Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

86 ö!9. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. ahhoz tudnom kell, hogy a szónok mit mond, ha pedig állandóan közbe méltóztatnak szólani, akkor lehetetlen az elnöknek magát tájékoznia. Gajáry Géza: Én fel akartam a napokban szólalni, és ahhoz erre az irásra szükségem volt,a minthogy meg is fognak róla győződni annak idejémhogy ez egészen másról szól. Azonban ezen irás utolsó öt sora végzőbeszéde akart lenni mostani kijelentésemnek, és ez az utolsó öt sor Polónyi Géza képviselő úrra vonatkozik. Ennyit akartam csak most abból felolvasni, mivel azonban a ház minden oldaláról látom, hogy a ház ezt nem kívánja, majd annak idején fogom ezt is felolvasni. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztassék egy kicsit nyugodtan lenni; lehetetlen, hogy hanggal győzzem! A házszabályokhoz jelentkezett szólásra Olay Lajos és Tóth János képviselő ur, azonkívül pedig Lovászy Márton képviselő ur a napirend előtt . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Lovászyt halljuk!) Csendet kérek! Előbb a házszabályokhoz való felszólalások következnek. Olay Lajos: Átengedem a szólás jogát Lovászynak. Elnök: Tóth János képviselő ur is később kivan szólani ? Tóth János: Igen. Elnök: Miután Olay Lajos és Tóth János képviselő urak most nem kivannak a házszabályokhoz szólani, Lovászy Márton képviselő urat illeti a szó. Lovászy Márton: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az a megdöbbentő eset, a melyet Pap Zoltán t. képviselőtársam itt előhozott, nekem is kötelességemmé teszi, hogy a képviselőháznak bejelentsek egy sokban hasonló esetet. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Rendszer! Jönnek most egymásután! Elnök csenget.) A kivel ez történt, az nem volt annyira elővigyázatos, mint Pap Zoltán t. barátom, hogy a vesztegetőt kelepczébe csalta volna, hanem megelégedett azzal, hogy ezt az utálatos kísérletet egyszerűen felháborodással visszautasította. Az eset a következő: (Halljuk ! Halljuk !) Annak a lapnak, a melynek felelős szerkesztője vagyok, t. i. a » Magyarország* nak, kiadóhivatali igazgatója, Sümegi Vilmos a következőket jelentette nekem: Tegnapelőtt telefonon felhívta őt egy ismerőse azral, hogy nagyon fontos beszéde van vele: mikor keresheti őt fel? A kiadóhivatal igazgatója megjelölvén az időt, ez az ur eljött és kijelentvén, hogy négyszem közt akar vele beszélni, betette az ajtót; a mikor ketten voltak, ezt a kérdést intézte hozzá: »Mondja meg, mennyiért szerelne le a »Magyarország« ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Irtóztató! Rettenetes rendszer!) A kiadóhivatali igazgató meglepetve ezt válaszolta: »Igen egyszerű!« A kiküldött kapva-kapott ezen a szón, és tovább kérdezte, hogy: »Nos, mennyiért?« Az igazgató azt válaszolta: »A magyar vezényszóért!* (Félkiáltások : Éljen Sümegi!) Erre a kiküldött azt felelte: » Kérem, akkor nem mondtam semmít«, — és azzal elindult; az ajtóból azonban visszafordult és azt kérdezte, lehetne-e legalább azt kicsinálni, hogy a »Magyarország* gyengítse az ő hangját ebben a küzdelemben? Ezt az ujabb ajánlatot kiadóhivatalunk igazgatója szintén a legnagyobb felháborodással visszautasította. (Éljenzés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Ki volt az?) T. képviselőház! Én kész vagyok azt az urat a parlamenti bizottság vagy a mentelmi bizottság előtt megnevezni. (Félkiáltások: Halljuk most! Nevezze meg! Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lovászy Márton: Akár itt is megnevezem. Az az ur egy helybeli krajczáros német lapnak a szerkesztője, Singer Arthur volt. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Eínök (csenget): Csendet kérek ! Lovászy Márton: T. képviselőház! Én azért jelentem be ezt a t. háznak, hogy lássa azt, hogy itt nem egy szórványos esettel van dolgunk, hanem hogy itt valaki rendszeresen veszteget . . . Fülöp Béla: Ez csak két eset! (Zaj.) Lovászy Márton: . . . hogy itt a parlament és a nemzet becsülete forog koczkán és hogy a képviselőház tegye meg az intézkedéseket, hogy a koczkán forgó becsület megmentessék. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tóth János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk') Pap Zoltán és Lovászy Márton képviselő uraknak iménti bejelentései meggyőződésem szerint nemcsak az ő magánügyeik, hanem az egész magyar parlamentnek, a magyar nemzetnek ügyei, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert, ha azon megvesztegetési tények igazak, (JLgy hang a szélsöbaloldalon: A mint hogy igazak is!) azok a magyar nemzeti közélet és politikai élet depravácziójának, erkölcsi sülyedésének olyan fokát jelentik, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) a mely nemcsak az ellenzék küzdelmét, hanem az egész magyar parlamentnek, a magyar nemzetnek egész nemzeti munkáját becsületében, tisztességében és jó hírnevében képes befeketíteni és bepiszkítani. (ügy van! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Gyalázatos rendszer! (Zaj.) Tóth János: Épen azért, t. képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt nem tartja helyesnek, nem tartja elegendőnek azt, hogy ezen bejelentések egyszerűen mint mentelmi ügyek kezeltessenek, hanem én arra kérem a képviselőházat, hogy ezen ügyeknek megvizsgálására egy 15-tagu parlamentáris bizottságot küldjön ki. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon) Elnök: Olay Lajos képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Olay Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok értelmében napirendelőtti dologban a ház határozatot nem hozhat.