Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 nem szabad, okozta a ehlopyi hadiparanes és a királyi leirat, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen 1903. évi április hóban, midőn pártom nagynevű vezére, Kossuth Ferencz egy indítványt tett itt, ez a párt megelégedett volna az ujonczlétszám felemelésétől való elállással, megelégedett volna azzal, ha a kormány beterjeszti a rendes njonczlétszámról szóló javaslatokat. Az urak ezt nem fogadták el és ekkor kezdődött a nemzeti mozgalom, ekkor jöttek sorba a kívánságok, mig végre ezen kívánságok kijegeczesedtek, ezen kívánságok csúcspontja eléretett a nemzeti nyelv követelésében. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Még a tavaszszal, a nyár elején, sőt a nyáron is lehetett volna ebben valami megoldást találni, mert a dolog nem volt élére állítva és lehetett volna valami kompromisszumot létesíteni a nyelv dolgában is, de ma, a ehlopyi hadiparancs és a királyi leirat után már kompromisszumnak ebben a kérdésben helye nincs; ebben a kérdésben csak_ vagy győzni vagy a kérdéssel bukni lehet. (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Holló Lajos: Bukni pedig nem lehet, tehát csak győzni kell! Nessi Pál: T. képviselőház! Az igen t. bonvédelmi miniszter ur, valamint a miniszterelnök ur is legutóbbi beszédében ellenünk ezen javaslat megszavazása, illetve keresztiilbocsátása érdekében a hároméves katonák ügyével érveltek. Hát én a keztyüt felveszem ebben a kérdésben és ki fogom mutatni, legalább igyekezni fogok kimutatni azt, a mit én, mint igazságot érzek és hirdetek, hogy a három évet kiszolgált katonák bentartása alkotmányellenes és törvényellenes, (ügy van! ügy van!a szélsőbaloldalon.) Ha sikerül ezt kimutatnom, akkor, azt hiszem, elesett ez az indok, a melyet velünk szemben, ellenünk akarnak kihasználni, a mely azonban teljesen jogosulatlan álláspont már csak azért is, mert hiszen mi számtalanszor adtuk jelét és mutattuk ki akaratunkat, hogy ezen hároméves katonákon segítsünk, azonban a t. túloldal volt mindenkor az, a mely ezen kifejezett jó szándékunkat és akaratunkat meggátolta, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mutatok egyébre, mint két pontra. Az egyik az, hogy mikor a kormánykrizis volt, néhányszor összehivatták a képviselőházat csak azért, hogy a hároméves katonák ügyét szóvá tehessük és határozatot hozhasson a ház, a mely határozat a közös hadügyi kormánynak direktívául szolgálhasson. Azonban a háznak akkori t. elnöke a többség beleegyezésével a házszabályokba kapaszkodott meg és azok téves magyarázásával megakadályozta azt, hogy mi ezt a kérdést itt vita tárgyává tehessük és ezen kérdésben határozatot hozhassunk. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A másik a szatmári kérvény sorsa. Hiszen a mikor Szatmár városa kérvényezte azt, hogy november 16-án, hétfőn. 95 a hároméves katonák sorsában a szabadonbocsátás kérdésében a ház határozzon, a ház egyhangú határozattal fogadta el az ezen padokon felmerült indítványt, hogy a legelső érdemleges ülésen a szatmári kérvény tárgyaltassék. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) És ime, t. képviselőház, az a többség, a mely akkor megszavazta azt, később leszavazta a saját indítványát és nem engedte, hogy ezen kérvény tárgyaltassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi tehát mindent elkövettünk, a mi tőlünk, kisebbségtől telik, hogy ezen szegény emberek sorsán segítsünk, de a túloldali paciokon ülők mindig megakadályozták legjobb szándékunkat és akaratunkat. (Igaz! ügy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Még a határozatukat is megmásították. Nessi Pál: De nézzünk már most, t.képviselőház, a kérdésnek a szemébe. A véderőtörvény 8. §-a azt mondja, hogy a szolgálati kötelezettség a közös hadseregben három esztendő. Ez megegyezik minden korábbi véderőtörvényben foglalt rendelkezéssel. A szolgálati kötelezettség három esztendő, ezt hangsúlyozom, mert a fősúly ezen fekszik. (Halljuk ! Halljuk !) Mert a mi véderőtörvényünkben és a véderőtörvény végrehajtására vonatkozólag kiadott utasításban a szolgálati idő és a szolgálati kötelezettség, a Dienstzeit és a Dienstpflicht, oly ügyesen van összeszőve, oly ügyesen van összegabalyítva, hogy ott más, mint a ki azzal szakszerűen foglalkozik, magát soha kiismerni nem fogja. Már most abba kapaszkodnak, hogy azonban az 1889 : VI. t.-cz. 8. §-ának végső bekezdése azt mondja, hogy a szolgálati idő végződik pedig minden szolgálati kötelezettségi viszonyban azon év deczember 31-én, a melyben az illető szolgálati kötelezettség eltelt és hivatkoznak az 52. §. második bekezdésére, a melyben az van, hogy a sorhadból a közös hadsereg tartalékába, ebből a honvédségbe és a közös hadsereg póttartalékából a honvédség póttartalékába való rendes áthelyezés a népfelkelési kötelezettség fentartása mellett, elbocsátás stb. a törvényszakasz szerinti szolgálati kötelezettség eltelte után évenkint deczember 31-én foganatosittátik. Ebből azt vélik kiolvashatni, hogy mert az adminisztratív áttétel az év végén történik, ennélfogva a szolgálati kötelezettség is addig tart. Ez, t. képviselőház, egy teljesen téves törvénymagyarázat volna. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) És én nem ismerem el a hadügyminiszternek jogosultságát arra, hogy e törvényt magyarázza, mert a törvénymagyarázáshoz jogosultsága csak annak van, a ki a törvényt hozta, tehát a törvényhozásnak önmagának. (Igaz! ügy van! a szélsöbalóldalon.) De, t, képviselőház, hogy mennyire nincsen igazságuk, mutatja az, hogy a 8. §. első bekezdésében expressis verbis az van, hogy a szolgálati kötelezettség három esztendeig tart. Három esztendeig és egy nappal sem tovább. Ezt semmiféle logikai ugrással,