Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 nyer.« A »Wiener Allgeroeine Zeitung« arra emlékeztet, hogy a király Stranszky képviselőnek azt mondta: »Hadseregemen nem tűrök változtatást!« A »Neue Ereié Presse«, az osztrák kormánynak és Körber urnak félhivatalos lapja a hadiparancsban legfontosabb politikai kijelentését látja a koronának, a melyet a magyar válság kezdete óta tett. »A császár álláspontját a hadsereget illetőleg táplált nemzeti követelésekkel szemben tisztán körvonalozó manifesztum a magyar ellenzéknek és ezentúl az összes többi pártoknak szól, a melyek a hadsereg egységes épületét nemzetiségi emeltyűk alkalmazása által megrendíteni törekesznek.« A »Frerndenblatt« végül, a külügyminiszter félhivatalos lapja, azt irja : »Mély megrendüléssel fogják a birodalom népei ezeket a szavakat tudomásul venni.« Tessék figyelni, a birodalom népei! »Mély megindulással és egyértelmű helyesléssel, mert sulyos és aggasztó gondoktól könnyebbül meg mindazoknak a szive, a kik eddig a hadsereg egységét, a monarchia dicsőségét és nagyhatalmi állását féltve, panaszkodtak. A császári hadiparancs ezt az intézményt, mely a birodalomnak minden zavarban és veszedelemben szilárd támaszát képezte és a jövőben is képezni fogja, véglegesen biztosítja. A legfelsőbb badur adja tudtára csapatainak, hogy a hadsereg egy és szervezete egységes marad. Az állam legfőbb instancziája szólalt meg, az az instanczia, a mely magasan áll az összes pártok felett és a mely magát a birodalmat inkarnálja. A mai Daptól fogva a birodalom legvitálisabb érdekeire nézve nincs többé kishitűség és a jövőbeli politikai fejlődést illetőleg a birodalom mindkét fele részére állandó előfeltételeket és megváltoztathatatlan állapotot teremtett.* Nos, t. képviselőház, a kinek még kételye volt eddig, annak ezen nyilatkozatok után többé kétsége nem lehet. (Igaz 1 Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Ezekből világos, hogy a chlopyi hadiparancs és önöknek ezen hadiparancsot teljesen fedő programmnyilatkozata tisztán az összbirodalom eszméjét, az egységes birodalmat, az egységes hadseregnek az eszméjét szolgálja. Nem tudom, hogy ki volt a hadiparancsnak tollbamondója, de kétségtelen dolog az, hogy akárki volt, egy nagy bűnt követett el akkor, midőn hozzájárult ahhoz, hogy szembehelyezkedjék az alkotmányos király az alkotmányos nemzettel, és midőn ezen parancs szövegébe oly kifejezéseket helyezett, a melyek egyenesen törvénykönyvünkbe ütköznek, melyeknek ott gyökerük nincs, s melyek a törvénykönyvben elfoglalt álláspont határozott megtagadását képezik: »Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem ez erős hatalma.« Egy mondatban hány alkotmányba ütköző dolog! Hol van megírva, honnan tűnik ki törvényeinkből, hogy egységes a hadsereg? Sehol és soha. Ez az, a miért küzdöttünk mindig és küzdöttek 1867-ben az önök elődei is, mert november 16-án, hétfőn. 107 nem engedték, hogy törvénybe vétesBék ez a kifejezés »egységes hadsereg«, hanem az, hogy magyar hadsereg, mint az egész hadsereg kiegészítő része, s ennek belszervezete, vezérlete és vezénylete legyen egységes, s mint ilyen az alkotmányos fejedelmi jogok közé felvétessék. Ugyanabban a mondatban azt is mondja: »hadseregem«. A magyar alkotmány szerint a hadsereg nem a király hadserege, hanem a nemzet hadserege. (Igaz! Ugg van! a szélsölialoldalon.) A király a hadsereg fővezére és mint ilyennek vannak neki törvényben megadott, a nemzet által reá átruházott alkotmányos királyi jogai. Kétségtelen alkotmányjogi tétel, hogy midőn kivételes jogokról van szó, ennek magyarázata mindig megszorító értelemben veendő, de önök a helyett, hogy ezen kiváltságos jogot megszoritóan magyaráznák, olyat is magyaráznak bele, a mi abban nincs és nem volt soha. A mint az imént mondottam, azt az óriási reszenzust, elkeseredést, melyet a hadiparancs Magyarországon okozott, és melynek tünetei voltak a Struchly és Eoruaanek tiszt urak fellépései, reparálni akarták, hogy lelkiismeretességüket kimutassák és ez, ugy látszik, sikerült is. Mivel nyugtatták meg önöket? Azzal, hogy ugyanazt, a mit e hadiparancs alkotmányellenesen a hadsereg fővezére utján enuncziált, ugyanazt majdnem szórói-szóra ismételte alkotmányos formában az alkotmányos király leirata saját miniszterelnökéhez. Kétségtelen dolog az, hogy a Héderváryhoz intézett királyi leirat egészen azt az álláspontot fedi, a mely a chlopy-i hadiparancsban kifejezésre jutott. Az első és főkelléke minden olyan nyilatkozatnak, trónbeszédnek, vagy feliratnak, mely arról az utolérhetetlen magasságban lévő székről elhangzik, mely székhez a pártliullámoknak csapódniuk nem szabad, mely szék mindenkor, minden viszonyok közt tisztán, érintetlenül kell, hogy megőriztessék mindenki által, ki e nemzethez és annak jövőjéhez ragaszkodik, az, hogy sohase mondjon mást, mint törvényest, mint alkotmányost és soha mást ne hangoztasson, mint olyat, a mi igaz is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a/.t a leiratot nézzük, a mely gróf Khuen-Héderváry Károly volt miniszterelnökhöz intéztetett, azt látjuk, hogy ebben olyan foglaltatik, a mi, — fáj kimondanom, de ugy van, — nem igaz. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalolclalon.) Azt mondja ugyanis (Olvassa): »A mint mindenkor szigorúan őrködtem affclett, hogy az ezen . törvény alapján elvállalt kötelezettségek minden oldalról becsületesen és lelkiismeretesen teljesíttessenek. . .« (Zaj és derültség a szélsöbalolclalon.) Barta Ödön : Minden más oldalról! Nessi Pál: »...ezenképen el vagyok határozva az engem megillető jogokat is csorbítatlanul fentartani és utódaimra érintetlenül átszármaztatni*. 14*