Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

338 országos ülés 1903 november 17-én, kedden. 131 tudjuk, hogy mindezekből nagy és kiszámíthatatlan közgazdasági károk származhatnak az országra, de ha a magyar nemzet és a magyar állam az önök politikája következtében egészen megszűnik, akkor azt többé közgazdasági, nemzetközi szerződések, t. miniszterelnök ur és t. többség, nem fogják megteremteni soha, mert akkor már szóba sem fognak többé állani eszel &z országgal és ezzel a nemzettel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalira.) Azt mondta egyik közbeszólásában a t. miniszterelnök ur, hogy hiszen, ha az ő jóindulatához fordul valaki, akkor kellemesen fog csalódni. Hát a miniszterelnök urnak tudnia kell, ő bizonyaiba nagyon jól is tudja, hogy a magyar nemzet az ő jóindulatához csakugyan hozzáfordult és hozzáfordul azért, hogy az ő óhajtásainak, kívánságainak, a melyek a nemzeti jogoknak érvényesitését czélozzák, szerezzen érvényt. Hát mutassa meg a t. miniszterelnök ur, hogy szivében és lelkében közelebb áll a nemzethez, mint a hatalomhoz, és szivesebben helyezkedik kontaktusba, együttes működésbe a nemzettel, mint ragaszkodik ahhoz a hatalomhoz, melyet mint miniszterelnök kezében tart. Legyen meggyőződve a t. miniszterelnök ur, hogy örökre le fogja maga iránt kötelezni a nemzetet, mert akkor, ha azokat a kívánságokat, a melyeket a nemzet nevében erről az oldalról felállítottak, teljesíteni akarja és tudja, akkor igenis Magyarországot bevezette az igazi függetlenségnek az útjába, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a szabadelvüség és a nemzeti eszméknek zászlaja, alatt fog küzdeni, de azon szabadelvüségé alatt, mely számol az élet gyakorlati igényeivel, és azokat a kérdéseket igyekszik megoldani, melyeknek megoldását a nemzet gyakorlati érdekei valóban szükségessé teszik és a melyek a megoldásra megértek. T. képviselőház! Egy esztendő óta vívjuk a harczot a nemzet jogaiért a katonai ügyek terén. Hát azt gondolom, hogy ha van Magyarországnak közkérdése, a mely a megoldásra megérett, akkor ez az, a melynek megoldása elől kitérni nem lehet és nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök urnak és a kormánynak kötelessége, hogy legelső sorban a legjobban megért kérdéseket oldja meg, akkor ne akarja ezt a kérdést továbbra kitolni azért, hogy azok a keserű érzetek, a melyek ennek a kérdésnek tárgyalása folyamán csakugyan befészkelték magukat az emberek millióinak szivébe és lelkébe, ott honoljanak tovább és kiirthatatlan gyökeret verjenek a nemzet és az uralkodó kiszámíthatatlan kárára. Hiszen önök mindig arra hivatkoznak a t. túloldalon, hogy mi tulajdonképen a király elleni küzdelmet folytatjuk. Szerencsétlen politikája volt a kormánynak, midőn ugy állította fel a kérdést, hogy nemzet és király áll egymással szemben. ISTem igaz, t. képviselőház! Igenis, a nemzet szemben áll a kormánynyal, azzal a kormánynyal, a mely, miként elődei, maga sem tud és nem akar érvényt szerezni Magyarország függetlenségének. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) De minket a mi önérzetünk, állampolgári és törvényhozói kötelességérzetünk egyenesen kötelez arra, hogy ha kívánságaink vannak a nemzet nevében a királylyal szemben, azt az illetékes helyen nyílt férfiassággal meg is mondjuk. A nyílt, őszinte szó egyáltalában nem támadás a koronás király ellen, mert hiszen ha ő megtudja a nemzet óhajtásait, sokkal inkább megteheti mindazon intézkedéseket, a melyek a trónnak és a hazának egyaránt üdvére és boldogulására vezetnek, mint akkor, hogyha — a mi, fájdalom, Magyarországon 67 óta következetesen történni szokott, — a nemzeti óhajtások és kívánságok felől fel nem világosittatik. Csak igy történhetett meg, hogy ő Felsége a nála kihallgatáson jelentkezett államférfiaknak . , . B. Kaas Ivor: Cselszövőknek ! Babó Mihály: . . . feltette a kérdést: hol voltak önök 35 esztendőn át, miért nem szóltak ezekről egy szót sem eddig? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldolon.) Őszinte, nyilt, férfias politikai megnyilatkozásokat tettek-e azok, a kik 1867 óta vezették a nemzetet? Ha a király jogosult volt ilyen nyilatkozatot tenni, akkor abban teljesen elitélte azokat a férfiakat, a kik a nemzet ügyeit 35 esztendőn át vezették. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur: »Első kardinális irányelvünk a szabadelvüség, a másik a nemzeti szempont, a magyar nemzeti politika igénye. Mert a magyar nemzet ereje fokozásának, nevelésének és fejlesztésének igénye, a magyar nemzeti állam teljes kiépitósének igényei háttérbe nem szorulhatnák egyetlenegy fontosabb kérdés megoldásánál sem.« Ez tökéletesen igaz, és igy is kellett, hogy legyen. Azonban mi a t. miniszterelnök urnak és a t. kormánynak kötelessége? Ha csakugyan minden fontosabb kérdés megoldásánál érvényesülni kell a nemzeti szempontnak, akkor az első dolog az, — a miért mi egy esztendő óta küzdünk már, — hogy azok a követelmények a katonai kérdés terén is érvényesíttessenek. T. képviselőtársunk, Pap Géza és a túloldalról közbeszólólag mások is többen tették meg azt a kijelentést, hogy ők is akarják ezt. Sőt a t. előadó ur is azt mondta, hogy »a mit önök akarnak, t. ellenzék, azt mi is akarjuk.« Ha tehát önök is azt akarják lényegileg, a mit mi, akkor a kötelességteljesítés szólítja önöket is, hogy ezt az alkalmat el ne szalajtsák. Akkor önöknek kötelességük, hogy a katonai kérdéseknél ezeket a nemzeti követelményeket már most megvalósítsák. Mert ez, ismétlem, kétségbevonhatatlan érdeke a nemzetnek és az uralkodónak egyaránt. 17*