Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

96 337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. semmiféle törvényfélremagyarázással elcsavarni nem lehet. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, találtam én a véderőutasitásban két olyan pontot, a mely megerősíti ezt a mi álláspontunkat. Találtam én két paszszust, a mely világosan megmondja, hogy nekünk van igazságunk. (Halljuk! Halljuk !) Ugyanis az utasítás második részének 8. §-ában azt mondja az utasítás, hogy »a tényleges szolgálatból való kilépésnek és a tartós szabadságolásnak, tekintet nélkül a tényleges szolgálat megkezdésének idejére, azon év általános legénységi változása alkalmával van helye, a mely év deczember 31-ikével az illető a tartalékba való áthelyezésre igényt nyert.« A másik pedig az utasítás második részének 29. §-a, a mely azt mondja, hogy a hadsereghez tartozóknak a sorhadból a tartalékba való áthelyezése elvileg közvetlenül a sorhadi, illetve a tényleges szolgálati kötelezettség eltelte után történik. Összevetve ezt a két szakaszt a 8. §. első bekezdésével, világos, hogy a három évet kiszolgált katonák ezen három esztendő eltelte után azonnal tartósan szabadságolandók és az év végével adminisztratív utón a tartalékba helyezendők. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt semmiféle logikával elvitatni nem lehet. De nézzük meg az egész törvény szellemét. Valahányszor a törvény a szolgálati kötelezettség meghosszabbítását kívánja, azt mindig külön felsorolja. Ott van pl. a törvény azon rendelkezőié, a mely büntetésből hosszabb szolgálati kötelezettséget állapit meg. Világosan megmondja, hogy a ki megszökik, ha önként jelentkezik, egy évet, ha nem jelentkezik önként, két évet tartozik utánaszolgálni. Egyéb rendelkezések is vannak, de minden egyes alkalommal expreasis verbis megmondja a törvény a következményeket és megmondja, hogy a szolgálati kötelezettség mikor hosszabbitandó meg. Mert egészen más dolog a szolgálati idő és más a szolgálati kötelezettség. (Helyeslés a szélslioaloldalon.) Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a véderőtörvény ugy intézkedik, hogy mindazok, a kik október 1-éig besoroztattak, állományba csak október 1-én vétetnek. A kik pedig az október l-e és deczeinbei' 31-ike közötti időben Boroztatnak be, azok állományba azon nap vétetnek, a mikor bevonulnak. Már most ebből az következik, hogy nem szabad ezt a két fogalmat összezavarni. A szolgálati kötelezettség a törvényben fixirozva van, a szolgálati idő pedig a naptári idő végével telik le. De ez tisztán csak adminisztratív dolog, tisztáü csak irodai, technikai munka, a mely csak azért van, mert ennél az óriási embermennyiségnél nem lehet ezt a munkát máról holnapra elvégezni, hanem a katonai adminisztrácziónak hosszabb időre van szüksége. Midőn én ezzel szemben a törvényre hivatkozom, még csak egy momentumra Jkivánom felhívni a t. miniszter urnak figyelmét ós ez az, hogyha a hadseregnek joga volna a három évet kiszolgált katonákat még további három hónapig bentartani, akkor az a hadsereg, a mely a t. előadó ur szerint is az ujonczokat hosszabb idő óta nélkülözi, eddig már bizonyára élt volna ezen jogával. De hogyha joga lett volna neki, akkor nem is igérne nekik most kedvezményeket és nem akarná ezt a keserűséget olyan kedvezményekkel eloszlatni, a melyek a véderőtörvényből nem folynak. Nem akarom megróni ezzel a hadügyminisztert, mert hiszen mindenkinek, a kinek érző szive van, helyeselni kell, hogyha már ezt a törvénytelenséget elkövették, akkor legalább igyekezzenek segíteni ezeken a hosszabb ideig szolgáló katonákon és számítsák be ezt a meghosszabbított szolgálati időt majd a fegyvergyakorlatok idejébe; de ismétlem azt, hogy ennek a véderőtörvényben okát megtalálni nem tudtam és ha a hadügyminiszter saját elhatározásából ilyen kedvezményt ad, ugy ez maga is mutatja, hogy jogtalanságot követett el, a melyen azután enyhíteni igyekszik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lehetetlen elképzelni, hogy, ha a hadügyminiszternek, a ki évek óta kevesli az ujonczokat és a póttartalékosok óriási tömegét hívja be, hogy a hézagokat betöltse, ez a joga tényleg meglett volna, azzal ne élt volna. Ne érveljenek tehát velünk szemben a hároméves katonák bentartásával, mert ha törvénytelenséget követnek el és ha a hadügyminiszter törvénytelenségét önök approbálják, akkor száradjon ez az önök lelkiismeretén, de mi az önök lelkiismeretéről a követ leemelni nem fogunk segíteni. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Eel kell itt hívnom a t. ház figyelmét arra a súlyos alkotmánysértésre, a melyet a hadügyminiszter azzal követett el, hogy ezt a rendeletet szeptember hónapban bocsátotta ki, a mikor Magyarországon felelős kormány nem volt és a mikor nem volt, a ki ezért a rendeletért a magyar képviselőházban helytálljon. Ez oly súlyos megsértése alkotmányunk szellemének, hogy ezt szó ós megtorlás nélkül hagyni nem lehet, mert ha a ház a hadügyminiszter ilyen túlkapásaival szemben elnéző lesz, akkor Isten tudja, hol fog megállani az a hadügyminiszter, a ki a hatalom birtokában, attól elszédülve, mindenesetre iparkodni fog hatalmát még jobban kiterjeszteni. Épen azért a három évet kiszolgált katonák dolgában a mi lelkiismeretünk nyugodt, mi megtettük mindazt, a mi tőlünk tellett, hogy ezen a törvénytelen rendeleten enyhítsünk. Ha azonban ehhez erőnk nincsen, ha ez a kérdés önökön fordul meg, mert önöknél van a hatalom, segítsenek önök a hároméves katonákon ugy, a hogy tudnak, mert ha nem segítenek, akkor az tisztán az önök lelkiismeretét fogja terhelni. Ha már a harmadik évüket kiszolgált, katonákról szólok, nem mulaszthatom el, hogy egy kérdést ne intézzek a t. miniszter úrhoz. A miniszter ur bizonyára tudomást szerzett már