapatvezetőkkel, a kik felfogadták őket, végigjárták az országot. Nézzék meg önök az 1670 — 75. évi országgyűlés irományait, ott vannak a panaszok azon vérlázító tettekről, melyeket az idegen katonák itt az országban véghezvittek. Nyomukban pusztulás és vér — igy kiáltottak fel az országgyűlésen. — Rosszabbak a töröknél és rosszabbak a tatárnál ! Hát ez volt a német vezénynyelvcn vezetett hadsereg ? Ez az, a melyet ősi felségjog állapított meg? Hiszen ezeket az országgyűlés az országból mindig kivitetni rendelte; törvényczikkek vannak, melyek követelik, hogy az idegen katonaság bizonyos idő alatt kivitessék az országból, sőt van törvény, a mely erre három évet szab meg. Ismétlem: a világ minden részéből összejött csavargók, zsebrákok, kondottierik, vallonok, a magyar históriának ezen kegyetlen állatai, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a kik ide betörve, illetőleg királyi hatalommal behozva segélyünkre, ennek az országnak rendkívül sok kárt tettek, sőt sok vesztett csatánk ezeknek és a németül vezényelt és német belszervezettel biró .hadseregek istentelenségének, lelkiismeretlenségének és egyéb gazságainak volt tulajdonitható. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vagy a XVI, században, a Bethlenek és a Rákócziak idején s a mikor a Thurzók, a Forgáchok, a Batthyányak nádorsága alatt állott a hadsereg, — hiszen ott van az 1551 : I. és az 1618 : IV. t.-cz., a mely kijelenti, hogy az országban lévő minden sereg, akár idegen, akár nemzeti legyen, a nádor fenhatósága alá tartozik, —• vagy az a magyar nemzeti sereg, a melyet a telkek után az országgyűlés szavazott meg, mindezek talán németül vezényeltettek? Ki merné azt önök közül állitani ? Ha van valaki: álljon elő bizonyítékokkal! En bizonyítékokkal tudok eló'állani arra nézve, hogy azok magyarul vezényeltettek. Vagy talán Losonczy, a temesi hős, Dobó, az egri hős, Szondy vagy a Zrínyiek német nyelven vezényelték azt a sereget, a melyeknek élén a nemzeti dicsőségnek, a hősiességnek olyan példáit mutatják, a milyeneket a világ keveset tud felmutatni? Hát hol van a XVI. században a német nyelv, vagy a német jelvény, a kétfejű sas, vagy a fekete- sárga zászló ? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szederkényi Nándor: Mutassanak nekem valami adatot arra nézve, hogy a sárga-fekete zászló, vagy a kétfejű sas akkor már használatban volt! De hogy a nemzeti szin használatban volt, azt én be tudom bizonyítani, mert ott vannak a várszámadások, ott van Eger kapitányának számadása, a melyben olvasható az illető tétel, hogy mennyi vörös, mennyi fehér, mennyi zöld szövetet vásároltak zászlóknak. Ez tehát világosan mutatja, hogy már akkor a nemzeti zászló lobogott a várfalakon, a melyek-