Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-318

318.. országos ülés 1903 Julius 28-án, kedden. 73 a szélsobaloldálon.) Igenis van. Nem is a Trebinje és Bilek közti útra, de van rendelkezés, a mely az egész hadseregre és az egész területre szól. Nézzük meg sorban. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A szolgálati szabályzat II. részének 2. §-ában azt mondja'- »Az indulás órája, a menetet befolyásoló valamennyi viszony érett megfontolás után akként határozandó meg. hogy az oszlop a menet czélját idejekorán és kimerülés nélkül még akkor is elérhesse, hogyha netalán előre nem látható akadályok némi feltartóztatást is idéznének elő.« Érett megfontolás szükséges tehát és kimerülés nélkül kell odaérnie a csapatnak ! Azt mondja továbbá a szabályzat: »Ez alkalommal figyelembe veendő az évszak és az időjárás!« Világosan megmondja tehát, hogy a menetidő kiszámításánál, az ut hosszának megállapításánál, az évszak és az időjárás figyelembe veendő és érett megfontolás után állapítandó az meg ugy, hogy a csapatok kimerülés nélkül érhessék el a czélt. Kérdem már most minden elfogulatlanul ítélő férfitól, hogy megtartották-e ezt a rendelkezést ; igen. vagy nem ? Mindenki előtt tiszta és világos, hogy nem, mert a nyári rekkenő hőségben 28 kilométernyi utat még sik földön is nehezen lehet megtenni, az oly tömérdek akadályokkal megküzdeni pedig, a minők a Karsztvidéken vannak, valósággal lehetetlen feladat és ezt tetézték azzal, hogy közben gyakorlatokat tartattak a katonákkal, még pedig teljes felszerelésben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Azt mondja a szolgálati szabályzat 6. §-ában, hogy körülbelül fél órával azután, miután az oszlop vége az elindulás helyét elhagyta, mintegy 10 percznyi pihenő tartandó, hogy az apró hiányosságokon a csapatok segíteni tudjanak. Azt mondja továbbá a szabályzat, hogy a további pihenők száma és tartama annyi körülmény befolyásától függ, hogy azok elhatározását az oszlop parancsnokának belátására kell bizni; néha ajánlatos lesz a rövid pihenőt óránkint is ismételni. Azt mondja továbbá a szabályzat: »Hosszu pihenő, körülbelül egy órai tartammal, rendes meneteken akkor rendelendő el, ha az útnak több, mint fele meg van téve.« Azt mondja továbbá, hogy nagy meneteken hányszor és mennyit kell pihenni, az a menet czéljától, előrelátható tartamától, az időjárástól, az ut minőségétől, az oszlop rendszerétől és összeállításától, végre az emberek és állatok testi állapotától függ. Kérdem én, t. képviselőház, az a parancsnok megtartotta-e a szolgálati szabályzat e rendelkezéseit? A mi tudomásunk szerint nem tartotta meg. (Igaz! a szélsobaloldálon.) A beérkezett különböző privátlevelek tartalma szerint pihenés nélkül ment a csapat. Nem tartották meg tehát azt a rendelkezést, KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XVIII. KÖTET. hogy, ha a várost elhagyták, fél óra múlva meg kell pihentetni a csapatokat; azt a rendelkezést sem tartották meg, hogy ily nehéz terepen, ily nehéz viszonyok közt és ily hőségben óránkint adjanak pihenőt. Különösen pedig nem tartották meg azt, hogy az ut felének megtétele után egy órai pihenőt adjanak az eltikkadt, elfáradt, kimerült csapatnak. (Igaz! a szélsobaloldálon.) Ily körülmények közt bizzuk mi fiainkat, véreinket, gyermekeinket e hadsereg intézőire? Nem. t. képviselőház, erre kapható nem leszek sohasem. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Nem akarok szenvedélyes lenni, higgadtan akarom tárgyalni a kérdést, melyet annyira fontosnak és szomorúnak tartok. De meg kell állapitanunk a felelőségét az illetőknek elsősorban, másodsorban követelnünk kell a legnagyobb nyilvánosságot ennek a dolognak elintézésénél, semmit titokban ne tartsanak, mert csak a feltárása ennek a dolognak tud bennünket felvilágosítani és garancziát nyújtani arra nézve, hogy a jövőben ilyen káros események elkerülhetők legyenek. Nézzük, hogy a felelőség szempontjából hogy áll a dolog. Azt mondja a szolgálati szabályzat 4-ik §-a: »Az oszlopparancsnok a menetet vezeti, ennek végbevitele felett a menetszabályok és a vett parancs értelmében felügyel és a menetparancsban előre nem látott minden esetben saját belátása szerint határoz. 0 felelős azért, hogy az oszlop minden igazolatlan időveszteség nélkül harczkészen rendeltetése helyére érjen.« Ebből világos, hogy a parancsnokló tábornoknak, vagy ennek jelen nem létében az ott volt ezredesnek teljes felelősége fedi ezt a tényt, kell, hogy az az ezredes teljes felelőséggel álljon elénk azért, a mi az ő mulasztása folytán történt. De van a szolgálati szabályzatnak egy másik rendelkezése, mely világosan szól erre az esetre. (Zaj jobbfelöl.) Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, ha diskurálni akarnak, a társalgóba menjenek, mert nincs akkora erőm és tüdőm, hogy túl tudjam kiabálni őket. Azt mondja a szolgálati szabályzat 12. §-a: »Ha békében előre nem látható, nevezetesen elemi események a menetelő csapatot vagy az anyagot veszélyeztetik, akkor a parancsnok fel van hatalmazva a menetet beszüntetni és csapatját, tekintet nélkül a menettervre, a legközelebbi helységben elszállásolni.* Kérdem én, eleget tett-e a parancsnok a szabályzat ezen rendelkezésének ?« A mint a beérkezett jelentések mutatják, nem tett eleget. Ezenkívül van még egy intézkedés a szolgálati szabályzatban, a 14. §., a mely azt mondja: »Az ütközetmenetnek akként kell végbemenni, hogy mindenkor harczkész csapatokkal és lehető kedvező viszonyokkal lehessen ütközetbe lépni.« Ez nem is volt ütközetmenet, ez egyszerű mars volt, és mégsem tettek eleget azon rendelkezéseknek, a melyek ilyen esetekre fennállanak. 10