Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. 5;> a melyeket alkotmányunk garancziáit képező sarkalatos alaptörvényeink a pátensekkel és az ediktumokkal való kormányzással szemben megszabnak. A mint összeszedni birtam, 42 ily közjogi igazságot magában foglaló sarkalatos alaptörvényünk szab korlátokat a végrehajtói hatalomnak. Mindennek daczára ezen közjogi igazságokkal szemben azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a végrehajtói hatalom gyakorlatában a t. kormány belegázol a törvényhozói jogkörbe, azon durva alkotmánysértést követ el, illetőleg a volt miniszterelnök ur jelentésének fentartásával azt a durva alkotmánysértést helyesli, sőt a törvényhozó hatalom másik faktoránál azzal még kérkedik is. Bizonyítani fogom nemcsak azt, hogy a kormány igenis elkövette ezt a súlyos alkotmánysértést, hanem bizonyítani fogom közjogi alaptörvényekkel, hogy ebben az alkotmánysértésben Szent István koronájának viselője, maga a király, sem maradt ment. Az állami háztartás és költségvetés megállapítása, meghatározása a végrehajtó hatalom gyakorlásához szükséges anyagi eszközöknek: a bevételeknek és kiadásoknak, a közjövedelmek kezelésének, az adók kivetésének, behajtásának, a kiadások utalványozásának eminens nemzeti jog, melyet országgyűlésen kivül gyakorolni súlyos alkotmánysértés nélkül nem szabad. Ezzel szemben azt látjuk és tapasztaljuk, hogy Magyarországon a végrehajtó hatalom ez idő szerinti kezelői, gr. Khuen-Héderváry Károly ur és minisztertársai törvényhozási felhatalmazás nélkül közjövedelmeket kezelnek, adókat beszednek, utalványoznak, kiadásokat teljesítenek, s mindezt a törvényhozói hatalom jogkörébe való gázolással cselekszik. Ez a nagyfontosságú alkotmányjogi elv, t. ház, kizárja még az önkéntes adómegajánlást is ugy, hogy az állami költségvetés vagy azt pótló indemnitás nélkül a magyar alkotmány értelmében adót még önkéntes felajánlás alapján sem szabad a kormánynak súlyos alkotmánysértés nélkül elfogadni. Azonban a kormány nemcsak a közjövedelmeket kezeli; nemcsak adóbefietéseket fogad el; nemcsak a közjövedelmekből kiadásokat, fizetéseket teljesít, kiadások fedezésére utalványozásokat tesz, hanem, a mit bizonyítani fogok, a kormány adókat kényszer utján is hajt be, adóbehajtást végrehajtás utján is eszközöl, a mint ezt az állami és törvényhatósági tisztviselőknél láthatjuk, az állami és törvényhatósági alkalmazottaknál és nyugdijasoknál. De a t. kormány ezeken kivül megcselekedte azt a jogi abszurdumot is, hogy a törvényenkivüli állapot alatt esedékessé vált közadók után késedelmi kamatot követel. Azt ugyan az igazságnak megfelelően konstatálnom kell, hogy most a legutóbbi időben egy miniszteri rendelettel az ex-lex ideje alatt esedékes adók után a késedelmi kamat szedése beszüntettetett; de e helyett, a mint pénzügyigazgatósági rendeletekkel fogom bizonyítani, a mely pénzügyigazgatósági rendeleteket a miniszter hatályon kivül nem helyezte, azok ellen nem intézkedett, tehát ezen pénzügyigazgatósági rendeleteket tudomásul vétel által helyeselte, az a jogi abszurdum, hogy ugy mondjam, jogi őrültség rendeltetett el, hogy az ex-lex ideje alatt esedékessé vált, — már az ő fogalma szerint, és nem a közjog fogalma szerint, — adók után késedelmi kamatot nem szednek ugyan, de azt az adófizető polgárok terhére előírják és nyilvántartják. Azokat a törvényeket, a melyeket ezen alkotmánysértés törvénytelenségének beigazolására felhozni akarok a XIII. századtól kezdve, két osztályba soroztam. Nevezetesen az egyik osztályt fogják képezni azok a törvények, a melyek a II. József korát megelőző időkből származtak; a másik osztályát fogják képezni ezen alkotmányjogi igazságot képező törvényeknek azok a törvények, melyek II. József kora után hozattak a II. József alkotmányellenes uralkodása folytán az alkotmányos garancziáknak megerősítése okából. Az idő előrehaladottságánál fogva az általam kikutatott 42 törvényből csak a nevezetesebbeket fogom felolvasni, nevezetesen azokat a törvényeket, a melyek a XIII. századtól fogva keletkeztek, ezúttal elhagyom az 1231 : III., 1291: IX., az 1298:XXIIL, az 12á8:VIL, az 1507 :V. és VIII, az 1543: XXXI. törvények felolvasását, melyek intézkedéseiben találjuk már egyrészt a végrehajtó hatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait, másrészt a pénzügyek kezelésének jogát mint eminens nemzeti jogot látjuk ezen általam csak felsorolt, most nem idézett és határozati javaslatomhoz megillető zárszónál fogom tárgyalni ezeket a törvényeket. A pénzügyek kezelését már a XIII. és XIV. században eminens nemzeti jognak mondta ki a nemzet törvényhozása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legfontosabb ezen törvények közül az 1504:1. törvényezikk. (Haíljulc! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Pontos ez a törvény azért, mert az önkéntes adófizetést becsületelvonásokkal rendeli büntetni, a mennyiben azt rendeli, hogy az adó vagy segedelem az országgyűlésen közös megegyezéssel, nem pedig e nélkül egyesek és vármegyék által ajánltassanak meg. Ha pedig valamely vármegye közönsége saját akaratából és nem az egész országgyűlésnek az országgyűlésen megnyilatkozott megegyezésével adót, vagy bármely segedelmet az ország régi szabadsága ellenéra — tehát már itt történik az 1504 : I. t.-czikkben hivatkozás a 13-dik és 14-dik századbeli törvényekre, — a királynak akármily módon és akármily ürügy alatt ajánlanak vagy szolgáltatnak, az oly vármegye nemeseinek közönsége legott e ténynél fogva hitszegés vagy hamis eskü büntetésében és becsületének elvesztésében elmarasztaltassanak, egyszersmind az ország többi nemesei kebeléből örökre kizártnak tekintessenek.« E szerint már a 16-dik században büntetőjogi szankcziót csatolt a törvényhozás ezen nagyfontosságú