Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-337
94 337. országos ülés 1903 mikor a póttartalékosok bevonulnak és látja a csonttá és bőrré összeaszott ujonczokat: akkor kötelessége mindenkinek, ele leginkább azoknak, a kikre a kormányzat bízva van, hogy gondolják meg: kibirja-e az ország azt a nagy terhet, a melyet vállaira raktak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha figyelemmel kisérjük a hadsereg szervezetét, ha beletekintünk abba a nagy labirintusba, látjuk, hogy számos olyan pont van, a hol megtakarításokat lehetne eszközölni. Már e padokról számtalanszor történt javaslat a tekintetben, hogy a hadseregnek tisztán csak csillogtatásra, parádéra szolgáló gyakorlatait hagyják el, azokat az intézményeket, a melyek tisztán csak egyes emberek hiúságának kielégítésére szolgálnak, szüntessék meg s ha ez megtörtént, a nagy létszámemelésre nem lesz szükség, sőt a jelenlegi létszámot is lényegesen redukálni lehet. Akárhányszor rámutattunk már ezen oldalon, — hogy egyebet ne említsek, — hogy milyen felesleges az a sok ezer és ezer tisztiszolga, a mely semmiféle tényleges szolgálatot nem teljesít, a mely a fegyveres haderőnek valóságos parazitája, (Igaz! a szélsőbaloldalon.) a mely ott csak emészt és fogyaszt, de haszna nincsen és a kiket nagyon szépen bele lehetne vonni a tényleges állományba és a tiszteket más úton rekompenzálni, a mi az országnak nem volna olyan terhes, mintha az ujonczlétszámot ezen okból emelni kell. A ki ismeri a katonaságot, tudja azt, hogy mily tömérdek sok haszontalan kivonulása, őrsége van. JMemlitem például a diszőrségeket, melyeknek sem joga, sem oka, sem czélszerüsége nincs. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A kik Bécsen végigmennek, minden harmadik ház előtt látnak két diszőrt fel és alá sétálni. Ha ezeket és általában a felesleges őrségeket mind bevonnák, ha a Burg-őrséget meggyengítenék, az egyéb őrségeket a legszükségesebb létszámra redukálnák, mindjárt sok száz katonát nyernének, kiket a tényleges szolgálatra alkalmazni lehetne. így tehát szükségességét sem látom a nagy ujonczlétszámnak, de hogyha szükségesnek is látnám, az ország jelen súlyos viszonyai közt annak megszavazását lelkiismeretemmel megegyeztetni nem tudnám. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert az országnak elsősorban nem katonaságra, hanem megélhetésre van szüksége. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De komplikálja még ezt a kérdést és a javaslatot elfogadhatatlanná teszi ránk nézve, sőt minden erőnk megfeszítését kívánja a tekintetben, hogy ne engedjük törvényerőre juttatni, az a küzdelem, melynek harezosai vagyunk és a mely nagy küzdelem máskép, mint a nemzet diadalával nem szabad, hogy végződjék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Megindítottunk egy mozgalmat, a mely önmagától jött, a mely a nemzet szivéből buzdult fel, november 16-án, hétfőn. a melynek mi csak eszközei, de nem megindítói vagyunk, melyet mint a nemzet parancsát, akaratát, óhajtását, nekünk végrehajtanunk kell, hogy t. i. a nemzetnek nyelvét az állami szervezet minden részének használnia kell. Az nem lehetséges, hogy önállónak, függetlennek csúfolt államban az állami szervezetnek oly nagy kontingense, mint a hadsereg, idegen nyelvet használjon ; az nem lehetséges, hogy egy állam, mely önérzettel bir, megtűrje azt, hogy az állami szervezet nagy részében idegen nyelv, idegen szellem uralkodjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják ma sokan, a kishitűek, hogy hiába küzdünk ez ellen, mert ezt elérni nem fogjuk soha. Ezekkel szemben csak azt jelentem ki, hogy a nemzetnek nyelvéhez való jogát oly eminens elsőrendű érdeknek tekintem, a nemzet becsületével annyira összeforrva levőnek tartom, hogy azt kivívjuk, vagy megszerezzük a nemzetnek, vagy pedig itt pusztulunk el, és csak testünkön keresztül gázolhatják le a nemzetnek nyelvéhez való jogát, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Önök letiporhatnak bennünket, mert önöké a hatalom, mert önök az erősebbek, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Erőszakosabbak.) de mi megadni magunkat és ezeket a javaslatokat keresztülengedni nem fogjuk soha. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem férfiú az, a ki czélt tüz ki maga elé és a félúton megáll; (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) nem férfiú az, ki a nemzet parancsát megérteni és teljesíteni vonakodik; nem férfiú az, ki a küzdelmet a félúton abbahagyja, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) a ki holmi chlopy-i hadi parancsoktól vagy egyéb besugásoktól megijedve, nem mer továbbhaladni az utón. A férfiú czélt tüz ki maga elé és nem tekintve sem jobbra, sem balra, a czél felé halad és vagy eléri czélját,. vagy pedig azon az utón, mely a czélhoz vezet, elpusztul. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne beszéljenek nekem a nemzet gazdasági depressziójáról, ne beszéljenek nekem arról az általunk is érzett súlyos válságról és helyzetről ebben az országban, mert midőn valakit becsületében tépáznak meg, becsületében támadnak meg, az nem azzal törődik, hogy jólétben van-e vagy szegénységben, hanem megy előre a boszu után és vagy elégtételt szerez magának, vagy elpusztul. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Valamint az egyes ember kényes becsületére, akként, sőt annál még jobban kényesnek kell lennie egy nemzetnek a becsületére. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ennek a nemzetnek becsülete angazsálva van ma a nyelv kérdésénél. Tekintsük a kérdést egészen objektíve. Ez a kérdés még a kora tavaszszal nem volt napirenden, hanem napirendre hozta a nemzetnek vágya és óhajtása és azt, hogy ebben a kérdésben ma már meghátrálni a nemzetnek